Hiába tűnt annak, mégsem lett rossz az El a kezekkel a Papámtól!

Újabb különleges díszelőadást szervezett a debreceni Apolló Mozi, amely ezúttal az El a kezekkel a Papámtól! (2021) című magyar filmet tűzte műsorára december 13-án. A vetítés után az alkotás rendezője, Dobó Kata, valamint a film egyik főszereplője, Csobot Adél vendégeskedett a moziban, utóbbinak különösen örültek a szép számmal megjelenő gyerekek.

Az El a kezekkel a Papámtól! egy elképzelt Magyarországon játszódik. Dobó Kata elmondása szerint az ötvenes években járunk, de egy olyan országban, ahol nem történt meg a második világháború és az 1956-os események. A történet egy mese felolvasásával kezdődik, és gyakorlatilag ebben a mesében is maradunk a film végéig. Egy megözvegyült férfi, András (Bokor Barna) újra szeretne nősülni, és erre egyik kolléganőjét szemelte ki, Violát (Pálmai Anna). Ezzel a gondolattal nem akar megbarátkozni a férfi lánya, Dorka (Marczinka Bori), aki erősen őrzi anyja emlékét. A kislány ezért mindent meg is tesz, hogy eltávolítsa a nőt az otthonából, azonban Violának is ravasz tervei vannak.

Amikor az ember rápillant ennek a filmnek plakátjára vagy megnézi az előzetesét, akkor a bájolgás, a cukormázba áztatott történet, a csillogó ruhák okán elkaphatja valami furcsa, nem feltétlen pozitív érzés. Az igazság az, hogy az El a kezekkel a Papámtól! végig magán hordozza ezt, szóval aki ezt egy picit sem bírja, annak nagyon nem fog tetszeni. Azt azonban meg kell jegyezni, ez a film nem is nekik, hanem a gyerekeknek szól.

Dobó Kata egy már eléggé elfeledett zsánert, az élőszereplős gyerek- és ifjúsági film műfaját veszi elő második rendezésében, amelyben táncos betétek is feltűnnek, így zenés filmről beszélhetünk. Működőképes az alkotás, hiszen például egy klasszikussal, a Mary Poppinsszal (1964) összevetve egyáltalán nem debil, hanem érvényesen tud szólni a gyerekekhez. Felvonultat több archetípust: a bátor, az okos, a félénk kislányt, vagyis mindenki talál magának olyan karaktert, akivel tud azonosulni.

Emellett a humora, a dialógusai nem papírízűek – a gyerekek mellett (szőr mentén) a felnőtteknek is tudnak szólni. Persze, azért sziporkázó egysorosokra ne számítson senki, többször kilóg a lóláb ebben a tekintetben. A felnőtt színészeken sem érezni a sokszor –teljesen jogosan – magyar filmekre aggatott ripacskodó, teátrális játékot, egészen természetesen és jó humorérzékkel adják elő szerepeiket. Érdemes kiemelni a film egész jól sikerült vizualitását, a színes-szagos ruhákat, díszleteket – egészen kreatívan megteremtette a film a soha nem volt Magyarországot.

Dobó Kata rendezése nem kiemelkedő, viszont jól építi a történetet, emellett néhány ügyes trükkre is futja, ilyen például a Viola dalbetétjében látható megkettőződés. Ha pedig már a dalok: a film ebben a tekintetben igencsak elhasal. Egyrészt azért, mert a dalok koncepció nélkül érkeznek, az első után a második nagyon későn, a harmadik viszont szinte éri a másodikat. Eléggé ad hoc módon tűnnek fel, viszont ennél nagyobb baj, hogy a dalok egyáltalán nem fülbemászóak, ami egy ilyen film esetében elvárható lenne.

Egyébként talán feleslegesek is a zenék, a történet önmagában szépen halad előre. Annak ellenére, hogy mindig tudjuk, mi fog történni és a mesei motívumok is szájbarágósak, mégis működik az El a kezekkel a Papámtól!, mert a kijelölt célját, vagyis a gyerekek tanulságos módon való szórakoztatását nem engedi el.

A gyerekszínészeken sok múlik egy ilyen alkotás esetében. Többnyire ügyesek, nem lógnak ki, a főszereplőt alakító Marczinka Bori például nagyon jó a harsány és bátor Dorka szerepében. A szereposztás eltalált: az eddig kevéssé ismert Bokor Barna az apuka szerepében meggyőző, mellette az elsőfilmes Csobot Adélon néha érezni bizonytalanságot, de egyáltalán nem vall kudarcot. Nagypál Gábor is szórakoztató, de a legjobb alakítást Pálmai Anna nyújtja a gonosz mostoha szerepében.

Összességében elmondható, a szó legszorosabb értelmében kell venni, hogy gyerekeknek való az El a kezekkel a Papámtól!, és nagyon le kell csavarni az elvárásokat. Az alapanyagot nézve lehetett volna jóval rosszabb is – ehelyett egy tíz éven aluli kislányoknak bátran ajánlható film.

Gaál Csaba