Az öregek kapcsolatai beszűkültek Magyarországon
A koronavírus-járvány kapcsán hozott korlátozó rendelkezések hatásait vizsgálja a 60 év fölötti népesség körében a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Gerontológiai Tanszékének kutatócsoportja. A cél a problémák definiálása, beavatkozási javaslatok megfogalmazása.
A tapasztalatok szerint Magyarországon az idősödő nemzedék kapcsolatai beszűkültek, minél idősebb valaki, annál kevesebb ember veszi körül, nagy az elmagányosodás és az izoláció veszélye.
Ez a jelenlegi helyzetben különösen érvényes. Az Egészségügyi Kar kutatásának célja, hogy megvizsgálják a koronavírus-járvány egyéni és közösségi hatását az idősödő népesség körében.
Huszti Éva, a Gerontológia Tanszék munkatársa szerint ugyanakkor vannak olyan hatvan év felettiek, akik sokféle közösséghez tartoznak, igyekeznek aktív idős életet élni. A járvánnyal kapcsolatos rendelkezések őket is érzékenyen érintették, hiszen számukra megszűnt a közösségi élet megszokott formája. Azok is nehéz helyzetben vannak, akik számára a rokonság, a család, a szomszédok jelentik a kapcsolatot a társadalommal, most velük sem tudnak találkozni a kötelező otthonmaradás miatt.
A szociológus elmondta: egy másik hazai kutatás szerint a 65 év felettiek naponta átlagosan csupán 2-3 emberrel találkoznak, ezek a kapcsolatok alapvetően meghatározzák a mindennapjaikat. Az Egészségügyi Kar kutatása során a szakemberek arra kíváncsiak, hogy a jelenlegi helyzetben ennél a célcsoportnál milyen komplex problémákat, nehézségeket lehet definiálni, hogyan lehetne ezekre beavatkozási stratégiákat megfogalmazni.
– A hatások többrétűek lehetnek, hiszen akinek volt egészségi, mentális problémája, annak a magány biztosan nem tett jót, főleg hogy korábban szorosan kötődhettek idős klubokhoz, egyesületekhez, esetleg terápiás céllal kapcsolódtak ezekhez a közösségekhez. Természetesen az állapotukra is hatással van a kötelező otthonmaradás. Számítunk negatív hatásokra, készítettünk pilotinterjút, a szakembereink tanulmányozzák a környezetükben élő időseket. Külön fókuszpont lesz a kutatásban az infokommunikációs eszközök használata, a generációk közötti információátadás. Tanulmányozzuk, mennyire jellemző, hogy a fiatalok megtanítják a nagyszülőket a modern informatikai eszközök használatára azért, hogy tarthassák a kapcsolatot egymással. Az idősek ezt a tudást ugyanis átültethetik az egyéb kapcsolatokra is. Már vannak tapasztalataink: az idősek felolvastak egymásnak telefonon, vagy skype-on énekeltek, így tartották működésben a népdalkört. Fontos az is, hogyan találják meg így az új közösségeket. Egy másik kutatásból látszik az is, hogy
a magányos idősek a mindennapos kapcsolatokra az utcán tesznek szert, beszélgetnek a postással, a fodrásszal, vásárlás közben másokkal, tehát egyrészt a szolgáltató, másrészt pedig a szociális gondozói szférában kínált kapcsolati lehetőségek jelentik számukra a mindennapos érintkezést
– tette hozzá a szakember.
Huszti Éva kifejtette: annak érdekében, hogy jó gyakorlatokat fogalmazzanak meg, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetségének megyei vezetőit kérdezik, valamint az ő ajánlásuk alapján megyénként még egy olyan szakembert is bevonnak a kutatásba, akinek széleskörű rálátása van az idős közösségekre. A szociológus hozzátette: azáltal, hogy minden megyére igyekeznek kiterjeszteni a vizsgálatot, eltérő tapasztalatokat várnak, változó nehézségekre, problémákra derülhet fény az ország különböző részein. Így könnyebben rá tudják majd vezetni az idős embereket az egyedülléttel és az elszigeteltséggel járó krízishelyzetek kezelésére, megoldására.
