Debreceni kocsma határozó: After presszó

Halkan csörrent a kávéscsésze, amint hozzáért a csészealjhoz, miközben a professzor asszony elegánsan, eltartott kisujjal, s férjére is figyelve finom mozdulattal, tulajdonképpen várva a porcelán alkatrészek halk, egymást üdvözlő, a hangon kívül mást, talán illatnyi, ízvilági érzést kifejező zaját vigyázva, óvatosan letette azt. Szürke kosztümöt viselt a professzor asszony, amit Erzsike nézett ki néhány évvel ezelőtt egy divatlapból, és Erzsike kiváló varrónő, csak türelem legyen hozzá, mert hozzá bizony az kell, mert a varrónő kitárgyal mindenkit, aki a környezetében az elmúlt évtizedekben előfordult, márpedig sokan előfordultak azóta, hogy Váradról átköltöztek, mit költöztek, szöktek, de persze ott is maradtak sokan a családból, de Erzsikéék már megragadtak itt, most pedig mennek át Váradra, szinte hetente, hogy azután a kuncsaftokkal, például a professzor asszonnyal, kitárgyalják próba közben, néha azt követően is, egy-egy pohár kömény, vagy áfonya likőr mellett, a Váradon tapasztaltakat, az itthoni hírek otthoni visszhangját, és persze ilyenkor nézik át, hogy melyik lapból, mit is lehet kihozni, ahhoz mit érdemes odaát megvenni, melyik anyag olcsóbb – többnyire mindegyik -, avagy mit érdemes és olcsóbb ott kiszabatni.

Ez a galambszürke kosztüm is onnét való, de Erzsike itt szabta és varrta a Csemete utcai sokadik emeleten. Ugyanabból az anyagból gondolta a professzor asszony az urának is az öltönyt, de az nem volt hajlandó sem a Váradról hozott anyagot megtekinteni, sem pedig próbálni járni, merthogy – mondván – nem kíváncsi sem a pletykákra, sem pediglen arra sem hajlandó, hogy a varrónő által mért méreteit a kedves neje őnagyságának Erzsikéhez járó barátnői, valamint az ismeretlen, szintén ott információkat beszerző más kuncsaftok hírét véve professzori nevének kitárgyalják. A professzor úr egyébként épp letette a helyi lapot az asztalra, azt az újságot, amit máshol nem is néz meg, mert annyira nem tartja semminek manapság, és érdeklődve nézett szét a téren, aminek Halköz a neve és mára a halas kofák helyett mindennemű kocsmák (bisztrók, presszók, kávéházak, pálinkázók) uralják a belváros e szegletét. A professzor úr nemesfém keretes szemüvegén átnézve, azon a kora esti, hétvégi órán a szökőkút sugarai alatt rohangáló gyerekeket látott, teli teraszokat, a gyerekeikre időnként rásüvítő szülőket, a teraszokon időt múlató baráti társaságokat, itt-ott összebújó párokat (nemi összetétel nincs szondázva).

Gyönyörű volt az a szép, júniusi este, a professzor és neje a konzervatóriumba indultak koncertre, és bőven volt még idejük beülni az After teraszára – hétköznapokon is itt olvassa ki a lapokat a professzor – mielőtt Dohnányit hallgatnának. Épp egy régi, Ferencsik által dirigált felvételről akart említést tenni professzor asszony merlotba belekortyoló hites urának, mikoron árnyék vetült asztalukra és egy sztentori, többnyire mindenki által ismert hang dörrent rájuk, mint hurrikán, ledöntve minden eddigi meghittséget, odaszögezve asztalukhoz őket. A város közismert képzőművésze örült mindent elsöprő hangon látásuknak, s a Mi újság, kedves János? kérdésre azonnal, maradva az eredeti hangmagasságnál, tehát üvöltve kezdte mesélni, miszerint ott hagyja az asszonyt, merthogy férfiasságát ki kellett pakolni és nem képes, csak orálisan kielégíteni kedvesét és ennek immáron három éve és nem kötheti magához őt. A professzor asszony némi pírral orcáján, de annál több kíváncsisággal hangjában ekkor halkan azt kérdezte, hogy tehát azt akarja mondani kedves János, hogy Önök közt nincs testi kapcsolat három esztendeje? Mire a városszerte közismert művész sztentori hangja átcsapva téren, időn, teraszokon, szökőkút alatt játszó gyerekek haját borzolván, felverve békésen burukkoló galambokat s a környező padokon alvó, üres boros flakonokat álmukban másnak gondolva ölelő hajléktalanokat; felharsant, mintegy üvöltve, miszerint: hát azt magyarázom, hogy pinát nyalok három éve! A szemtanúk szerint a kisgyerekes szülők pánikszerűen menekültek a térről, míg a környező teraszokon ülők sírva-röhögve csapkodták az asztalokat. A koncert minden bizonnyal kitűnő volt, de professzor asszony azóta nem mer teraszon fogyasztani sehol semmit a városban.

