Debreceni közlekedésfilozófus hódítja Törökországot 2.

…Tegnap jött elő először igazán a magyaros étel-hiányom, el is határoztam, hogy vasárnap ebédre főzök valami finomat. Elnurral, az azeri sráccal elmentünk hát délelőtt vásárolni a piacra, ahol is annyi újdonsággal találkoztam egyszerre, mint még soha! A legtöbb zöldségnek és gyümölcsnek a nevét se tudom, de köszönhetően a törökök lazaságának mindent végigkóstolhattam. Rengeteg finomságot ismertem meg! Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokféle gyümölcs létezik a világon. A menü zöldségleves, valamint csirkepaprikás Édesanyám-féle petrezselymes krumplival és salátával volt, ja és meglepetés-palacsintával, amit Dani készített. A megjelentek (két azeri, egy török, két magyar) egybehangzó véleménye alapján az ebéd igen jaúl sikerült!...

…Két dologról híres az Ankarától 100 kilométerre nyugatra fekvő Beypazari, egyrészt a régióban termesztik az ország répatermelésének 70 százalékát, másrészt a nyolcvan (80!) rétegű baklavájáról. Kell egyéb indok egy kellemes szombati kiruccanáshoz? Hárman érkeztünk meg délelőtt 11 körül a ködös és havas városkába. Szombat lévén még csak éledeztek a helyiek, a legtöbb bolt ki se volt még nyitva. Rövid séta után beültünk egy hangulatos teázóba, ahol fatüzelésű kályhán készült a tea és a kávé… Ezután múzeumlátogatásra adtuk a fejünk, ahol összetalálkoztam egy magyar néprajzos fickóval! A doktoriját Ankarában írta, majd annyira megtetszett neki a török lét, hogy itt ragadt. Törökül kezdett el beszélni, amiből annyit értettem ki, hogy ben macarim, mire magyarul vágtam rá, hogy én is!... A múzeum összes szobájában le akartak minket venni, mármint pénzügyileg persze. Az egyik helyen dervis motívumokat lehetett volna festeni, a másikban olvadt fémből akartak nekünk jósolni, az utolsó volt a legviccesebb, ahol a  nő néhány bevezető mondat után közölte, hogy további történetekért legyünk szívesek fizetni. Öğrenciyim, csókolom, nem úgy van az!...

…Mire kikeveredtünk a múzeumból, már délfelé járt az idő, beindult az élet, úton útfélen vásárosokba botlottunk. Amit eddig még nem kóstoltunk, azt mind végigpróbáltunk, így sikerült felfedezni a kókuszos répás dönert, illetve a frissen facsart répalevet. És mindkettő nagyon finom! És hogy mi van a város főterén a szokásos Atatürk emlékmű helyett? Egy hatalmas répa szobor!!!... Addig-addig barangoltunk a szűk utcácskákban, míg az egyik baklavaárus néni behívott minket az üzletébe. Először jól megetetett dolmával és baklavával, majd kaptunk teát is, majd mikor megkérdeztük, hogyan is készül a nyolcvan rétegű finomság, ennyit vágott rá: nem kell azt megtanulnotok, vegyétek el a lányomat feleségül, ő már úgyis tudja!... Persze csak mosolyogtunk a dolgon, de közben megkerült a lyány is, akinek répaszínűre volt festve a haja! Kezdett komolyabbá válni a vásár, sirültünk is hát kifelé iziben, még mielőtt bekötik a fejünket!...

…Megtapasztaltam a dolmus szó jelentését. Ezek azok a kisbuszok, amik itt hozzák-viszik a népet, a szó azt jelenti, hogy majd indul, ha megtelik… Szépen kiálltam az út szélére, s ahogy kell, integettem az összes kisbusznak, ami szembejött. Azok meg úgy húztak el mellettem, mint a vadlibák. Persze, tele volt mindegyik, hiszen ez a lényege…

…Ankara by night… - A Sunshine kávézóban találkozni, egy tea mellett tanácskozni, aztán végre nekiindulni, a sarki boltban sört venni, (mert ott „csak” ötszáz forint), zacskóból meginni, hozzá szotyit köpködni, rendőr elől elbújni, hidegben dolmusra várni, a dolmuson csöndben utazni, de aztán mégis hangoskodni, erősen kapaszkodni, a Bypass-ban találkozni, egymásnak megörülni, vizezett sört inni, a hovatovább-on gondolkodni, gangnam style-ra fújolkodni, újból nekiindulni, az utcán kagylót enni, hangosan nevetni, a bulihelyen nyomorogni, hazaútra embereket gyűjteni, a taxissal törökül alkudni, majd aztán diákkedvezményt kérni, részeg sofőr mellett utazni, kevesebb pénzt adni, gyorsan elszaladni, a koliba beosonni…

…Több, mint 30 ezer diák kezdett el előadásokra járni, ami elég jó kis tömegjeleneteket szül… Nekünk cserediákoknak nem kellett előre leadni, hogy milyen órákat szeretnénk hallgatni, hanem két hétig látogathatjuk az előadásokat és utána ráér. Cserébe viszont az összes tanárral meg kell beszélni, hogy legyen olyan kedves és tartsa angolul az órát, ami nem is olyan egyszerű… A legeslegelső előadásra öt perc késéssel értem be, az óra már ment, természetesen törökül, de mivel Erasmusos vagyok, a tanár mondta a többieknek, hogy akkor most váltunk angolra. Gondolhatod milyen morajlás támadt. Meg se szólaltam és máris utált harminchét ember… Ez a jobbik eset volt, ugyanis belefutottam olyanba is, ahol a tanár egyszerűen kijelentette, hogy nem hajlandó angolul tartani az órát. A nemzetközi irodában mondták, hogy jelentsük nekik az ilyeneket, de van egy jobb ötletem. Megmondom a tanárnak, hogy ha ad egy A-t (az itteni ötös), akkor nem zavarom köreit a félév során….:) Na jó, ehhez még nekem sincs pofám…

…Az előbb mindenki megbolondult. Ott kezdődött, hogy elment az egész egyetemen az áram, teljes sötétség borult a campusra. Á, mondom, pont a legjobbkor, holnap korán kell kelnem, legalább hamar lefekszem. Na persze, már megint lesre futottam….Ezek a jóemberek ugyanis kiözönlöttek először a folyosóra, majd az utcára, s mint az állatok, elkezdtek ordibálni. Az elején teljesen artikulálatlanul bőgtek, majd egy kis idő elteltével női neveket kezdtek skandálni. A szomszédos lánykoliból persze rögtön jött válaszként a sikongatás és a kiabálás…Ezután páran autóba ültek, hogy a zenét bömböltetve kocsikázzanak egyet. Hívtak, hogy menjek velük, na engem meg, tudod, hogy semmilyen hülyeségre nem kell rábeszélni, megy az magamtól is. Bármelyik kollégium előtt elhaladtunk, hallottuk a kiabáló és sikongató (nemtől függően) török fiatalságot. Elképesztő hangulat kerekedett… Miután visszaértünk, a srácok épp lézerrel világítottak át a lányokhoz, akik meg gyertyát tettek az ablakba. Mily’ romantikus nem? Ahogy újra fény gyúlt, mindenki visszaszállingózott a szobájába, s leült a számítógépe elé. Tipikus. Pedig azt hittem, hogy egy reggelig tartó fesztivál kerekedik, már a herflit is zsebre vágtam…

Válogatta: HeGergAnd