Még mindig élhetne Szécsi Pál
1944. március 20., Budapest. Egészséges kisfiú születik. Nagy az öröm, ám senki sem sejti, hogy csak pár hónapig tart. Az apa ugyanis a gyermek egyéves kora előtt meghal, az édesanya pedig nem tud megbirkózni a hirtelen rászakadt egyedüllétben a három gyermek ellátásával, így másik életet, másik hazát választ: Amerikába disszidál. A gyerekek nevelőszülőknél kötnek ki, olyan nehéz, kéretlen hátizsákkal, amit el sem bírnak, egész életükben csak némán húznak maguk után.
A kis Szécsi Pált egyik iskolából a másikba íratják, a nevelőszülőktől állami gondozásba kerül, majd 16 éves korától dolgozni kezd. Szélsőségek váltják egymást: a segédmunkásból modell lesz, aki 1965-ben a Gellért Szállóban el is énekel néhány dalt, amire valaki felfigyel – ettől fogva zenei képzést kap, módszeresen művelik a hangját. A Táncdalfesztiválona Csak egy tánc volt című dallal hatalmas sikert aratott. Sajátos orgánumában egy egész ország szeretett bele.
Magánélete sosem ért révbe: bár 1962 elvett egy lengyel manökent, a nő visszatért a hazájába, ahonnan Szécsi visszavágyott Pestre. Sorsát és tragédiáját meghatározó találkozás történt 1972-ben: Domján Edit Jászai Mari-díjas színésznőt egy rádiófelvételen pillantotta meg. Emésztő szerelem kezdődött kettejük közöt, ami Edit lelkét hamarabb kikezdte: 1972 karácsonyán öngyilkos lett. Szécsi Pál a feldolgozhatatlan veszteségben alig másfél évet tudott élni, ő is a halált választotta. 30 éves volt.
75 éves lenne.
