Pipiapokalipszis, avagy 20 éves a Csibefutam

A világon a legtöbbet kereső stop-motion mozi az Aardman Animations és a Dreamworks közös filmje, melyet 2000. augusztus 17-én mutattak be a magyar mozik.

A történet szinte teljes egészében egy angliai tyúkfarmon játszódik, ahonnan a baromfiállomány a Rozsda nevű tyúk vezetésével próbál megszökni, hogy szabadon élhessenek. A kísérletek minduntalan meghiúsulnak, de ekkor érkezik egy amerikai kakas, Rocky, akiért a brit tyúkok mind odavannak. Rozsda pedig ráveszi, hogy tanítsa meg őket repülni…

De nem egyszerűen a haszonállatok életösztönéről szól a mű, annál sokkal több.

Megjelenik a benne a korlátoltság. Ha beletörődünk a sorsunkba, akkor senki sem segíthet rajtunk, viszont ha nem, akkor segíthetünk magunkon. Közben egy kedves mese a kitartásról, hogy nem szabad feladni a törekvést, ami jobbá teheti az életünket. Olyan egyetemes igazságokra is utal, hogy a férfiak szeretik jobb színben feltüntetni magukat a valósnál. Ilyen, amikor Taréj végig arról anekdotázik, hogy a légierőnél szolgált, aztán a végén kiderül, hogy csak kabala volt.

Nem csak ezek miatt ajánlott gyerekeknek. Habár sok kisebb dolgot a nagyon fiatalok nem fognak érteni, néhány jelenet talán nem is nekik való. Ugyanis néhány morbidabb poén is előfordul, mint amikor Csipa kötelet köt magának a levágástól való félelmében. De ide tartoznak utalások a Fritzekre vagy olyan régebbi filmekre, mint az Indiana Jones. A vidéki gyerek láthatott már tyúkvágást attól függően, hogy tartottak-e ilyen jószágot. Ez nem ritka dolog, mégis azzal, hogy fordít a perspektíván a film, egy bagatell eseményből – amit sokkal rosszabbul is vászonra lehetett volna vinni –, egy olyan empátianövelő eszközt készít, amire az ember nem is számít. El meg végképp nem várja. Ezeket a komorabb témákat ellensúlyozza a rengeteg a szóvicc. Végülis egy

optimista film, ami erőt ad az embernek, hogy próbáljon változtatni a sorsán. Ez az, amiért gyerekeknek kiemelten ajánlott.

Az animációs technikája, a stop-motion kétélű fegyver. Rengeteg munkát igényel: ez a 80 perces film 2 évig készült. Minden fontosabb dolgot két méretben készítettek el: például az ásáshoz használt kanalat. Jól néz ki, és kifejezetten üdítően hat a rajzfilmek mellett. Azonban mai szemmel jobban megnézve már nem tökéletes a mozgás, nem is lehet az, hiszen képkockánként vették fel, mindig a megfelelő beállítás után. Mégis élettelen bábokat keltettek életre a vásznon. De ahhoz képest, hogy ez volt az Aardman Animation első egész estés filmje, fenomenálisan sikerült. Ezt bizonyítja, hogy két díjat is nyert, az Arany Paradicsomot és a Critic’s Choice-t.

Az is elismerésre méltó, hogy olyan állatokról szól, amikkel az ember nehezen azonosul. Kutya, macska, de még a lovak is könnyebb választás lett volna. Ráadásul az embereket tették meg gonoszoknak. Minden okunk meg lenne elidegenedni, mégsem tesszük a szerethető karakterek és a köztük levő kapcsolatok miatt. Még a Rozsda és Rocky közti szerelmi szál is jól kidolgozott egy meséhez képest. További érdeme, hogy nem kendőzi el az erőszakot. Bár nem mutatja a „kivégzést”, a csontvázat már felvállalja. Kerüli a csodás elemeket, hogy hirtelen varázslat folytán a csirkék tudnának repülni. Nem azt üzeni a kicsiknek, hogy várják a csodát, hanem hogy dolgozzanak meg érte.

Nagyon jól működő életteli, kerek, lezárt történet, ami rövidsége miatt dinamikus is lett. A folytatás 2022/2023-ban érkezik a Netflixre. Egyik kedvenc filmem, mégsem éreztem egy pillanatig sem, hogy folytatni kellene, de az alkotók jobban tudják. Remélem.

Hiába nem lett világsiker vagy kultuszfilm, attól még 20 év elteltével is érdemes róla beszélni. Kell fogékonyság a témára, de ha az megvan, akkor nem csalódik benne az ember.

Kiss Tamás