Batman visszatért, és újra szárnyal

Az új Batman-feldolgozás kicsit mintha a semmiből érkezett volna. Legutóbb a figura a DC-univerzumban bukkant fel, a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala (Batman v Superman: Dawn of Justice, 2016) című filmben és Az igazság ligájában (Justice League, 2017), ahol Ben Affleck játszotta. Az új Batman (The Batman, 2022) egyelőre úgy tűnik, nem akar és nem is fog ebbe a sorba illeszkedni. Egyébiránt néminemű aggály is felvetődött vele kapcsolatban, ugyanis sokak szerint Robert Pattinson nem volt alkalmas egy ilyen figura eljátszására. Nagyobbat nem is tévedhettek volna a kritikusok.

Az új Batman már a címében is hordozza azt a szikárságot és letisztultságot, ami a filmet jellemzi. Korábban megszokhattuk, hogy a figura sokféle megközelítésben feltűnt, nem véletlenül, hiszen egy több mint 80 éves karakterről beszélünk. A régi feldolgozásokban kevésbé lehetett komolyan venni. Még a Tim Burton-filmekben is inkább képregényesre hangolt alak volt, a Christopher Nolan-féle elképzelés szerint viszont már nagyon is súlyos morális dilemmákkal és érzelmekkel küzdő karakter lett belőle. Már Ben Affleck alakításában is a komolyságra tevődött a hangsúly, de főleg egy keménylegénynek nézett ki.

A Matt Reeves rendezésében készült új alkotás abszolút a komolyan vehető oldalát fogta meg Batmannek, viszont hozzátett valamit, amit talán még sosem tapasztaltunk meg: Batman félelmetessé vált.

A 2022-es feldolgozásban egy szadista sorozatgyilkos, Rébusz (Paul Dano) kezd el áldozatokat szedni Gothamben, azonban nem egyszerű állampolgárokat, hanem magasrangú politikusokat, rendőröket gyilkol, és üzeneteket hagy Batmannek (Robert Pattinson). Batman Jim Gordon felügyelővel (Jeffrey Wright), valamint Selina Kyle-lal (Zoe Kravitz) összedolgozva lohol a gyilkos nyomában, mivel Rébusz gyilkos játékot játszik, amivel nagy horderejű eseményekre akarja felhívni a figyelmet.

Az új filmben Batman minden eddiginél földhözragadtabb figurának tűnik. Ez a megközelítés jól érzékelhető az eszközeiben, az autójában, a motorjában – mindennek fontos funkciója van, és minden túlmutat a dizájnos megjelenítésen. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy ebben a sztoriban Batman még csak két éve kezdte el Gotham megtisztítását a bűntől, sokkal inkább a küldetése teljesítésével foglalkozik, semmint bármiféle külsőséggel.      

Matt Reeves Batmanje félelmetes figura, aki a sötétből bukkan fel, és grandiózus a megjelenése. Magáról úgy beszél, hogy ő nem az árnyékban van, ő maga az árnyék, feladatának a bosszút tekinti.

Batman a szokásosnál sötétebbre hangolt figurája nem véletlen, ugyanis Matt Reeves egy minden eddiginél (szó szerint és átvitt értelemben is) mocskosabb Gothamet mutat be, amely minden ízében bűzlik a korrupciótól. A rendező atmoszférateremtése már az első percekben torkon ragadja a nézőt, a felvezetés zsenialitása végig kitart. Reeves nagyszerű érzékkel bánik minden hangulati elemmel, az eső szinte állandó zuhogásával, az árnyékhatásokkal, a sötéttel (az egyik csúcsjelenet teljes sötétben játszódik, csak a fegyverropogás ad fényt), mélységélességgel, a beállításokkal, az ijesztő jelenetekkel, valamint Michael Giacchino elementáris és bőr alá kúszó zenéjével.

Mindezek összhatása adja Batman különlegességét és erősségét: a rendező egyszerre képes megidézni a képregényes világot, vagyis azt a gótikusságot, amit a Tim Burton-féle Batmanektől megszoktunk, valamint Christopher Nolan realista metropoliszát.

Az új Batman emellett a korábbiaktól eltérően jóval erősebben épít a nyomozásra, ugyanis Batman igazi, feladványokkal és gyilkosságokkal kikövezett nyomozást végez Gordon felügyelővel és Selina Kyle-lal. Az atmoszféra és a krimiszál miatt pedig a film remekül idézi meg film noirok hangulatát, emellett igazi bűndrámaként tud működni. Ez a minőségi hangulat pedig a film hosszának köszönhető, amely elsőre ijesztőnek hathat közel három órájával, mégis ez adja a lényegét a cselekmény elmélyültségének.

A Batman ugyanis nem egy lassú alkotás, mégis sokkal kimértebb tempót diktál, mint bármelyik blockbuster. Nem kapkod, cserébe viszont részletgazdagon megmutatja Gotham figuráit, a cselekmény fontos helyszíneit és magának a nyomozásnak a részleteibe is annak rendje és módja szerint beavat. Természetesen a film tele van látványos akciójelenetekkel, verekedéssel, csak Matt Reeves mindezt pazar tempóérzékkel variálja a nyomozás jeleneteivel.

A krimiszál izgalmas, a forgatókönyv ráadásul rafinált módon többfelé elviszi a nyomozás vonalát, ezzel tartva fenn végig a feszültséget és a kérdéseket Gotham múltjával kapcsolatban. Szerencsére – és ez is filmidőnek köszönhető – a Batman nem válik unalmassá és túlzsúfolttá, annak ellenére sem, hogy rengeteg figurát és történést mozgat, azonban mindennek hagy időt a kibontakozásra.

Robert Pattinson mint Batman nagyon jó, komor figurájából árad valami melankóliával vegyes remény. Mellette az őt támogató színészgárda is megbízható és jó alakítást nyújt. Zoe Kravitz veszélyes és dögös Selenája, Jeffrey Wright megfontolt nyomozója, Colin Farrell és John Turtorro alávaló és szenvtelen gengszterei, valamint Paul Dano mint a dühös és őrült kisember mind-mind hozzájárulnak az alkotás bravúros minőségéhez.

Az új Batman lehengerlő filmélmény, mesteri zenével, eszméletlenül jó képi világgal, csavaros és kiváló, egyre mélyebbre hatoló történettel, ami a számos Batman-filmen kívül több alkotást is megidéz, például a Hetediket (Se7en, 1995) vagy a Zodiákust (Zodiac, 2007). Emellett nem átall némileg a bűn, a korrupció és a politika és a bűnözés mocsarában is megmártózni, és kisebb elemzést is adni erről, bár nyilván mélyen nem megy bele, hiszen nem feltétlenül ez az elsődleges feladata. Egy biztos: maradandó alkotás a Batman, amely már most joggal pályázhat az év filmje titulusra.      

Gaál Csaba