A szerelem olykor páncélt növeszt
Az idei dinamikus gyűjteményi gyarapodásnak köszönhetően a Debreceni Állatkert látogatói nemcsak a bébibumm sztárjaival és számos, az intézményben korábban sohasem tartott fajjal találkozhatnak, hanem új állati szerelmek szövődésének is tanúi lehetnek, hiszen az elmúlt időszakban több lakóhoz is potenciális pár érkezett.
A Dél-Amerika déli pampáin, félsivatagaiban és erdőiben őshonos nagy szőröstatu, más néven sörtés armadilló (Chaetophractus villosus) egy igazán különleges és ősi öregrendbe, a vendégízületesek közé tartozik a többi tatufajjal, valamint a szintén újvilági lajhárokkal és hangyászokkal együtt. Legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy más tatukhoz hasonlóan háta nagy részét csontos páncél védi, amely az ő esetében 7-8 övből épül fel, és hosszú szőrszálak állnak ki belőle. Mindenevő, tápláléka után a földben kutat, amiben kiváló szaglása és erős, ásásra specializálódott karmai segítik. Idejének jelentős részét a föld alatt tölti, ahol különleges légzőrendszerének köszönhetően képes talajszemcsék felszívása nélkül belélegezni a levegőt.
Bár húsukért és páncéljukért egyaránt széles körben vadásszák őket természetes élőhelyükön, szívósságuknak és kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a nagy szőröstatuk állománya egyelőre népes és stabil. A Debreceni Állatkertben 2015 óta találkozhatunk a fajjal, ekkor költözött át Mazsola a Miskolci Állatkertből; most pedig, hogy társat kapott, a remények szerint nem kell sokáig várnunk az első debreceni tatukölykökre.
