Régiségvásár: kincs, ami van

 A nemzetközi jelző nem elírás, hiszen sereglenek szép számmal a Virágkarnevál vendégei, a városban tartózkodó turisták és természetesen az itt élő műgyűjtők, műkedvelők, kereskedők, érdeklődők és természetesen vásárlók.
Már reggel 7.00 órától „zajlik az élet”, az alkalmi pavilonok. árusítóhelyek, gyékények, pokrócok között, függve attól, hogy ki honnan és hogyan mutatja meg, kínálja, árulja portékáit?

A műtárgyak, régiségek iránti szerelem – talán nem túlzás ezt állítani – Máté László szenvedélyes ügyszeretete révén kelt életre Debrecen kulturális közéletében és hódította meg a várost hét évvel ezelőtt. A évente 18 alkalommal tartandó vásárnak ő nemcsak ötletgazdája, hanem vezetője is a mai napig. Egy gyors számolás és már leírhatjuk, hogy egy 9 hónapon át tartó szezon 18 vásárában nagyjából 2000 kereskedő fordul meg és kínál általában több, mint 200 féle portékát a sok ezer látogatónak.

Nagyon sok érdeklődőt vonzott az esemény 

Amikor a régiségek és műtárgyak iránti személyes vonzalma iránti érdeklődtünk, Máté László elmondta, hogy kezdetei a Nagylétán telt gyermekéveire nyúlnak vissza. Kíváncsisága kezdetben a néprajzi tárgyak, eszközök, alkotások iránt nyilvánult meg, majd egyre szélesedett a vonzalma. Két évtizede tartja szenvedélyes gyűjtőnek magát. Irányultsága az utóbbi években leginkább a festmények, grafikák, üvegmunkák felé fordult, de meghatározó számára, hogy a műtárgy minél harmonikusabban illeszkedjen környezetéhez, emelje esztétikáját, hogy adjon értéket hozzá.

Az ünnepi vásár igazgatója a szervező munka során felkereste a miskolci, nyíregyházi, a Dél-Magyarországi kereskedőket, de járt Nagyváradon és Kassán is. Ma már a debreceni eseményt rendszeresen látogatják értékesítési és vételi szándékkal Európa több országából gyűjtők, kereskedők és érdeklődők egyaránt. Nem csalódnak! Ma is több ezer látogatóra lehet számítani a helyszínen, ahol rengeteg az értékes látnivaló, megszólíthat gyermekkorunk játékainak egyike - másika, a nagymama varrógépe vagy egy olyan szép óra, ami otthon, az étkezőszekrényen állt. A csoda tehát ott van, körülleng, csak el kell menni délután a Tesco parkolóba, hogy életre keljen bennünk újra. 

Réti János