Van, hogy az utcán nyitnak fel egy mellkast

Gulyás Gábor, a Debreceni Mentőalapítvány kuratóriumi elnöke elmondta a Cívishírnek, hogyan lett mentőtiszt, és azt is, hogy milyen egy tökéletes bejelentés a mentőknél, ha baj van. Szóba került, a magyar valóság mennyiben hasonlít a Vészhelyzet című filmhez, de az alapítvány legújabb projektjébe is beavatott, mely azon túl, hogy izgalmasnak ígérkezik, a lakosságra is számít.

Tegyük fel, mentőként ébredünk reggel.
Gulyás Gábor: Reggel hat órakor van a legtöbb mentőjármű váltásának az ideje, így akkorra mindenki megérkezik a mentőállomásra, átöltözünk, fél hétkor pedig átvesszük a műszakot a lelépő bajtársainktól. Ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy a mentőjárművek mellett minden fontos információt átadunk egymásnak a felszerelésről, az előző műszakról és az esetleges pótlandó, javítandó eszközökről. Ezt követően a mentőápolókkal együtt átnézzük a mentőautó gyógyszereit, ellenőrizzük az átadott információkat és feltöltjük a hiányzó dolgokat, ezután pedig várjuk a riasztást.

Az a legjobb, ha nektek semmi dolgotok.
Gulyás Gábor: A debreceni mentőállomás ellátási területéhez tartozik Debrecenen kívül egy egész nagy agglomeráció is, így van dolgunk bőven. A segélyhívások felvétele után nappal egy, éjjel két percünk van elhagyni a mentőállomást, tehát minden gyorsan történik, ha baj van.

Akkor miért panaszkodnak rá sokan, hogy későn érnek ki a mentők?
Gulyás Gábor: Erre nem tisztem válaszolni – minden esetet egyedileg és az összes körülmény értékelésével kell megvizsgálni, de annyit azért elmondhatok, hogy sok esetben árnyaltabb képet mutat a valóság, mint a szalagcímekben megjelenő hangzatos vádak. Mi mindent megteszünk azért, hogy mindenki időben kaphasson segítséget.

Mi alapján indul egyik vagy másik mentőegység egy-egy esethez?
Gulyás Gábor: Alapvetően a bejelentés határozza meg, hogy milyen egységet riasztanak az adott feladathoz, hiszen az alapján dönt a mentésirányító, hogy milyen a beteg állapota, milyen helyszíni beavatkozási szintet igényel az adott kórkép. Az új rendszerünknek köszönhetően, mire megszólal a mentőegységet riasztó csengő az állomáson, a mentőegység fedélzeti termináljára meg is érkezik egy adatlap, ami alapján elindul a megfelelő szintű segítség a megadott címre.

Egy jó bejelentés hogy hangzik?
Gulyás Gábor: Erről a mentésirányítókat lenne érdemes megkérdezni, de szakemberként azt gondolom, hogy egy higgadt és jól összefoglalt pár mondat néha többet ér egy félórás beszélgetésnél. A legfontosabb információk a bejelentő nevén és elérhetőségén túl a vészhelyzet rövid, tömör meghatározása, majd ezt követően a pontos cím. Ezek után persze még kérnek kiegészítő információkat a kollégáim, de ennyi infó alapján már el tud indulni egy mentőegység a helyszínre.

A mentőautóban kik foglalnak helyet?
Gulyás Gábor: Elöl ül a mentőgépkocsi-vezető, mellette pedig az egység vezetője. Alapszintű mentőegység esetén ez egy mentőápolót jelent. A magasabb szintű egységek három fővel dolgoznak, így elöl a mentőtiszt vagy mentőorvos ül a gépkocsivezető mellett, amikor nincs beteg a mentőben, hátul pedig a mentőápoló, a betegtérben.

