Százéves a székely himnusz, a magyarok összetartozásának dala
A székely himnuszt ugyan 1921-ben szerezte Szegeden a trianoni diktátum miatt Magyarországra menekült két székely egyetemista, Csanády György (szöveg) és Mihalik Kálmán (zene), de közönség előtt a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) 1922. május 22-i, budapesti rendezvényén játszották először. Zenéjét női karra komponálta Mihalik Kálmán, és ő maga is részt vett a bemutatón, de nem sokkal később váratlanul, mindössze 26 évesen tífuszban elhunyt.
A szerzők szándéka egyáltalán nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székelyeknek; eredetileg egy Budapesten előadott misztériumjáték betétdala volt Bujdosó ének címmel, és 1940-ig meg sem jelent nyomtatásban. Az évtizedek során azonban a magyarság összetartozás-tudatának kifejezőjévé vált, és bár 1989-ig Romániában és Magyarországon is a tiltott dalok listáján szerepelt, terjedését a hatóságok nem tudták megállítani.
A székely himnuszt sok kritika is éri, mondván, sem poétikailag, sem zeneileg nem megfelelő. Gyurcsány Ferenc korábbi bizalmasa, Dessewffy Tibor szociológus szerint például „egy középszerű műdal, nem fejez ki semmit”. Mások úgy vélik, egy nemzetnek egy himnusza van és lehet, a magyaroké pedig a Himnusz.
Minden kritika és leminősítés ellenére a magyarok milliói számára, határon innen és azon túl spirituális jelentéssel bír.
A székely himnusz a csíkszeredai jégcsarnokban a helyi csapat Erste Liga-győzelmének tiszteletére: