A bukaresti zakó márpedig nem szégyen!
A foci nem élet-halál kérdése. Sokkal több annál! Bill Shankly megmondta, és igaza volt, másképp nem fájna most annyira a bukaresti vereség. Ne kerteljünk, a románoktól Trianon miatt fáj kikapni, semmi másért. Amikor az ultraliberális, internacionalista, a stadionépítő Orbán Viktort máglyára kívánó ismerősöm azt írta ki a meccs napján a Facebookra, hogy Csak a románokat verjük meg, senki mást!, és ezt a gigainternacionalista ismerősei még lájkolták is, akkor nyert számomra értelmet a legendás skót edző aranyköpése magyar vonatkozásban. Ez volt számomra a román-magyar egyetlen bája.
Akkor nem akart senki itt palotaforradalmat csinálni, amikor a norvégok vertek el 3-0-ra! Ugye? Ha elvonatkoztatnák Trianontól, tudom, nem lehet, de legalább játsszuk el magunkban, akkor rádöbbenhetünk a román és a magyar foci közötti óriási különbségre. Mély futballszakmai értekezésbe bocsátkozni nem tudok, bár az ember UEFA-licenc híján is látja, hogy a debreceni állatkert lajhárja gyorsabb fordul, mint az egész magyar védelem, már csak geneteikailag is, tehát érdemes lenne másokkal próbálkozni a következő szövetségi kapitánynak. Eleve milyen alapon vártunk győzelmet? Álmodozó népség vagyunk!
Vegyük sorba! A román bajnokság négy európai kupaindulója közül mind a négy (!) eljutott a playoffnak nevezett utolsó selejtezőkörig, és kettő sikerrel küzdött, a bukaresti katonacsapat (Steaua) a Bajnokok Ligája, míg az Erdély déli határához közeli Zsilvásárhely (Pandurii Targu Jiu) az Európa Liga főtáblájára került! Utóbbi azt a Bragát verte ki, mely két éve döntőt játszott a sorozatban! Ehhez képest a magyar csapatok közül három már a strandszezon kellős közepén, az első akadály előtt elhasalt, csak a Honvéd tudott párharcot nyerni, de csak egyet, a következő körben simán kiesett. A román liga csak most lépett vissza annyit az UEFA ranglistáján, hogy a bajnoknak selejtezőt kell vívnia a BL-csoportkörbe kerülésért, korábban „alanyi jogon” járt. Azt speciel nem ingyen kapták a románok, hanem megharcoltak érte. Ezért nem estek hasra a steauások, astrások, panduriisok, amikor feléjük ment a labda, jól láthatóan gyorsabban és képzettebben futballoztak, mint a magyarok.
Vajmi kevés köze van itt a szívnek és a küzdőszellemnek, kérem! A románoknak akkor nem volt szívük, amikor odahaza kaptak egy négyest a hollandoktól, ahogyan mi is? Marhaság! A hollandok náluk is ennyivel jobbak! Erről jut eszembe, amikor a debreceni B-közép rákezdi, hogy Harcoljatok!, a Lokiból úgy húsz éve kiöregedett focista barátom rögtön megjegyzi: Könyörgöm, ne harcoljatok, inkább focizzatok! Az tűnik harcosabbnak, aki jobban kezeli a labdát és gyorsabban fut, tehát futballozik. A román válogatottban a magyarok ellen hét (!) otthoni játékos futballozott, nálunk négy NB I-es állt a pályán, közülük három a védelemben. Mindazonáltal Guzmicsékon elverni a port nem elegáns, mert ha a románok nem állítanak kapust a csapatba, akkor is nyernek 3-1-re.
A románoktól kikapni kellemetlen, de nem szégyen! Még akkor sem, ha ez az utóbbi harminc év leggyengébb román válogatottja! Szegény Ilie Balaci, akit sokan még Haginál is jobb futballistának tartanak Romániában, szerintem most fogja a fejét, mert neki sohasem sikerült legyőznie a magyarokat. Igaz, ő Nyilasival, Törőcsikkel, Fazekassal csatázott, a maiak meg Liptákkal, Kádárral, Bödével. Micsoda különbség!
Cs. Bereczki Attila