A mentőtiszt és a mentőorvos között mi a különbség?
Gulyás Gábor: A mentőszolgálat és a mentőtiszti szakma elég speciális szakterület. A mentőautókon a mentőtiszt és mentőorvos között igazán nincs nagy különbség a beavatkozási lehetőségeket illetően, mivel ugyanaz az eszközpark áll rendelkezésükre. Természetesen végzettségben van különbség, de ez a helyszíni ellátásban nem tud élesen elválni egymástól. Röviden a különbség: a végzettségük. A betegek azonban ebből semmit nem vesznek észre: sokszor fogalmuk sincs, hogy egy mentőtiszt látja el őket, nem pedig orvos.

Ha már itt járunk, hogyan különböztethetjük meg a mentőautókat? Melyik mire képes?
Gulyás Gábor: Ránézésre nehezen, hiszen kívülről minden mentőjármű sárga és szirénázik. A különbséget a felszerelés és a személyzet adja. Amivel leginkább találkoznak városunkban az emberek, azok a mentőgépkocsik, az esetkocsik és rohamkocsi. A mentőgépkocsikon kétfős személyzet dolgozik, akik alapszintű ellátást képesek nyújtani, az eset- és rohamkocsikon háromfős személyzet, és többletfelszerelés is van.

Amikor a kórházba megérkezik egy mentő a sérülttel, az kicsit olyan, mint a Vészhelyzetben: nyílik a mentőautó két hátsó ajtaja, egy orvosi stáb pedig tettre készen várja a beteget?
Gulyás Gábor: Ha kritikus állapotú beteget vagy súlyos sérültet viszünk, akkor mondhatjuk, hogy olyan, csak filmes effektek nélkül. Az intenzív osztályokon vagy a traumatológián – az előjelzésünk alapján – felkészült csapat várja az érkezésünket, hogy a beteg minél hamarabb megkaphassa a kórképének megfelelő, legmagasabb szintű kórházi ellátást.

A beteg Debrecenben hova kerül: Kenézy vagy Klinika?
Gulyás Gábor: Leegyszerűsítve: a debreceni lakcímmel rendelkező betegek a Klinikára kerülnek, a nem debreceni lakcíműek pedig a Kenézybe, aki pedig balesetet szenvedett, az lakcímtől függetlenül a Kenézy traumatológiára kerül. Ezt ugyan a koronavírus kicsit felborította, így jelenleg bonyolultabbak a betegutak, de bízunk benne, hogy hamarosan visszaáll a rend.

Mikor van szükség helikopterre?
Gulyás Gábor: Elég egyszerűnek tűnő kérdés, azonban a válasz nem az. Általánosságban elmondható, hogy amikor egy beteg életveszélyben van, és azzal nyer a legtöbbet, ha nagyon gyorsan intézménybe jut, akkor a leggyorsabb eszköz ehhez a helikopter. Lehet persze ezeken kívül még más ok is: például egy baleset helyszínének adottságai, távolsága miatt, tehát komplex tényezőktől függ a riasztása. A legszemléletesebb példa erre, ha az autópályán történik egy baleset, és áll a forgalom, akkor mentőautóval szinte képtelenség hamar odajutni a dugóban – ilyenkor a legjobb megoldás a helikopter azonnali indítása.

Számodra melyik volt a legnehezebb eset?
Gulyás Gábor: Volt több is sajnos, ami emlékezetes maradt. Talán egy Józsánál történt hajnali baleset volt az egyik legnehezebb döntési szempontból, ahol egy középkorú férfi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy azonnal meg kellett nyitni a mellkasát. Belevágni szikével egy élő ember mellkasába, óriási felelősséget és nyomást jelent. Erre az esetre nemcsak dátum szerint, hanem órára és percre pontosan is emlékszem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem jut néha-néha eszembe egy eset. Azonban a családomnak rám van szüksége, ezért a munkát és az ezzel járó lelki terhelést nem cipelhetem állandóan. Sokaknak ez furcsának tűnhet vagy szívtelenségnek, de egyáltalán nem erről van szó. Nem gondolkodhatok hetekig egy eseten, nem élhetem bele magam egy beteg sorsába órákra sem, hiszen abba hamar bele is őrülnék, mindamellett, hogy vár a következő beteg, aki számít rám. Egy-egy jól megoldott eset azonban egyértelműen feltölti az embert.

