Bombagólokkal verte a Loki az MTK-t!

Nem sokat kellett várni az első morajra szombat délután a DVSC-MTK mérkőzésen. Bármily meglepő, nem akkor hallatta először a hangját a közönség, amikor az ötödik percben Ferenczi gólt szerzett. Az első halk moraj már akkor hallható volt, mikor a Nagyerdei Stadion bemondója felolvasta a játékvezetői stábot, Kassai kapott, inkább csak hideget az amúgy sem túl labdarúgóbarát, esős, hűvös időben. Majd jött a már említett ötödik perc, amikor is Bódi tálalt szépen a tizenhatos jobb sarkától az alapvonal irányába Bényei elé, aki gondolkodás nélkül középre tette a labdát, és milyen jól tette, hiszen a hosszún a tizenhatos vonalán érkezett Ferenczi, aki egyből lőtt is ballal. Lövése pedig a bal alsóban kötött ki védhetetlenül.

1–0                                                         

Az MTK ezután sem találta saját játékát, és a debreceni támadások ellenszerét sem. Több lehetőség is adódott a Loki előtt a gólszerzésre, azonban mindig jött egy-egy apró hiba, de folyamatosan támadásban volt a Lokomotív. Hamarosan végül meg is lett az eredménye! Tőzsér végzett el szögletet a jobb oldalról, középen a beívelését még Horváth László ki tudta öklözni a támadók elöl, de éppen Ferenczi elé, aki lepattanni sem hagyta a labdát, lőtt. A végeredmény ugyanaz, mint az első gólnál, kilőve a bal alsó!

2–0

A második gól után a fővárosiak elkezdtek feléledni, a következő percben ugyanis Gera Dániel lőtte telibe a lécet, lemaradtak róla a védők. Ezután pedig már ránézve a játékukra, nem az jutott az ember eszébe, hogy mondjuk egy esélytelenebb csapat van a pályán, aki épp túl akarja élni a Magyar Kupa soros fordulóját, hanem elkezdtek futballozni a kék-fehérek. Olyannyira, hogy ha nem is a semmiből, de a kevés helyzetükből végül a 36. percben csak találtak egy gólt. Kanta löbbölte a labdát az ötös jobb sarkánál Torghelléhez, aki mellel maga elé tette azt, majd estében lőtt – ahogy mondani szokták: cimbalomszögből – még hozzá gólt a jobb felsőbe.

2–1

A második félidő eleje is a DVSC-ről szólt: veszélyes szögletek, távoli bombák, de a gól csak nem akart jönni. Az 57. percben azonban jött egy sérülés, Haris Attila lépett bele rosszul egy passzba, némi ápolás után azonban vissza tudott térni a pályára, nem lett komolyabb baja. A 60. perc után pedig mindkét kapus védett egy-egy bravúrosat.

Az első félidő  olyan volt, mint a házfelújítás eleje, minden sikerül, minden flottul megy, majd jött a második félidő, melynek az első felében leadott a játékból a Debrecen, mintha elfogyott volna a pénz a tatarozás közben, és már csak immel-ámmal sikerülnek dolgok. De jött egy újabb Ferenczi-bravúr. Ezúttal nem gól, “csak” gólpassz. Ő tekert ugyanis balról a hosszúra a 68. percben, ahol senkitől sem zavartatva lőtt bombagólt kapásból Bódi jobbal a kapu közepébe.

3–1

A bronzért folytatott csatában újabb lépést tett előre tehát Herczeg András együttese, és ha még maradt is hiányérzet a második félidőben a játék kapcsán, Ferenczi nagyszabású produkciója mindenért kárpótolhatta a nagyérdeműt. Összességében jó volt nézni ezt a Lokit!

Palánki István