D-vitamin: a bébiblog

Peti (2009. június 7.)

Anya azzal a vészjósló sejtelemmel találta szembe magát, hogy bizonyára eljön az idő, amikor ez a lány valakit majd kicsit-sokkal jobban fog szeretni tőle. Dóra ugyanis férfival találkozott, kérem. (Apa is férfi, de apa más. Apa az apa. Apát ismeri. Imádja és isteníti. Teszteli a határait. Apánál nincs hiszti, de van fürdés után mese, suttyomban éjféli puszi és még mennyi minden, amiről anya nem tud. Nem is fog. Dóra és apa is tesz majd róla. Látom a jövőt. Anya lesz a közös ellenség. Aki sebet fertőtlenít, de a harctéri körülményekről apával mindketten hallgatnak majd. Ez a rend). Ám Dóra a napokban olyan férfival találkozott, aki korban illik hozzá. A randi létrejöttének mikéntjét hosszú lenne ecsetelni: a család családjának családja összefutott, és lett meglepetés. A jelenség neve Peti. Peti most még Petike, 10 hónapos, igazi nagyfiú Dórához képest. Neki már van cipője (Dórának is, csak a szekrényben). Peti kalapot visel, ha fogják a kezét, jár. Sőt, azt mondja: mammma-maaa. Dórával egyébként két közös vonásuk is van. Az egyik: ugyanannyi hajszál ékesíti a fejüket. Semennyi. A másik: egyenként 9 kiló körüli a súlyuk, ami, tekintve, hogy Dóra feleannyi idős, mint Petike, hát, elég (faj)súlyos adat.

Dóra anya ölében volt, Petike az apjáéban. Mikor megpillantották egymást, 30 másodperc néma szemrevételezés következett. Bámultak meredt pupillákkal, mint ütközet előtt két hadosztály a frontvonalon. Aztán Dóra sosem látott lázba jött. Remegni kezdett, kézzel-lábbal kalimpálni, azt üzente, vigyél már közelebb, te, még életemben nem láttam ilyet. És anya óvatosan megmutatta Petikét Dórának közelről. Dóra erre kivetkőzött magából: csodálkozása gyermeki éljenzésbe fordult. Ekkor már Peti is „lépett”: apukája segítségével szerette volna megsimogatni Dórát, mire ez a lány elkapta a kezét és… Meg akarta enni. Dóra ilyen. A pocakjának szól valamennyi rajongás.

Mivel Petikét bekebelezni nem lehetett, Dóra megsértődött, majd irigység költözött a szemébe. Talán attól, hogy Petike már tud ülni a hintaágyban, ahonnan látszik minden mozgó falevél, macska, ember. Ő meg itt sínylődik a babakocsiban és jó, ha valami rágható izét anya a kezébe nyom tíz percenként mint egyetlen látványosságot. Talán attól, hogy Petike ebédre megehet két egész mini joghurtot plusz egy háromnegyed banánt. Igen, inkább ettől. Mert Dórának be kell érnie némi reszelt almába reszelt némi sütőtökkel… némi, némi, némi és sosem elég. Megszorítás ez, vagy mi? Magyarul a láv nem teljesedett ki/be, de a felismerést elraktározta Dóra kis tudata. Hogy egy férfinak mindig többet szabad.