Hirdetés

Lányok a futballpályán: miért?

szabolcsihir.hu

2018.10.09. 10:51

Lányok a futballpályán: miért?
Fotók: Máté János

Az alázat magasiskolája: borsodiak, debreceniek, vidékiek – van, aki három átszállással ér a nyíregyházi edzésre. +Képgaléria

Hirdetés

El tud képzelni egy olyan futballpályát, amelyen csak nők kergetik a labdát? Nem kell, mert bemutatjuk Nyíregyházán. A régi vasutas pályán hétfőn, szerdán és pénteken edzenek. Nyolcvanfős a szakosztály, plusz a szakmai stáb. A legfiatalabb játékos 8, a legidősebb 29 éves. Nyilván kíváncsiak voltunk arra, miért adja a fejét valaki arra, hogy lányokat eddzen, meg arra is, hogy irigylik-e vagy sajnálják kollégái, mert női csapat kispadján ül.

Bonyolult – hangzott Makay Robin válasza. A női foci Magyarországon még mostohagyerek. Viszont a mai fiatal lányokban éppen ezért sokkal nagyobb az alázat a sportág iránt. Be akarják bizonyítani, hogy őket is komolyan kell venni. Mint mondta, már csak ezért is hálás munka lányokat edzeni. Persze a női természet minden formája jelen van az edzéseken, de ezeket tudni kell kezelni. Beleértve a hisztit is.

A szakmai féltékenység viszont nem jellemző a női és férfi fociedzők között. A férfi és női foci alapelvei, szabályai ugyanazok, legfeljebb az egyes korosztályokban mások a képzési célok. A kérdésre, hogy edzőtársai sajnálják vagy irigykednek, amiért női csapatot edz, bizony, hogy úgy felelt: irigykednek, és ez a jelenlegi brandnek szól. Stabil, biztos alapokon áll a női foci Nyíregyházán. Monopolhelyzetben van a csapat, elég jó feltételek mellett tudják biztosítani a szakmai munkát. A tehetséges játékosok előszeretettel igazolnak Nyíregyházára. Makay Robin azt is elmondta: a megyében az a gyakorlat, ha a helyi csapat edzője tudja, hogy tehetséges játékosának nem tudja biztosítani a fejlődést, javasolja, folytassa náluk. A másik véglet, amikor a saját eredményeit tartja szem előtt, és nem engedi el, inkább ott tartja a tehetségeket.

Miért kezd el futballozni egy lány?

Egyszerű a válasz: mert szeret. És ezek a lányok nagyon sokat áldoznak ezért. A nyíregyházi Szpari játékosai közül többen Hajdú-Biharból, Borsod-Abaúj-Zemplénből (Sajószentpéterről, Felsőzsolcáról) járnak át, de akik Fehérgyarmat és környékéről járnak is, több órát utaznak oda-vissza. Botpaládról például háromszor kell átszállni Nyíregyházáig. Hogy a női focistákra mi, kívülállók miért csodálkozunk rá még mindig, az jó kérdés.

Merthogy vajon miért nem nézünk furcsán a női röpisekre, kézisekre, kosarasokra, kalapácsvetőkre, atlétákra és távolugrókra, úszókra? Miért csak a női foci számít szenzációnak? Mert a focinál később indult el a női vonal. De jó az irány: a női focit egyre többen szeretik. A legelső generációból sokan már szülők, és hozzák a lányaikat edzésre. Az is kiderül: a női focisták ugyanolyan technikásak, mint a fiúk. Ez a mostani gárda, amellyel Makay Robin három éve dolgozik, már tényleg egy csapat. Teljes mértékben elfogadták a lányok azt a rendszert, amelyben az edzőjük dolgozik. Az átlagéletkoruk 20 év, fiatalok, tehetségesek.

Még van idő

A csapat most az NB II-ben játszik, a cél viszont az volt, amikor Makay Robin átvette a lányokat, hogy az ötödik évben már stabilan az NB I-ben játsszanak. Még van idő. Ha feljutnak az NB I-be, akkor hivatásos játékosok lehetnek a lányok. Edzőjük azonban azt mondja: ne azért legyenek profik, mert sok pénzt kapnak, hanem azért kapjanak pénzt, mert profik lettek. A feljutás azért is lenne jobb a csapatnak, mert most bizony, sokat utaznak azért, hogy a heti három edzésen és a hétvégi meccseken részt vehessenek. A nyíregyházi csapatra felfigyelt az MLSZ is, kiemelt képzési központtá tette a szakosztályt. A lányok felkerültek az ország focitérképére. A stabilitáshoz, sikerhez azonban még sok munka kell.

– Azt a lányt, aki kijön a pályára, nem kell noszogatni – mondja Makay Robin, akinek játékosai civilben egyetemisták, középiskolások, dolgozók – van köztük autószerelő is. Ám itt nemcsak a fociról van szó, bármilyen csapathoz tartozik valaki fiatal korban, nagyon pozitív irányba formálja az egyéniséget. És persze mindez áldozatot is kíván a családtól, hisz a nyaralást, a közös programokat is az edzésekhez, meccsekhez igazítják.

A nézők? Többnyire szülők, hozzátartozók, de voltak már 300-an is egy meccsen. A lányok szerint, ha valaki egyszer eljött, a következőn is ott lesz.

