A fényes debreceni jövő
Aktuálpolitikailag ez a hét izgalmasabbra sikeredett, mint a jóm kippúri háború, más kérdés, hogy VV5-Kinga és kiválasztása mellékvágányra tolta az egyre kevésbé szeretett kormányunk ádáz harcát a karvalytőke ellen, az egyre inkább nem szeretett ellenzékünk picike potenciáljával együtt. A magyaros lényeg annyi, hogy van VV5-Kinga meg a VV5-Peti, és van a sugárhajtású MSZP-Szanyi Tibcsi, aki nélkül a politikai (köz)életünk unalmasabb lenne, mint Az öreg lajhár vasárnapja című harmonikus fantasy. A pesti flaszter Supermanjét nem elegáns egy kézlegyintéssel elintézni, főleg azok után, hogy városunk első embere BARÁTJÁNAK tekinti magát. Szelíd motoros polgármesterünk ugyan mindig szolgál meglepetéssel, egy határozott cáfolatot azért megérne a mély romantikával felvázolt Szanyi-sztori, már csak a legendás renomé végett is, ha nem, akkor ezt is benyeljük. Embert barátjáról.
Minden bú dacára cívishírileg hatalmas mosollyal éltük meg az elmúlt napokat, szűkebb pátriánkban és vonatkozásában tudniillik örömteli események zajlottak le. Bár velünk együtt a helyi sajtó elbagatellizálta, akár mérföldkőnek is nevezhetjük, hogy a debreceni stadionprojekt újabb lendületet kapott a Nemzet Böszméje által! Igen, jól olvasták! Azzal, hogy pápai véndiák nem tervezi a korai visszatérését a hatalomba, tulajdonképpen a legnagyobb akadály is elhárult a cívisvárosi gigaberuházás elől. E sorok írója az egyetlen megyei napilap székházában szem- és fültanúja volt annak a különös kegyetlenséggel kitervelt és előadott Gy. Ferenc-akciónak, hogy „Debrecen megkapta már a magáét, stadiont nem kap! Bla-bla-bla…”, s azóta rémálomszerűen tér vissza e pillanat, időnként erőteljes frusztrációt, sőt, neurotikus zavargást és pánikot is okozva. Nyugodjuk le, stadion lesz, őméltósága már sehol, azaz nincs lélek, aki szöges ellentétben lenne velünk. A halmozottan hátrányos helyzet már a múlté. Csak a Loki!
A másik, ami sokkal nagyobbat durrant nekünk, lokálpatriótáknak, mint a köztársasági elnök fénymásolt summa cum laude-disszertációja, vagy mi, az a kézilabdacsapat megmentése volt. Szinte üvöltött, hogy ekkora önfeláldozást legutóbb minden idők legjobb második világháborús filmjében láttunk. Aki azt mondja, hogy minden politikus tróger, az hazudik. Tisztelet a kivételnek, akik nem spekuláltak, hanem 10 forintért megvettek vagy száz nőt, miközben a jegybank, az IMF, az EU és a város adóssága egyszerre állt az útjukban. Erre inni kell! Nekik a város bálján, nekünk valami szerényebb helyen, de lélekben összetartozunk. Melyikünknek lett volna bátorsága erre a hirtelen ötlettől vezérelt, de akkurátusan adagolt projektre? Ekkora libidót! A DVSC női kézilabdacsapatának megmentése őszinte húzás. Van csapatunk, bombázókkal teli. Ha ők nem szerethetők, akkor senki. Minden debreceni legyen büszke. Aki nem, az menjen ki! Irány a Bajnokok Ligája!
A jövőnk nincs eltemetve! Most kezdődik!
Cs. Bereczki Attila
