A magyar válogatott vereséget szenvedett Athénban
Marco Rossi megtartotta a szavát: két helyen változtatott a legutóbbi, görögök ellen 2–1-re megnyert budapesti mérkőzéshez képest. Willi Orbán pályára küldése nem okozott nagy meglepetést (ő Lang Ádámot váltotta), de kevesebben számítottak arra, hogy a kapitány által a DAC-ból jól ismert Kalmár Zsolt veszi át Kovács István szerepét. A kapitány még a kezdő sípszó előtt kiemelte: továbbra is elégedett a „kis Kokóval”, de ne feledjük, hétfőn is lesz meccs, Tallinnban.
Barátságtalan, hűvös, szeles időben érkeztek a csapatok a mérkőzésre, és a hangulat nagyjából olyan volt, amilyenre számítani lehetett: az Olimpiai Stadion felső karéját csak kis részen nyitották meg – a mieink számára.
Willi Orbán gyorsan megtapasztalhatta, mi várhat rá a nemzeti csapatban, harminc másodperc sem telt el a mérkőzésből, amikor veszélyes beadást követően kellett tisztáznia. Az első tíz percben olyan volt a meccs képe, amelyet várni lehetett, a szervezett védekezés volt az alap, s mivel a labdavesztést követően minden magyar a saját térfelére vonult vissza, a görögök birtokolták többet a labdát.
Az 50. válogatott mérkőzésén szereplő Kádár Tamás többször is fejjel tisztázott, de Gulácsi Péternek csak a kirúgásoknál jutott szerep ebben az időszakban. Több görög labdavesztés után megindult a magyar csapat, Bese Barnabás előretörését követően Varga Roland adott be szépen, és Szalai Ádám fején volt a labda – ezzel bizonyossá vált, a szélső védők felzárkózásával zavart lehet kelteni. Olyannyira, hogy alig telt el huszonöt perc, amikor már a harmadik görög védő „sárgult be”, mindegyik esetben ígéretes helyzet kialakulását akadályozták meg a házigazdák, így a folytatásban lehetett arra terelni a játékot, hogy a lappal figyelmeztetett játékosokra egy az egy ellen vezessék rá a labdát a magyar támadók.
Nyugodt, szervezett volt a csapat a félidő közepén – Kalmár Zsolt egészen magasan, Szalai Ádám mellett futballozott –, szó sem volt tehát arról, hogy kapaszkodott volna a gól nélküli döntetlenbe, hanem próbált futballozni.
Ami javításra szorult a szünetben, hogy Szalai Ádám a neki felpasszolt labdákat kis százalékban tudta csak megtartani, megjátszani, rengeteg hiba volt mindkét oldalon.
A első félidőben tehát szilárdan tartotta magát a magyar válogatott, sőt a játék képe alapján több volt a meccsben a döntetlennél.
Szalai Ádám fejese vezette fel a második félidőt, és még a nézőtéren is hallani lehetett a csatár szitkozódását – könnyen gól születhetett volna. Öt perc múltán érezni lehetett, hogy a görögök is próbálnak sebességet váltani, Gulácsi Péternek két beadást követően is akadt dolga. Alábbhagyott azonban a hazai lendület, egyre többet birtokolta a labdát a magyar válogatott, Sallai Roland is „előkerült”, kétszer is esély volt a beadása után, aztán…
Willi Orbán előbb röviden mentett, majd a beadásra sem jól reagált, és megelőzte őt az addig láthatatlan Kosztasz Mitroglu, és nem volt menekvés (1–0) – erre az esélyre várt a görög válogatott.
Elfogultság nélkül: semmiféle veszély sem volt addig a hazaiak futballjában, a miénkben is csak hajszállal több, de mindez hiába – rohanni kellett az egyenlítésért.
Úgy tűnt, kissé megzavarodott a magyar csapat, nem tudta megtartani a labdát, míg a rutinos görögök jól érzékelhetően megnyugodtak. Beállt Nagy Dominik, majd Németh Krisztián is, utóbbi cseréje már kockázatos volt, hiszen a támadó a védő Bese Barnabás helyett lépett pályára.
A hazai együttes zártan bekkelt, alig engedte ellenfelét tizenhatosa közelébe. A szurkolók pirotechnikai bemutatója miatt a meccs is megállt néhány másodpercre, de már semmi sem segített.
A 95. percben Sallai beadása után mintha egy görög kezezett volna az ötös előtt, de a játékvezető nem látott szabálytalanságot.
