A legnagyobb hadtörténeti vereség kezdetére emlékezünk
1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg – ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb veresége – írja emlékezésében a mult-kor.hu.
A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A magyar kormány ezt nem tudta, de nem is akarta megtagadni, mivel az Észak-Erdély visszaszerzésére törekvő Románia azonnal igent mondott Hitlernek.
A németek igényeit hosszas alkudozás után legalább sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. A frontra kivonuló 207 ezer főt számláló 2. magyar hadsereg teljes sorállománynak csak 20 százalékát sorozták be. A létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés hiányos és korszerűtlen volt.
A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőből kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a 2. magyar hadsereget.
A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én "vált ki az arcvonalból". A katonákat gyávasággal vádolták és a "rend helyreállítása" érdekében a helyszíni felkoncolásukat is engedélyezték.
A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főt vesztett, az elesettek és a fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.