Az After nevű presszóban mások is megfordulnak persze és van abban valami báj, hogy a Titkolt Ellenállás nevezetű alapvetően szélső jobbos zenekar énekese, Titkolt Gyuri, akinek mindig akadnak követői, padovanjai, mint pultos szolgálja ki a híres irodalmi lap főszerkesztőjét és békésen, egymás mellett olvassák a sportot és az országos pletykalapot. De sokan járnak ide még irodalmárok, művészemberek, volt városvezetők, sokan jönnek a refiből, teológusok is, erre még rátérünk, miért is alakult így; azután egyike a hely a Loki B-közepe szurkolói törzshelyeinek; és persze idejár Józsi bácsi, aki valamikor a női pszichiátrián dolgozott ápolóként és egy nagyobb telek árát bedobálta a kockás gépbe egy este; és idejár Gyuri bácsi, aki anarchista, vallásról, történelemről mindent tud és jaj annak a gimnazistának, aki beleszalad, mert abból minimum másfél órás vita kerekedik és Gyuri bácsi amúgy is minden állításnak képes ellentmondani és képes minden leírtat megcáfolni. Ezt is. Két szintes egyébként a presszó, a felsőbb szinten vannak a mellékhelységek és egy dívány is. A szereposztó dívány. Pontosabban szerepeltető, mert a felső szinten kamerák vigyázzák a rendet és az egymásba feledkezett fiatalokat, akik többnyire későn, de észreveszik a kamerát, csakhogy a földszinten addigra már komoly nézősereg verődik össze, akik hangosan üdvözlik a díványon szereplők kamera felismerését.

Visszatérve a teológusokra: a tulaj, Hajdu Péter maga is a kollégium diákja volt, míg ki nem rúgták – ettől kezdve érzi úgy, hogy segítenie kell a tanuló ifjúság kikapcsolódását, hogy fel kell karolnia szórakozási törekvéseiket. Amiben azért, mint fentebb írtuk, akadnak partnerek és itt kell megemlíteni Józsi bácsi sógorát is, aki nóta énekes és egy Soproni démon társaságában órákig szórakoztatta nem csak az After, hanem a környező más kricsmik közönségét is. Néhányan azért már elkívánták máshová…, de énekes úr nagyon kedves vendég, szépen tud kérni is, mondván, hogy Petikém te mindig úriember voltál, írjál már fel egy sört. Péter megemlítette még a mekiseket, kéefcíseket, akik műszak után itt ücsörögnek, iszogatnak leszopogatják a magukkal hozott csirkealkatrészeket, a csontot meg itt hagyják.

After presszó
Immár nyolc esztendeje várja a szomjúhozókat a Halköz és a Simonfy utca sarkán. Családias a hangulat, sok a törzsvendég, az itt dolgozók – szintén vot refisek - igyekszenek megszűrni a vendégkört – az értelmiségiek és a diákok jelentik a többséget. Délelőtt a lógósokkal van tele a hely, délután már a diákoké, azután jönnek munkából, akik onnan jönnek, éjszaka pedig ismét az ifjaké.
Kávéban erős a hely, rendes szifonos a tejszínhab, nem az műanyag izé, pálinkában is bővebben akad választék, mint azt általában tapasztalni, és büszkék bor, ezzel együtt fröccs kínálatukra. Jelenleg a gumimaci shut a sláger, ez pedig sok gumicukor sok vodkába áztatott verziója. Vagy fordítva. Tavaly az After royal-szoppantyú volt a menő – jégrém-vodka. Sok ilyentől indult be a jégkrémbalett. És etikett. (A.E.Bizottság az ifjak kedvéért). Délelőtt tízkor nyit, éjjel kettőig biztos nyitva. Nagy tévé csak meccs esetén üzemel. Nagy terasszal bír, árban kedvezőbb, mint közvetlen környezetében lévő más vendéglátóipari egységek. A mellékhelység tiszta, de szűkös és mivel nemenként egy van, előfordulhat kisebb sor. Ráadásul az emeleten van, szűk a lépcső, így van olyan állapot, amikor nehéz a megközelítése.