Mindig is mentő szerettél volna lenni?
Gulyás Gábor: Egyszer jött egy gondolat, hogy szeretném kipróbálni a mentőzést, majd belevágtam. Elkezdtem mentőgépkocsi-vezetőként dolgozni a debreceni mentőállomáson, majd egyre jobban kezdett érdekelni a szakma is. Szerettem volna megérteni, hogy mi történik egy helyszínen, így az iskola elvégzése után mentőápoló lettem, aztán pedig jött a mentőtiszti főiskola. Azt vallom, hogy az ember egész életében tanul és fejlődik – ha ezt nem teszi folyamatosan, akkor elmegy mellette az élet. A szakmai szinten tartás mellett vágytam valami újra, így most jogászképzésben veszek részt, amivel még szerteágazóbb lehet a tudásom.

Meglátásod szerint mitől lesz valaki jó ebben a szakmában?
Gulyás Gábor: Az állja meg igazán a helyét a mentőknél, vagy épp akkor lesz jó egységvezető belőle, ha szakmailag alázatos, felkészült, mer döntéseket hozni, és vállalja az ezzel járó felelősséget, ráadásul mindezt gyorsan. A tudás mellé azonban szükséges az is, hogy valaki jó csapatjátékos legyen, hiszen egységben dolgozunk.

Ha valaki fél a vértől, jószerivel mentőt sem vezethet?
Gulyás Gábor: Vezethet, csak nem túl előnyös. Elég furán venné ki magát, ha egy vérző sérült mellett elájulna, ahelyett, hogy segítene ellátni.

Mindenki a főtérre!

Gulyás Gábort arról is kérdeztük, mit jelent a Debreceni Mentőalapítvány kuratóriumi elnökének lenni a mindennapokban. Mint kiderült, számára igazi kihívásról van szó, ugyanis az alapítvány működéséhez és céljaihoz szükséges anyagi erőforrásokat kell biztosítaniuk, ami nem egyszerű feladat, hiszen fő bevételük a felajánlott személyi jövedelemadók egy százaléka, továbbá egyéb támogatások. – Elsősorban kivonuló mentőtiszt vagyok, másodsorban pedig az alapítványt vezetem. Így pontosan tisztában vagyok vele, mire van szükség, vagy mi az, amitől az alapítvány munkája sikeresnek mondható. A kuratórium elnökeként a bajtársaim munkakörülményeinek javítása a prioritás, amit például infrastrukturális felújításokkal, konyhai felszerelések, gépek vagy éppen kényelmi felszerelések beszerzésével valósítunk meg – összegezte a feladatokat Gulyás Gábor.

Új kezdeményezésből hirtelen kettő is van: – Két év után végre újra megrendezzük családi napunkat a megye összes mentődolgozója számára a Kerekestelepen, május 14-én. Előtte pedig, április 9-re a debreceni főtérre szervezünk városunk lakossága részére egy edukációs programot annak érdekében, hogy kicsit közelebb vigyük a szakmánkat a civilekhez. Az emberek a mai világban bizalmatlanok, nem hiszik, hogy biztosan jó helyre kerül mondjuk a felajánlott egy százalékuk vagy a csekken befizetett adományuk. Nos, ezen szeretnénk változtatni: társítsanak arcokat hozzánk, ismerjenek meg minket, vagy egyáltalán tudják meg, hogy létezünk és értük is dolgozunk. Mindamellett, hogy a rendezvény, remélem, hozzásegít majd bennünket a céljaink eléréséhez, egyedülálló is lesz, hiszen ilyen program nem volt még a belvárosban – mondta a kuratórium elnöke.

Gulyás Gábor kitért rá, a részletes programterv szinte teljesen kész: tömeges újraélesztés-oktatást szerveznek, rengeteg meglepetéssel a Nagytemplom előtt. Ehhez a kezdeményezéshez bárki csatlakozhat.

Palánki István