Makay Robin Nyírvasváriban kezdte edzői pályafutását, az ifjúsági fiú focicsapatnál, majd sportelnök lett. Női focistákat Nyírbátorban kezdett el edzeni. Közben Cigándra került pályaedzőnek, sikerült az NB III-as csapattal kiharcolni a feljutást. Még az NB II-be jutott férfi csapatot edzette, mikor elkezdte a nyírbátori lányok edzését. Mindeközben hét évig dolgozott a megyei rendőrkapitányságon, helyszínelőként. 2017 júliusában vette át a Nyíregyháza Spartacus női csapatát, azóta edzi a lányokat.

Elképesztő csak belegondolni is, hogy a lányok jelentős része más városokból, sokszor több órai utazással jut el Nyíregyházára. Hetente háromszor, plusz a meccsek!

Edzés előtt bekukkantottunk a lányok öltözőjébe. Félórával edzés előtt még kevesen voltak, aztán hirtelen elkezdtek gyűlni. Az egyik első Szanyi Mária – aki Miskolc közelében nőtt fel - már Nyíregyházán lakik, de az előző félévben még Kecskemétről járt edzeni a városba. Idén felvették az egyesületbe technikai ügyintézőnek. Végzős az egri egyetemen, már csak a szakdolgozat és az államvizsga van hátra. A fiúk, mikor csapatot választottak, sokszor inkább őt hívták, mint valamelyik társukat, tudták, hogy ügyesen játszik. A foci szeretete édesapjáról ragadt rá:

– Én vagyok, aki szurkol vele a meccsen vagy a tévé előtt – mondja huncut mosollyal a lány, aki legalább öt évet letagadhatna a korából. 

Bódig Dorka általánosban kezdett focizni, a bátyja hatására, aki vitte magával, mikor a srácokkal kergették a labdát Balatonvilágoson. Dorka tehetsége hamar megmutatkozott, már általánosban igazolta a helyi csapat. Ő is Egerbe jár egyetemre, most épp passzív hallgató, hogy játszani tudjon. Marcsival öt éve egy csapatban fociznak az egyetem színeiben, így talált rájuk az edző. Dorka kihívásnak tekinti a focit, szeret csapatban játszani. Rengeteg kapcsolatot köszönhet a sportnak. Annak örül, hogy akármerre járnak, mindenütt szeretik a focit.

Marcsi szerint egyre kevésbé csodálkoznak azon, hogy egy lány focizik, már teljesen elfogadott ez. Dorkára viszont, aki a postán dolgozik, rendszeresen rácsodálkoznak amiért a női focit választotta.

Nem nehéz ma már az edzéshez szükséges holmit sem beszerezni. Legfeljebb azok járnak jobban anyagilag, akiknek – mint a Marcsié – gyerekméretük van. Aki viszont 41-es lábbal áll a földön, többet fizet a cipőért – is. Ő egyébként kapus, és egyetértünk abban, hogy neki mindenképp kevesebbet kell szaladnia, mint a többieknek.

Egymást erősítik

Miközben beszélgetünk, lassan kezd megtelni az öltöző. Az újonnan érkezők körbejárnak, a lányok egymás tenyerébe csapnak, így üdvözlik egymást. Tóth Cintia, aki korábban egyéni sportot űzött, 18 évig atletizált, úgy látja: jó döntést hozott, amikor váltott.

Az atlétikában csak magamra számítattam, a csapatsportban viszont egymást erősítjük – mondja, hozzátéve: itt egymásra vannak utalva, egymást segítik a sikerhez. A lány eladó, üzletvezető Nyíregyházán. Most épp gyengélkedik, elkapott valamit, de egy percet sem hagyna ki az edzésből, inkább elköltött egy halom pénzt gyógyszerre. Azt is elárulja, szülei annyira nem örülnek a választásának, mert gyakran sérüléssel megy haza. Egyszer még agyrázkódása is volt, amikor ő a labdát akarta fejelni, az ellenfél két játékosa viszont az ő fejét…

Áldozat

„Berobog” a hajdú-bihari különítmény is, megérkezik Czégény Zsuzsa, a másik kapus, aki még gyakran találkozik emberekkel, akik rácsodálkoznak a női focira. Ugyanakkor azt állítja, aki egyszer kiment egy női meccsre szurkolni, az legközelebb is ott lesz. A társaság miatt járnak át Debrecenből, Hajdúböszörményből Nyíregyházára. Zsuzsa Debrecenben dolgozik, a testvére vállalkozásában. Munka után jön Nyíregyházára, naponta este tízre ér haza. Persze, hogy fárasztó, mégsem tudná elképzelni az életét foci nélkül, ovis kora óta ezt csinálja.

Mint ahogy a fehérgyarmati Czvik Zsanett sem, akiért az édesapja is komoly áldozatot hoz: minden edzésre és meccsre – így hetente ötször – autóval hozza lányát Gyarmatról, megvárja az edzés végét, majd együtt utaznak haza.

Hogy mit feleltek a lányok arra, mit tennének, ha soha többé nem focizhatnának – azt inkább nem írom le…

Cservenyák Katalin

Galéria

szparinői fociMakay Robin

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.