Leleplezték az ismert debreceni orvos domborművét
Orvosok, családtagok és ismerősök gyűltek össze Rák Kálmán, a Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a II-es Belklinika egykori igazgatójának emlékére készíttetett dombormű avatásán február 17-én, a Debreceni Egyetem Belgyógyászati Intézet „B” épületének főbejárati előterében.
Mátyus László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja szerint Rák Kálmán egy olyan emblematikus egyetemi tanár volt, aki meghatározó szerepet játszott a Debreceni Egyetem életében. Felidézte, a professzor hogyan vizitelt, hogy fordult a betegekhez és megmutatta, hogyan kell egy orvosprofesszornak a pácienssel kontaktust teremteni. – Azt gondolom, ma megint aktuális az ő munkássága. Élete maximálisan példázza azt, hogy nemcsak a hármas követelményrendszernek lehet igen magas szinten megfelelni, de egy negyediknek is. Amellett, hogy a gyógyításban dolgozott, kiemelkedő orvosi tevékenységet végzett és remek kutató, oktató volt, emellett kitűnő ember is – fogalmazott. Hozzátette: a professzor életútja üzenet a mának, hogy ha megfelelő embert találnak egy szervezet élére, akkor az sok évtizeden keresztül meghatározó lesz.
Illés Árpád, a Belgyógyászati Intézet „B” épületének igazgatója, a Hematológiai Tanszék vezetője kiemelte: a debreceni hematológiai osztály Rák Kálmán munkássága során kezdett el megerősödni, valamint az őt követő professzorok továbbvitték örökségét. - Azt gondolom, hogy beteget gyógyítani csak az tud, aki megfelelő szintű tudományos tevékenységet végez, hiszen az új dolgokat követni kell – tette hozzá.
Rák Kálmán 1929. augusztus 20-án született Szegeden. Az egyetemet is itt végezte el, kiváló eredménnyel. Fontos állomás tudományos előmenetelében az 1969-70-ben, Manchesterben töltött tanulmányai. PhD minősítést 1967-ben, az orvostudomány doktora címet pedig 1984-ben szerezte meg. 1974-ben nyert igazgatói kinevezést a Belklinikára, melyet 20 évig irányított. Aktív tudományos és közéleti tevékenységét jelzi egyebek mellett több nagy múltú társaság elnökségi, vezetőségi megbízatása. 35 könyvfejezet és 350 (magyar, német és angol) közlemény őrzi gondolatait. Munkásságát életében is sok elismerés övezte, így megkapta a Markusovszky-díjat, a Szent-Györgyi Albert-, Korányi Sándor-, Hetényi Géza-, Hőgyes Endre-érmet, négy éven át elnöke volt a Korányi Sándor Társaságnak. Debrecen városa Pro Urbe díjjal jutalmazta, és viselhette a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét. 2005. június 2-án halt meg Debrecenben, 76 éves korában.