Sárrétudvaritól Budapestig: Bodó Sándorral, elsősorban nem politikáról

A kevesebb mint háromezer lelkes település önkormányzati képviselőjeként kezdte politikai pályafutását, volt alpolgármester és polgármester is. Később a megyei közgyűlés elnöke és országgyűlési képviselő lett, utóbbi funkciója mellett jelenleg az Információs és Technológiai Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkáraként dolgozik. Politikusi megnyilatkozásaival rendszeresen találkozhatnak a közélet kérdései iránt fogékonyak. De vajon milyen a magánember, aki Sárrétudvariból indult, és ha teheti, oda is tér vissza? Cívishír-interjú Bodó Sándorral, elsősorban nem politikáról.

Elég aktív a közösségi médiában, de a privát életéről viszonylag kevés dolgot oszt meg. A bejegyezésekből inkább a politikust, mintsem az embert ismerhetik meg az oldal látogatói...
Bodó Sándor: Pedig nincs semmi titok. Tősgyökeres sárrétudvari vagyok, a mai napig ugyanabban a házban élek. A feleségem, Editke pedagógus, és van két immár felnőtt korú gyermekünk. Mindketten helyben jártak általános iskolába, aztán a gimnáziumi éveket Debrecenben töltötték. A lányunk, Saci a Debreceni Egyetemen szerzett jogászdiplomát, és a nyáron ment férjhez. A fiunk, Bence Budapesten végzett közgazdászként, van egy komoly kapcsolata, de még nem nősült meg. 

Ingázik Budapest és Sárrétudvari között?
Bodó Sándor: Általában három napot töltünk Budapesten. A feleségem olyankor a Heim Pál Gyermekkórházban tanít olyan gyerekeket, akik a betegségük miatt hosszabb ideig kénytelenek kórházban feküdni. Vasárnap este szoktunk elutazni, és ha minden klappol, akkor szerdán este együtt jövünk haza Sárrétudvariba. Ez persze nem mindig sikerül – alakulhat úgy, hogy nekem még csütörtökön vagy pénteken is programom van az ország más részén, de azért nagyjából ebben is beállt már a rend, és az esetek többségében nem szokott borulni a terv. Csütörtökön és pénteken a feleségem a falu iskolájában tanít, én pedig ezen a két napon és szombaton is a választókerületünkben dolgozom, polgármesterekkel egyeztetek, és a választópolgárokkal találkozom. A vasárnap általában a pihenésé.  

A vidéki élet után könnyen ment az átállás?
Bodó Sándor: Egyáltalán nem. Egy bérelt lakásban élünk, és az az igazság, hogy nem nagyon szerettük meg Budapestet. Nincs is sok időnk a kikapcsolódásra, egy-egy esti séta a Duna-parton azért belefér. 

A Facebook-oldalán láttam, hogy túl van az őszi diószedésen. Ez a kép csak a követőknek szólt, vagy tényleg szereti a kertet, a kertészkedést?
Bodó Sándor: Sárrétudvariban van egy kis kertünk, ahol – amikor megvásároltuk – csak egy régi kis házikó állt. A vidéki ember viszont nem nézi jó szemmel, ha a termőföld csak úgy üresen áll, ezért beültettük fákkal. Van vagy negyven, mindenféle gyümölcsfánk, alma, barack, szilva, meggy, cseresznye és dió. Most éppen a diószedésnek volt itt az ideje, akkor készült a kép, amelyet megosztottam a Facebookon. Egyébként is nagyon szeretek kertészkedni, bár közel se jut rá annyi időm, amennyi jó lenne, de a metszést például sose bízom másra, azt nem adom ki a kezemből. A politikusokról az az általános vélekedés, hogy akkor érzik jól magukat, ha állandóan beszélhetnek valamiről, és ebben biztos, hogy van is valami igazság. Ugyanakkor időnként kifejezetten jól esik, ha nem kell megszólalnom, és ezt többnyire a gyümölcsösben tehetem meg, ahol teljesen ki tudok kapcsolni.  

A másik hobbija a kerékpározás.
Bodó Sándor: Ez egy új szerelem! Néhány évvel ezelőtt a feleségem a barátnőivel kezdett el biciklizni, aztán egyszer csatlakoztam hozzájuk, és annyira megkedveltem, hogy azóta, amikor időnk van rá, nyeregbe pattanunk. Lelkes amatőrök vagyunk, a Tisza-tavat idén nyáron bicikliztük körbe, és a balatoni kiskört is megcsináltuk már, de tervben van, hogy kerékpárral végigmegyünk a teljes szakaszon. A múltkor a Nagyhegyes-Hajdúszoboszló-Ebes közötti kerékpárúton tekertünk egy nagyon jót, de a falun belül is szívesen biciklizünk. 

