Megszaggatott vonal
E velőt rázó mondatok Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter száját hagyták el alig pár hete, a népesedés vitanapján. Ő már csak tudja: kevesen vagyunk. 2010-ben 90 ezer gyerek sem jött a világra ebben az országban. A politikus gondolata merész: szerinte, ha minden abortusz helyett esélyt kapna egy élve születés, akkor versenyben maradhatnánk a halállal szemben. Vagyis akkor nagyjából megoldott lenne a magyarság reprodukciója. És a velünk együtt élő kisebbségeké is természetesen. Ha a tárcavezető azonban tényleg minden erejével szeretné felszámolni az akadályokat, menjen ki egy játszótérre vagy be egy bölcsődei öltözőbe, és ott kérdezze meg az anyukákat, szerintük milyen akadály áll még egy gyerek vállalása útjában. Mert ennek a kormánynak az a jelmondata, hogy a legfontosabb kincs a gyerek, bennük a jövő. Ha ők így, akkor viszont jó lenne, ha nem statisztikai adatként, Power Point-prezentációba rajzolt pálcikaként tekintenének rájuk, hanem kiverné a szemüket, hogy átlagosan 2 ezer 400 forintba kerül egy csomag pelenka és 400-ba egy darab magyar gyártmányú bébiétel. A bio drágább. Ezért – bár az abortuszt a nők környezete, a társadalom, az Isten bizonyára meg tudja bocsátani, önmaguknak nem bocsáthatják meg soha – mégsem csak az akaratukon kívül megesettekre kellene verni a balhét.
Egy napja sincs, hogy elvetélt az abortusztörvény, kivérzett, bár igény volna rá, támogatottsága nincs. (Az otthon szülés szabályozásában elfáradhatott a tisztelt ház, annyit emlegették Geréb Ágnest, hogy most egy időre elment a kedvük a baba-mama-nagy terpesz témától). Magyarországon továbbra is legálisan vehető igénybe és végezhető kisembergyilkosság a terhesség 12. hetéig, ha azt egészségügyi szempontok indokolják (például tartós károsodás), ha az anyát megerőszakolták vagy vérfertőzés áldozata lett. Ezt mindenki tudja, helyén is van. A súlyos válsághelyzet érvrendszere azonban rémesen tág. Egymástól végtelenül távol lévő, erkölcsileg merőben eltérő megítélésű indokok tartoznak ide. Nagyon csúnya, de így igaz: ugyanolyan válság az, ha felfeslik az óvszer, ha a töménytől egy este kiesett a tudat és le a bugyi, mint az, ha könnyek közepette belátja a nő: nem tudja könnyű szívvel azt mondani ennek a gyermeknek, hogy gyere, mert várlak. Mert hazugsággal kezdené. Akkor is, ha ő az első, akkor is, ha már a hatodik lenne.
Az abortuszon átesett nőt, aki tett azért, hogy terhes legyen (mert valamit csak kellett tennie!), semmi a világon nem menti fel soha. Vele lepkés cipőben, csokis szájú kislányok jönnek szembe. A szeme láttára fiúk rohannak az apjukhoz, hogy vegyen nekik kukás autót. Ők ezzel élnek. És ezzel mennek a földbe. De azok az urak, akik az Országgyűlés egészségügyi bizottságában ülnek, két pogácsa között el ne döntsék, hogy akkortól számít-e egy élet, amikor már dobog a szíve, vagy csak akkor, amikor már feje is van (elnézést a durva példáért). Utolsó előttiként a férfiakat kérdezném meg, megtartható-e egy magzat. Utolsóként a politikusokat.
Irányvonalak megszabhatók, pénzek, jussok, pozíciók eldőlhetnek a magasban. Életek nem.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
