Na, jók voltatok idén?
Mürai Szent Miklós az I. században élt; püspök, a katolikus és a görögkeleti egyházak szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.
A legenda
Szent Miklós legendájának egyik változata szerint egy kislány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor Miklós püspök abba beleejtette ajándékát, és az épp a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből, maga a Télapó volt az ajándékhozó. Azonban mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós, a város keresztény püspöke. A lánynak bedobott aranyak között ugyanis volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott.
A magyar Mikulás elnevezés a Miklós név cseh fordításából eredeztethető.
A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra. Bár számos helyen olvasható az az állítás, hogy korunk – így a Magyarországon is ismert – klasszikus Mikulásának külsejét (kövérkés, piros ruhás, jókedvű idős apóka) a Coca-Cola nevű üdítőitalokat gyártó cég találta ki 1931-ben, ez korántsem igaz, bár tény, hogy az említett cégnek is lehetett szerepe abban, hogy Mikulás alakját az említett figurával azonosítjuk manapság. Régi gyermekkönyvek oldalain (az 1920-as évekből) ugyanis már ennél korábban is találhatunk nagyon hasonló rajzokat, grafikákat a Mikulásról.