Elkelne még néhány bicikliút a megyében…
Bodó Sándor: Nagyon várom, hogy elkészüljön a 33-as főút melletti szakasz a nagyhegyesi körforgalomig. Onnan már most is kerékpárút vezet a faluig. A Nagyhegyes-Hajdúszoboszló szakasz szerintem kiváló, mindenkinek ajánlom. Van benne annyi szintemelkedés, ami még pont jól esik a kezdő biciklisnek is. A TOP-os pályázatok között szerepel az Ebes-Debrecen szakasz megépítése is, és ha az elkészül, akkor a Debrecen-Nagyhegyes-Hajdúszoboszló-Ebes-Debrecen út teljesítésének szerintem már komoly sportértéke is lesz.  

A sport egyébként is fontos része volt az életének?
Bodó Sándor: Nem tudom, mond-e még manapság valamit a Debreceni Spartacus neve. Középiskolásként abban a klubban kézilabdáztam. Tulajdonképpen egyenes út vezetett oda, hiszen a „keribe” jártam, ahol Váczi Sándor kézilabdaedző volt a testnevelő tanárom, és az ő hívására kezdtem el kézizni. A megyei első osztályban játszottunk, de amikor főiskolás lettem, már kevesebb idő jutott a sportra. Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy a Csonkatemplom mögötti salakos volt a hazai pályánk – ikonikus helyszíne volt egykoron a debreceni sportéletnek. Rengeteg kellemes élményem fűződik ahhoz az időszakhoz. Nagyon szerettem abban a csapatban játszani, mert remek közösség tagja lehettem. 

Milyen poszton játszott?
Bodó Sándor: Szerintem egyértelmű! Beállós voltam. De sajnos annyi tehetségem nem volt, hogy magasabb osztályban is kipróbáljam magam. Aztán amikor a főiskola után hazakerültem Sárrétudvariba, és elkezdtem tanítani, a kézilabdázást felváltotta a foci. Az iskolában mindig nagy eseménynek számítottak a tanár-diák meccsek, és a kollégák szóltak, hogy be kellene állni a csapatba. Hiába mondtam nekik, hogy nem nagyon szoktam focizni, közölték, hogy márpedig muszáj játszanom, mert máskülönben nincs meg a csapat. Egy vidéki tantestületben, de talán még egy debreceni iskolában sem egyszerű összeszedni egy csapatra való férfi pedagógust. Aztán kialakult egy olyan társaság, ami azóta is együtt kispályázik. Van közöttünk pedagógus, vállalkozó, zöldséges, festő, asztalos, karbantartó, gázszerelő. A járvány miatt jó ideje nem játszunk, de már nagyon hiányzik a foci, a közösség és a meccsek utáni beszélgetés.  

Egy kiadós biciklizés vagy egy focimeccs után milyen étel kerüljön az asztalra?
Bodó Sándor: Lehet, hogy meglepő, de nem vagyok nagyevő. Szeretem a hagyományos, magyaros konyha ételeit, de nyitott vagyok az új ízekre is. A feleségem szívesen kísérletezik, gyakran készít olyan ételeket, amelyek ízvilága teljesen eltér attól, amit itthon megszoktunk. Ha a barátokkal vagy a családdal összejövünk, akkor persze maradunk a klasszikus fogásoknál. Ilyenkor általában flekken és pörkölt bográcsban a menü.

A kerti partin kinek a főztjét dicsérik a vendégek?
Bodó Sándor: Sajnos nem az enyémet. A grillezés közelébe nem nagyon engednek, mert a fiunk sokkal jobban ért hozzá, de ugyanez igaz a bográcsozásra is, mert abban meg a feleségem klasszisokkal jobb nálam. 

Sör vagy inkább bor?
Bodó Sándor: Nagyon alkalomszerű a dolog, hiszen rengeteget vezetek. Régebben inkább sört ittam, de mostanában szívesen megiszok egy pohár jó bort is. Egy jó pörkölt előtt egy koccintás erejéig a klasszikus fehér pálinkából is elfogyasztok egy kupicával. A színes italokban nem nagyon bízom. 

Mi sodorta a politikai pályára?
Bodó Sándor: Tipikus vidéki értelmiségi történet az enyém. Főiskola után hazakerültem a faluba, ahol tanítóként dolgoztam, és közelről láttam, hogy mi az, ami hiányzik a településünkről, mi az, amit másképp, jobban lehetne csinálni. Baráti körben sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan tehetnénk Sárrétudvari fejlődéséért, így aztán 1994-ben, a második önkormányzati választáson elindultam. Megválasztottak képviselőnek, aztán alpolgármester, majd polgármester lettem. Közben Arnóth Sándor barátom buzdítására a megyei politikába is bekapcsolódtam, képviselő lettem a megyei önkormányzatban is, majd 2011 és 2014 között a megyei közgyűlés elnökeként dolgoztam. Az országos politikába pedig Arnóth Sándor tragikus halálát követően kerültem, amikor 2011-ben időközi választáson lettem országgyűlési képviselő, majd 2018 júniusától államtitkár. 

