Hirdetés

Hirdetés

Amikor a nyugati világ magára hagyta Magyarországot

Rubicon, Origo, Cívishír

2019.11.04. 10:06

Amikor a nyugati világ magára hagyta Magyarországot
Szovjet tank a budapesti Széna téren (Fotó: mti)

Az USA és a szövetségesei semmit nem tettek, mert nem is tehettek.

Hirdetés

Hirdetés

A szovjet hadsereg inváziója 1956. november 4-én hajnalban indult meg, teljesen váratlanul érve a magyar katonai vezetést, illetve a lakosságot. Az invázió célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt.

A nyugati világ tétlenül figyelte, ahogy a Vörös Hadsereg megszállja Magyarország városait, lefegyverzik hadseregét, és hatalomra juttatják Kádár János Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányát.

„Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében”

– írta Bibó István államminiszter a Parlament már üres épületében 1956. november 4-én,

ám a magyar forradalom ügyére nem jutott sem idő, sem politikai szándék a nagyhatalmak részéről.

Nagy kérdés, hogy miért voltak ennyire passzívak. Akkor és utána is sokan következtettek arra, hogy a Szuezi-csatorna ellenőrzéséért vívott harcok, azaz a szuezi válság komolyan befolyásolta a magyarországi eseményeket, de ma már tudjuk, hogy sokkal kisebb mértékben, mint azt annak idején és később is Magyarországon gondolták, vagy inkább semennyire.

A nyugati nagyhatalmak minden bizonnyal akkor sem avatkoznak be, ha nincs a szuezi válság, hiszen a keleti szocialista blokk semmiképp sem akart szembemenni Moszkvával, Ausztria semlegességéről pedig egy évvel korábban állapodott meg a Szovjetunió és az USA, Nagy-Britannia és Franciaország. A tengerentúlon Dwight D. Eisenhower amerikai elnök (1953–1961 között) ekkor épp újraválasztásáért kampányolt, fő üzenetként „békét és prosperitást” ígért.

A szuezi válság a Szuezi-csatorna államosítása miatt kitört nemzetközi konfliktus és Egyiptom ellen folytatott közös izraeli-brit-francia háború volt 1956. október 29. és november 7. között. E háborút a 2. arab-izraeli háborúként is emlegetik. 

Az USA és a szövetségeseinek katonai akciójára az ő szempontjukból ráadásul semmilyen épeszű érv nem volt, hiszen a térséget óriási létszámfölénnyel a Vörös Hadsereg uralta. Így azok, akiktől a magyarok a kiharcolt szabdságuk megvédést várták, a szép szavaknál többre nem is lettek volna képesek. 

A magyarok magukra maradtak, és november 4-én megkezdődött a reménytelen szabadságharc

rövid időszaka, mely során a forradalmárok több napon át megtartották állásaikat a modern haditechnikát bevető szovjetek ellen.

Corvin közi szabadságharcosok   (Fotó: MTI)
 

A forrradalmárok közül 2700, ebből Budapesten mintegy 2 ezer ember halt meg. Nagyjából 750 fiatalkorú vesztette életét. Összesen 20 ezren sérültek meg. A pesti srácok közül sokan még november végéig harcoltak, noha Nagy Imrét – és a kormány többi tagját – már november 11-én felmentették pozíciójából.

A szabadságharc leverése után a szovjet és magyar hatóságok közel 5 ezer forradalmárt tartóztattak le, akik közül hadifogolyként számos egyetemistát, diákot, kiskorú fiút és lányt deportáltak szovjet területre. Magyarországon is ezreket börtönöztek be, 229 civilt pedig kivégeztek később a megtorlások során. 

forradalomgyásznapOktóber 23.

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.