Hirdetés

Hirdetés

Fele királylányság

civishir.hu

2014.01.04. 23:22

Fele királylányság

Bébiblog újratöltve! Lesz itt minden: kacagás, sírás-rívás, ajtócsapkodás. (8. rész) Bereczki-Csák Helga írása

Hirdetés

Hirdetés

8. rész: Szokások és mániák

Dóra szobáját takarítani az élményen kívül felér egy pszichológia szigorlattal. Ami ott van, az még számomra is képrejtvény, félig kibontott talány, síelőknek fekete pálya, 20 millió forintos kérdés. Minden apróságot eltesz, megőriz, de nem kategóriák szerinti gyűjteményei vannak (szalvéta, bélyeg), hanem különleges, az egészt idéző kollekciói – részekből. Durván hangzik, de ha nem lenne az ő 18 négyzetméterén szekrény, ágy, szőnyeg, jó sok játék és színes-virágos-pillangós-hercegnős-kislányos mindenség, a szobát akár kukának is nevezhetnénk. Márpedig nem az, mert rendetlenség itt egyáltalán nincs. Rend van. Helye mindennek. A részecskék – mint pólóból kivágott címke, eltörött persely alja, teafilter lógatójáról a papír(!), elfogyott szájfény fedele, gyöngyfűzésből maradt damil, Kinder tojás figurájához összerakási útmutató – más-más helyeken gyűlnek: kis dobozban, nagy dobozban, kis táskában, nagy táskában, zsebekben, a párnája alatt. Ezeket kidobni nem lehet, ugyanis a gazda számon tartja őket. Nem tudom, mire készül, de ha egyszer fizetőeszköz lesz belőlük, vehet értük egy egész farmot – élő lóval, cowboy-jal, hat hold földdel együtt. Pedig egyikünk sem gyűjtögetős típus. Sőt! Azaz nem örökölte; ez a saját mániája. Meg a dodója. A dodó egy téglalap alakú, egykor sötétkék, mára szürkére mosott kis kendő. Az orrát és a szemét birizgálja vele, ha elfárad. A dodó mindenhova megy Dórával; ha véletlenül nem, akkor beautózzuk érte a fél világot. Az oviban a rongy a zsákban pihen, de alváshoz még ott is, itthon is kell. Így szokta meg, így szereti – megnyugtatja, felér fél doboz Frontinnal. Dóra szokása még a késő esti evés, az ágyon ugrálás és beleordítani a húga fülébe, de abban, ugye, semmi különleges nincs.

Rozi mániája én vagyok, szokása pedig az ujjszopás. Enni csukott szemmel szokott, és szerintem van még benne egy kicsi az ős-félszből, hogy talán dublőrrel van dolga, de mivel nyitott szemmel lusta meggyőződni róla(m), evés közben szertartásosan átkutat: matat a ruhám alatt, keresi a bőrömet, letapogat, csíp, csikar két kézzel, ahol ér vagy éppen cirógat, de mindenképp tudni akarja, hogy én vagyok-e az. Általában :D én vagyok. Ilyenkor meghatódom, hogy igaz a mondás: anya csak egy van, ő belekapaszkodik a pólómba, békére lel, és immár tudva, hogy nincs semmi trükk, lakmározik tovább. Az ujjszopás akár öröklött pótcselekvés is lehet: mindkét ágon volt rá példa lányoknál. Örülök neki, hogy a plasztik cuccok helyett – amiből hiába próbáltunk ki minden márkát és formát, ahogy megízlelte, valamennyitől okádott – hozott áruból oldja meg a kérdést. Nem mellékesen nagyon nagy munkával, két hónapig alakította ki a számára megfelelő, váltott kezes technikát, ami, tekintve, hogy még négy hónapos sincs, átgondolt döntés lehet, ha ezzel töltötte eddigi fél életét. Nem vagyok neurológus, se gyerekorvos, de idegrendszerileg nagyon ott kell lennie egy csecsemőnek a szeren, hogy egyáltalán megtalálja a kezét, odavigye a szájához, majd leválassza az öklétől a hüvelykujját. Csak ez utóbbival, direkt figyeltem, két hét telt el. Nagy csoda az ember. A lelemény viszont mit sem ér visszacsatolás nélkül: nyugtáznia kellett valahol magában, a kis fejében-lelkében azt is, hogy ez neki jó. És tényleg jó. Ugyanaz a mozdulatsor mindig: nyitott tenyérrel végigsimít a homlokán, le a szeméig (mint mi, amikor látni sem akarjuk, ha Hajdú Péter megjelenik a képernyőn), majd begörbíti az ujjait, aztán a nagyot betömi a szájába. Ekkor jön a mulatság: az ujját ugyanis nem egyszerűen ízlelgeti, hanem egyenesen nyuvasztja, irdatlan iramban, ipariba’ nyomja a cuppogást. Szokása még a napközbeni 12 perces (ál)alvás, a cipő-zokni lerúgás, az álló babakocsiban és ugyanilyen autóban való ordítás, de abban, ugye, semmi különleges nincs.

7. rész: Ha nem lennének
6. rész: Bendő Band
5. rész: Kettőt szeretni
4. rész: Hova tegyük a gyereket?
3. rész: „Két gyerek nem egy!”
2. rész: Csak az esték ne lennének!
1. rész: Jöjjön, akinek jönnie kell!

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.