Az elejétől egyértelmű volt, hogy a Fidesz színeiben politizál?
Bodó Sándor: Sárrétudvariban ez nekem magától értetődődött. Az anyai nagyapám története meghatározó volt ebből a szempontból. Ő soha nem volt tsz-tag, mindig egyéni gazdálkodóként próbált boldogulni. Nyilván egyszerűbb lett volna az élete, ha nem választja ezt a külön utat, de lelkileg képtelen volt azonosulni azzal a rendszerrel. Ennek ismeretében nem volt kérdés, hogy a Fideszt választom politikai családomnak. És ma is azt gondolom, hogy ez a párt képes a vidéki emberek számára olyan alternatívát nyújtani, ami hosszú távon perspektívát jelenthet a számukra. 

A koronavírus-járvány hatalmas pofont adott a foglalkoztatásnak. A lezárások miatt hétről hétre egyre többen veszítették el a munkájukat. A negyedik hullám közepén mi a helyzet?
Bodó Sándor: Talán nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy foglalkoztatási szempontból túl vagyunk a nehezén, sikerült jól kezelnünk a problémákat. A munkanélküliségi ráta jelenleg 4 százalék, a regisztrált álláskeresők aránya pedig 245 ezer fő alatt van. Ugyanakkor a foglalkoztatás olyan terület, ahol soha nem mondhatjuk azt, hogy célba értünk, mindig lesz javítanivaló a számokon.

Januártól a minimálbér bruttó 200 ezer forintra emelkedik, a garantált bérminimum pedig 260 ezer lesz. Az emelés bérfeszültséget szül több szektorban is, például a pedagógusoknál, akik eddig sem kerestek valami fényesen…
Bodó Sándor: Teljesen egyértelmű, hogy a pedagógusbérek emelésére szükség van, talán ott a leginkább feszítő most a helyzet. Ebben mindenképpen lépni kell a következő évben.
Alig lehet találni szakmunkást, ráadásul kisebb munkákat már szinte el sem vállalnak. Kormányzati szinten lehet-e valamit tenni, hogy hosszabb távon legyen elég asztalos, ács, vízszerelő, kőműves és festő?
Bodó Sándor: Budapesten már a budai kerületekből sem megy át egy szakmunkás Újpestre. Meg se kérdezi, hogy az ügyfél kifizetné-e az általa megszabott kiszállási díjat, idáig el sem jut a beszélgetés, addigra már rég letette a telefont a mester. A kormány annak érdekében, hogy több szakmunkás legyen a piacon, 70 milliárd forintos keretet különített el. Ebből egyelőre 10 milliárd forintot szabadítottunk fel, hogy a cégek dolgozói házon belül új szakmát tanulhassanak. A járvány ugyanis világosan megmutatta, hogy akkor kell segíteni, amikor még nincs baj. Ha egy üzemben például dolgozik tíz asztalos, akkor ők állami támogatással kitanulhatják az ácsmesterséget, így saját pozíciójukat javítják a cégen belül, hiszen akkor is lesz munkájuk, ha a bútoripar teljesítménye valamiért visszaesik, ácsként tovább tudnak dolgozni. A vállalkozásnak nem kell elküldenie ezeket a dolgozókat, hiszen ácsokra mindig szükség van. Egyelőre úgy látom, hogy a cégek még idegenkednek ettől a lehetőségtől, sokszor el kell még mondani nekik, hogy ez egy jó opció mindkét félnek. Szerintem ebben van fantázia, csak még győzködni kell őket, hogy éljenek a támogatással. A másik fontos dolog, hogy azok a vállalkozások, amelyek a szakképzésben résztvevő diákoknak gyakorlati helyet biztosítanak, állami kedvezmény igénybevételére jogosultak. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez mennyire kardinális kérdés a munkaerő-utánpótlás szempontjából. Annak a tulajdonosnak, akinél a gyakorlati képzést is megkapja a tanuló, jó eséllyel már nem kell az utcáról toboroznia az alkalmazottakat, ahonnan egyébként is nagyon nehéz becserkészni a jó szakembereket. 

Hajdúszoboszlón beszélgetünk, és egy korábbi nyilatkozatában azt mondta: a fürdőváros történelmi fejlődés előtt áll. Mire gondolt?
Bodó Sándor: Több olyan fontos projekt is elindult, amelyek jelentős fejlődést hozhatnak a városnak. Végre épül egy multifunkcionális rendezvénycsarnok, amely több ezer ember befogadására lesz alkalmas. Ha elkészül, olyan konferenciáknak adhat helyet a város, amelyekről most még, helyhiány miatt, le kell mondania. A szállodák kihasználtságára is komoly hatása lesz a rendezvényközpontnak. Létesül egy ipari övezet is, ahol már épül egy több milliárd forintos vágóhíd, egy logisztikai raktárbázis, de más betelepülő cégek is várhatók a területre. Fontos még a 4-es számú főút kétszer kétsávosra bővítése Debrecenig, ami szintén jelentős fejlődést generálhat Hajdúszoboszló életben. Az M4-es autóút Püspökladányt érintő szakaszának megépítése, továbbá a 100-as vasúti fővonal korszerűsítése pedig az egész térségnek komoly eredményeket hozhat.

Takács Tibor