Debreceni edzőkérdés
Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a szenzációhajhász újságírók már megint kavarni akarják a ….t, gyorsan szögezzük le: a Loki labdarúgócsapatánál nincs klasszikus edzőkérdés, nincs arról szó, hogy a megszokottnál valamivel gyengébb szereplés miatt piros lapot mutatnának az edző stábnak. Tény viszont, hogy Herczeg András klubmenedzser szerződése egy bő hónap múlva lejár, ily módon mégis aktuális lehet a felvetés: nem feltétlenül a cserét erőltetve, inkább csak vitalapként.
Lássuk, mi szól a hosszabbítás mellett! Elég sok minden. Egyrészt Herczeg András (vagy ahogy mindenki hívja Debrecenben: Bandi) nagyon rendes, értelmes, közvetlen ember, ráadásul a valóban cívisvárosi és DVSC-kötődésű. Jelen sorok írója bő másfél évtizedes újságírói pályafutása során (és vagy 10-15 DVSC-tréner pályatársaként) sokszor csak álmodozott ilyen Loki-edzőről: volt olyan, aki minden vereségnél Pető Zoli szabadrúgásgóljait hiányolta és törte a magyart, volt, akinek akkora arca volt, hogy kifittyent az öltöző ablakán, volt, aki akkora zseninek tartotta magát, mint Mourinho, dacára annak, hogy soha nem nyert semmit, és volt, aki még egy UFO-támadásra is azt mondta volna, hogy „természetes dolog”. Az elődök többségéhez képest Herczeg Bandi maga a főnyeremény, pláne, ha rápillantunk az eredményeire: bajnoki címek, kupagyőzelmek, a klub legnagyobb sikereként bejutás a Bajnokok Ligájába és aztán az Európa Ligába.
Mégis, sok kritika éri, érte a klubmenedzsert: vádolták gyengekezűséggel, befolyásolhatósággal, túlzott óvatossággal, s ha kudarc érte a csapatot, szinte mindig felmerült az ő súlyos felelőssége, ami persze – hogy egy klasszikus elődöt idézzünk – „természetes dolog.” Egy biztos: az elmúlt két és fél eredményeit senki nem veheti el Herczeg Banditól és stábjától, azok az ő nevéhez fűződnek, még akkor is, ha erre néhányan vagy sokan húzzák a szájukat.
A lényeg, hogy semmilyen különösebb meglepetést nem keltene, és semmilyen különösebb indoklást nem kívánna, ha a (többségi) tulajdonos, Szima Gábor meghosszabbítaná a „herczegi” stáb kontraktusát, és továbbra is a jelenlegi klubmenedzser szenvedne, vagy éppen pacsizna a kispadon. Persze nem látunk a DVSC-főnökség fejébe, így aztán nem zárhatjuk ki, hogy esetleg más megoldásban gondolkodnak, mondván a gárda leült, mint nyugdíjas az orvosi váróban, így aztán egy kis vérfrissítésre van szükség, csinálja valaki más.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a pletykaszökőkút feltör, a madarak veszettül csiripelnek: hallottunk már például olyan „megoldásról” is, ami a 2001-ben kupagyőztes Pajkos János és az élő legenda Sándor Tamás párosát jelentené, de a rossznyelvek szerint nem elképzelhetetlen persze az sem, hogy napjaink valamely magyar divatedzője juthatna lehetőséghez Debrecenben.
Persze ne találgassunk, az újévet már úgyis úgy éljük meg, hogy tudjuk mi történt a Loki szakmai munkájával, addig is szeretettel várjuk a szurkolók véleményét, állásfoglalását és javaslatát a hozzászólásokban. Annyit mindenesetre feltétlenül meg kell jegyezni: az, hogy új edző kell, egyáltalán nem biztos, de hogy kellenek új játékosok, az 100 százalék. Ehhez persze pénz kell: de ez már nem edzőkérdés.
Tóth Csaba Zsolt