A nemzeti gyásznap elé: lánctalpak tiporták el a szabadságot Debrecenben is
A magyarok 1956-ban ezen a napon még a szabadságot ünnepelték, mit sem sejtve abból, hogy a szovjet vezetés és hadsereg már felkészülten várta a másnapi bevetést, a véres leszámolást, a forradalom leverését. Így aztán november 3-án még azt sem lehetett tudni, hogy az október 23-án kirobbant és 28-án győzedelmeskedő forradalom sorsa már az intervenció megindítása előtt négy nappal,
október 31-én megpecsételődött, amikor Moszkvában a fegyveres fellépés mellett döntöttek.
A moszkvai vezetés ravasz csellel verte át a Nagy Imre-kormányt, tárgyalásokat kezdeményezett a Vörös Hadsereg csapatainak kivonásáról.
A megbeszélések november 3-án napközben a Parlamentben zajlottak, a szovjetek pedig aznap estére Tökölre invitálták a magyar vezérkar prominens tagjait – köztük Maléter Pál vezérezredest, honvédelmi miniszert –, hogy ott folytassák a tárgyalásokat. Bár a katonai vezetők tisztában voltak a meghívás veszélyével, felelősségük tudatában végül vállalták a kockázatos utat, mely megegyezés helyett a KGB közbeavatkozásával és a magyar vezérkar letartóztatásával végződött.
A honvédelem tehát lefejezve várta a november 4-én hajnalban meginduló támadást,
de ha másként is alakultak volna az események, erősen kétséges, hogy a vezérkar az esztelen vérontást választotta volna. A szervezett ellenállásnak nem volt értelme, ugyanis – a megelőző napok csapatmozgásainak eredményeként – a laktanyák, repülőterek mind a Vörös Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek; ezzel a kormány is tisztában volt, nem véletlen, hogy arra utasította a szabadon maradt tiszteket, hogy egységeikkel ne tanúsítsanak ellenállást.
Debrecen megszállása
A parancs szerint jártak el Debrecenben is, a Vörös Hadsereg mégis ágyú-és gépfegyvertüzet nyitottak a Kossuth laktanyára. Az agressziónak több magyar katona esett áldozatul.
Ezzel egy időben érkeztek a páncélosok a város főbb stratégiai pontjaihoz, középületeihez (Főposta, Városháza, Megyeháza, MÁV Igazgatóság). A Főposta épülete ellen két oldalról, a Déri tér és a Déri átjáró felől indult támadás, illetve zúdult ágyú és géppuskatűz.
A postát két magyar rohamlöveg védte, amit a támadók szétlőttek. A magyar katonák elmenekültek, a tüzet senki sem viszonozta. Egy postai alkalmazott, Guti József az udvaron levő benzinraktárt féltve, hogy az tüzet kap és felrobban, figyelmeztetni akarta a támadókat, egy seprűre fehér kendőt kötött és felment az udvarra, de egy géppisztolysorozat leterítette.
Néhány nappal később a volt pártvezetők a KGB-vel, a szovjet katonai alakulatokkal, a kiszabadított ÁVH-s tisztekkel átvették újra a város életének irányítását. Megkezdődött a politikai restauráció.
[Beillesztett cikk: Azt mondja az öreg kommunista, 1956 nem forradalom volt]
