Félezer „szeretetdoboz” a debreceni tankerületnél

Több mint ötszáz „szeretetdoboz” készülhetett azokból az adományokból, amelyeket az elmúlt hetekben gyűjtöttek össze a Debreceni Tankerületi Központ intézményeiben; a főleg tartós élelmiszereket tartalmazó dobozokat a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Debreceni Karitatív Testület juttatja el a rászorulókhoz.

A Szeretetdoboz-akció december 11-i ünnepélyes átadóján – a Tóth Árpád Gimnáziumban – Türk László tankerületi igazgató hangsúlyozta, a gyűjtésben a teljes közösségük részt vett, így a pedagógusok, a diákok, az ő szüleik és a hivatal dolgozói egyaránt. Nagyobb öröm adni, mint kapni; amikor valaki, valamikor, valahol kinyit egy ilyen dobozt, az ajándék mellett a remény is felcsillan, hogy vannak jóakaratú emberek a világban – mondta, hozzátéve, biztosan van olyan nehezebb körülmények között élő diák, aki részesülni fog az adományból, ugyanakkor hozott is bele. – Őt az oktató-nevelő munka során megtanítottuk adni is, nem csak kapni. A tankerület büszke a diákjaira, ahogyan Debrecen városa is – jegyezte meg.

Széles Diána alpolgármester a mai, „nagyon énközpontú világról” beszélt, amelyben a „nekem legyen jó” szemlélete uralkodik. De az advent arról szól, hogy segítsünk a közösségüknek, tehát másoknak is legyen jó – mutatott rá. Közölte: szegények mindig voltak, mindig lesznek, a lényeg, hogy a közösség miként viszonyul hozzájuk. – A rászorulók a szégyenérzet miatt sokszor elutasítják a segítséget, például szociális támogatást sem igényelnek. A gondoskodással lehet megnyitni a lelkükben a kaput, de segíteni csak azon tudunk, akiben van akarat az együttműködésre – mondta. Emlékeztetett, a Debreceni Karitatív Testület nemcsak advent idején, hanem egész évben igyekszik támogatni a rászorulókat.

Bódor Edit, a Debreceni Karitatív Testület elnöke – aki maga is TÁG-os volt – azt mondta, a szervezetük hidat képez az adományozók és az adományozók, ember és ember között, s utóbbi a hangsúlyos, mert a státusz megváltozhat. – A „hídon” való átjárást segítő szeretet állandóan mozog a lelkünkben. A testület ereje is ez a gondoskodó szeretet. Nemcsak a rászorulók, hanem a tehetősebb adományozók is kaphatnak általa, akár egy kedves szót, egy mosolyt, amitől erőt kapnak és még jobban kinyílik a szívük – emelte ki.   

– A legutóbbi, vasárnapi adventi gyertyagyújtást követően még az Emlékkertben időztem. Érzelmileg felfokozott állapotban van ilyenkor az ember, tele a szíve. Szóval, ezért nem tudtam elhagyni a terepet, muszáj volt hagyni lecsengeni belül az eseményeket. Egy család érkezett a nagyszülőkkel, előttük egy kislány futkározott. Van egy imafa az Emlékkertben, ahová ki lehet függeszteni a leírt gondolatainkat. Van ott két pad. A gyerek odahívta a szüleit és a nagyszüleit, mondván, szeretne nekik énekelni. A felnőttek vonakodtak, vizes a pad, hideg van, menjünk tovább… Ám a kislány akarata erősebb volt náluk. Leültem a közelükben, a gyerek a Hull a pelyhes fehér hó című dal énekelte el, fantasztikus volt, ő meghajolt, mi megtapsoltuk. Olyan pillanatok voltak, amelyeket megélhetnénk minden nap, csak nem vesszük észre, nem merünk leülni, továbblépünk. A kislány tovaszaladt a betlehemei jászol felé, megnézni a Jézuskát, a család utána 

– osztotta meg Bódor Edit egy közeli élményét.

A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében Oláh István lelkipásztor rámutatott: a jobb adni, mint kapni nem elcsépelt közmondás, hanem a Bibliából, Jézustól származik. – „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”, így szerepel a Szentírásban, vagyis útmutatás ahhoz, hogy miként cselekedjünk, ha boldogok akarunk lenni – mondta. Hozzátette: az egymással való szeretetteljes összekapcsolódás a boldogság nyitja. Egyben köszönetét fejezte ki a diákoknak, hogy „olyan szívük van, amelybe mások is beleférnek”. 

A dobozok rászoruló idősekhez, nagycsaládokhoz, csonkacsaládokhoz fognak eljutni a következő napokban.

Ratalics László