Az igazság bajnokai: az ember megbánja, hogy nevetni merészelt
Úgy tűnik, a dán filmgyártás kiapadhatatlan, ha eredeti és műfajokat felülíró alkotásokat kell letenni az asztalra. Vagy még inkább Anders Thomas Jensen (Gengszterek fogadója, Ádám almái), aki megint elővarázsolt egy olyan alkotást, amely egyszerre kielégíti a közönségfilmeket kedvelőket, illetve a vájtfülű, mélyebb rétegeket kereső filmkedvelőket is.
Az igazság bajnokaiban (Retfærdighedens ryttere, 2020) egy szörnyű baleset hozza össze a főhősöket. Markus (Mads Mikkelsen), külföldön szolgálatot teljesítő katona, akinek a felesége egy vonatszerencsétlenség áldozata lesz. A férfi emiatt kénytelen hazatérni lányához, Mathildéhez (Andrea Heick Gadeberg), akivel azonban képtelen szót érteni, és a lány unszolása ellenére sem fogad el pszichológusi segítséget. A balesetnél jelen van egy valószínűségszámítással foglalkozó férfi, Otto (Nikolaj Lie Kaas) is, aki felkeresi Markust, és azt állítja, a baleset előre eltervezett merénylet volt. Egy kisebb csapatot szerveznek, és elkezdenek nyomozni az ügyben.
Aki látott már a Anders Thomas Jensen által rendezett vagy írt filmet, az tudja, az alkotó rendkívül jó érzékkel képes összevegyíteni a drámát és a humort. Az igazság bajnokaiban megint csúcsra járatja rendezői kézjegyét, hiszen hallatlan természetességgel szervesül az alapkoncepció szomorú és letaglózó szövetébe a fekete humor.
Mesteri, ahogyan alkalmazza a hangnemkeverést, és a leghihetetlenebb, akár akciójelenet vagy egy végtelenül drámai pillanat közben is képes mosolyt csalni a néző arcára. Persze az ember kínjában nevet a legtöbb esetben, hiszen itt olyan emberi sorsokkal,
olyan fajsúlyos és kényes témákkal pakolja tele filmjét a rendező-forgatókönyvíró, amelyek után az ember szinte megbánja, hogy nevetni merészelt.
Ezt pedig úgy képes elérni, hogy rendesen kidolgozott háttérrel rendelkező karaktereket mozgat, akiket rendesen megvert a sors, és akik – Markust leszámítva – nem is illenek egy bosszútörténetbe. Merthogy Az igazság bajnokai egy remek akciójelenetekkel teletűzdelt bosszúfilm, amelyben megkapjuk a megszokott kliséket, de emellett folyamatosan tárja fel a rendező a karakterek szerencsétlen sorsát. Ezek a figurák ugyanis mind-mind a társadalom perifériája szorult emberek, akik súlyos traumákat hordoznak, mivel az életükben valamikor megnyomorították őket, esetleg önsorsrontást követtek el, vagy éppen csak a társadalmi körülmények összejátszása miatt estek ki a megszokott szociális keretekből.
Ami izgalmas a filmben, hogy Anders Thomas Jensen ezt egyáltalán nem erőltetetten teszi, hanem megmutatja ezen figurák valóját, akik a bosszú miatt valahogyan képesek lesznek szembenézni múltjukkal, így bizarr módon a bosszú egyfajta terápiás célzattá válik.
Egyébiránt ez a rétegzettség állandó jelleggel áthatja a filmet, hiszen a nagyszerűen megírt dialógusokban végig jelen van a bosszú voltáról, a kommunikációteremtés fontosságáról, egymás megértéséről való nagyon humánus gondolkodás. Mindezek mellett Az igazság bajnokai több dramaturgiai ponton is csavar a bosszúfilmes narratíván és a műfaji elvárásokon, ezekkel a fordulatokkal pedig képes meglepetéseket hozni. Nagyon érdekes, hogy miképpen elmélkedik és kapcsolja össze a véletlent, valamint a bosszú természetét, itt is egészen váratlan fordulatokkal lepi meg a nézőket.
Mint említettem, a figurák nagyon eltaláltak, a színészek egytől egyig remekelnek a szerepeikben. Mads Mikkelsen neve ma már garancia a sikerre, de most visszafogottabb karaktert játszik, mellette viszont sziporkázik a banda másik három tagját alakító színész, Nikolaj Lie Kaas, Lars Brygmann és Nicolas Bro is.
Az igazság bajnokai minden nézői igényt kielégít, egyszerre humoros és drámai, valamint átgondolt alkotás. Merész témáját szépen viszi végig, olyannyira, hogy a nézőben is számos kérdés felvetődhet a bosszú, a véletlen vagy a sorsszerűség kapcsán.
Gaál Csaba
