Ide nekünk a Győrt!

Minden úgy kezdődött, hogy a DVSC küzdött Tóth Tímea ellen, és 10 perc után vezetett Tóth. A magyar válogatott klasszisa egymaga szerezte a Vác összes addigi gólját, amire a Loki csak hárommal tudott válaszolni. Tulajdonképpen ennek szellemében folytatódott a meccs: szinte mindent Tóth csinált a vendégeknél, talán még a DVSC-t is megjárt Temes vállalkozott, a többiek mindent alárendeltek e két játékosnak. A Loki sokkal inkább csapatként működött, „csak” a játék leglényegesebb eleme, a góllövés nem ment a hajdúságiaknak.

Sikerült naggyá tenni Herr Orsolyát, Bogdanovics és Juhász is ziccereket hibázott, előbbit ki is vette támadásból Köstner mester, és milyen jól tette! A helyettes, Mörtelnek kétszer is elsült a keze a kilencesről, tudatosítva Herrben, hogy nem minden papsajt (19. perc: 7–6). A szekér azonban döcögött tovább, így kerülhetett ismét előnybe a Németh András irányította ellenfél, a piros-fehérek pedig futottak az eredmény után. Amikor Temesék már kettővel mentek (26. perc: 9–11), begyújtotta a rakétáit a DVSC, és egy huszáros rohammal a félidő végéig fordítani tudott (12–11). Ebben volt némi szerepe Kiss Évának is, aki ragyogóan védett, egyszer például pimaszul lefülelte a nagy Tóth ejtését.

Szünet után még keményebb felfogásban küzdöttek a lányok, Kiss tartotta a formáját, amivel igazán tartást adott a társaknak, ez pedig egy kiváló védőmunkában nyilvánult meg. A Vác elkezdett szenvedni, és a 38. percben – a meccs során először – háromra tornázta fel az előnyt a debreceni társaság (17–14). A közönség is sziporkázott, hogy teljes legyen a kép, Mörtel pedig ontotta a gólokat (41. perc. 19–14). Ami a Loki repertoárjából hiányzott az első félidőben, az eredményes szélsőjáték, abból szünet után kaptunk ízelítőt Csáki és Kazai jóvoltából. A meccs ezen szakaszában a Vác szétesett csapat benyomását keltette, de még túl sok volt hátra ahhoz, hogy döntőben lássuk a Lokit.

A Vác bizony nem adta fel! A tetemes előny hirtelen kettőre csökkent (47. perc: 21–19), és egy csapásra megváltozott a hangulatunk. Emiatt leginkább Temest okolhattunk, aki a hátán vitte a csapatát, ha már Tóthnak nem ment. Szerencsére nálunk Bulath felvette vele a kesztyűt – egyszer kis híján szó szerint is, mindketten pihentek érte két percet –, így maradt a két-három gólos különbség. Amikor Bulath pihent, akkor a fiatal balszélső, Kazai volt a gólgyáros, élményszámba menő találatokkal okozva örömöt a mintegy kétezer debreceni szurkolónak.

Mörtel továbbra is gondoskodott róla, hogy Herr rémálmainak a főszereplője legyen, és megint öttel ment a Loki (52. perc: 27–23)! Ekkor a bátrabbak már nagy pénzben fogadtak volna a Loki-győzelemre, és az izgulósok is kezdtek felszabadulni. A hajrában már profiiként tartották magukat a debreceniek, a váciak becsületből még küzdöttek, de lélekben feladták a harcot. A remekül játszó Bulath jó „barátnőjének”, Temesnek csak behúzott egyet a végén, amiért piros lapot kapott, és kérheti az égieket, de leginkább a fegyelmi tagjait, hogy ne tiltsák el. Ez azonban senkinek nem szegte a kedvét, a közönség örömmámorban úszott. Köszönjük, debreceni lányok!

A DVSC a bajnoki döntőbe jutott, és a legrosszabb esetben is ezüstérmes lesz. A másik ágon a Győr és a Békéscsaba csatázik, nem kérdés, hogy melyik csapat nyer. Az első meccset behúzta a bajnoki címvédő, szerdán játszanak Békéscsabán.

Női kézilabda NB I., elődöntő, 2. mérkőzés:
DVSC–Vác 31–26 (12–11)
Debrecen, játékvezetők: Dobrovits, Tájok
DVSC: Triffa, Kiss É. (kapusok), Bogdanovics, Bognár 6 (4), Borbás 1, Bulath 7, Csáki 2, Hornyák D. 1, Juhász G. 1, Kazai 4, Lovrics 1, Mörtel 5, Slakta, Szabó V. 3. Edző: Köstner Vilmos.
Vác: Herr, Juhász E. (kapusok), Bagócsi, Barján, Baross 4, Borkowska, Farkas, Klivinyi 3, Laki, Mezei, Temes 8 (2), Tóth T. 8 (2), Uhraková 1, Vaszari 2. Edző: Németh András.
Kiállítások: 10, ill. 4 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 5/4
A két győzelemig tartó párharc végeredménye: 2–0, a DVSC javára.

Mesterszemmel

Köstner Vilmos: – Nagyon örülök, hogy amivel megbíztak, amit elvártak tőlünk, azt teljesítettük. A második félidőben akadozott a támadójátékunk, de szünet után már elkaptuk a ritmust. Boldog vagyok, mert egy kiváló csapatot győztünk le. A két meccs alapján megérdemelt a továbbjutásunk.

Németh András: – Visszaesés tapasztalható a játékunkban. Tóth Timi a válogatottnál megsérült, mások is bajlódtak sérüléssel, mi pedig ahhoz kevesen vagyunk, hogy ezen formaingadozás nélkül túljussunk. A körülményekhez képest helytállt a csapat. Kurvázták őket, köpködték őket, szerencsére nekem nincs sok hátra a nyugdíjig, mert ha így folytatódik, akkor hamarosan életerős férfiak még meg is verik a lányokat a pályán. Abban a miliőben én már nem szeretnék résztvenni.