Fél a hivataloktól? Akkor kérdezzen a Petőfi tériektől!

Szokatlan akciónak lehet a szemtanúja időről időre, aki gyakrabban jár a Petőfi tér felé: egy utcai pad előtt a „jog asztala” foglal helyet, körülötte mikor nagyobb, mikor kisebb csoportosulás. 

Mi történik?

A Kéretlen Figyelem – Debreceni Nők Közéleti Egyesülete és a „Segíts a rászorulókon” Facebook-csoport tagjai hosszabb ideje szerveznek ételosztásokat az aluljáró mellett, a nyáron pedig úgy döntöttek, megpróbálják jogi segítséggel is ellátni a hozzájuk fordulókat.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint őket hallgatva kiderül, inkább útbaigazításról van szó, bár egy-egy kérelmet is megírnak polgármesternek, hivatalnak, illetékes osztályvezetőknek. Teszik ezt ingyen, ami azért a mai jogi képviselői óradíjakra tekintettel mégis csak segítség.

Amikor a napokban felkerestem a kis társaságot a Petőfi téren, éppen egy középkorú asszonnyal beszélgettek. A nő 34 éves fia súlyosan sérült, bár szélesen mosolyog a tolókocsiban, igazából nem érti, ami körülötte történik. A Nagyállomás melletti toronyházban laknak, havi 117 ezer forintból próbálnak megélni. Mire a 47 ezer forintos lakbért, a rezsit és a gyógyszereket kifizetik, 10 ezer forintjuk marad – hangzott el. A fiatalember epilepsziás, állandó felügyeletet igényel, ráadásul az édesanyja sem egészséges. Nagyon nehezen élnek, a hölgy arról beszélt, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha kevesebb lakbért kellene fizetni az önkormányzati lakás után. A „jog asztalánál” arra jutnak, hogy a Cívis Háznál feltehetően piaci lakbért számolnak fel a 39 négyzetméteres ingatlanért (havi 46 ezer forintot). Ezért levelet fogalmaztak a polgármesternek, szociális alapú lakhatási díj megállapítását kérve. A beadványt a városi járási hivatalnak is elküldték.

Nem profi jogászok, hanem lelkes segítők

– A hozzánk fordulók tisztában vannak azzal, hogy mi nem tudjuk megoldani a problémáikat, de esetleg segíthetünk az ügyintézés meggyorsításában, tisztábban látni, hogy adott ügyben kihez forduljanak. Nálunk nincs protokoll, elválasztó üvegfal, ezért nyugodtabb szívvel jönnek. Sokan már annyi elutasítást kaptak az életükben, hogy inkább el sem mennek a hivatalokba, illetve a jogszabályok is gyakran változnak, nem tudják az emberek követni – válaszolták meg a kezdeményezés célját maguk a szervezők. Budácsik Lajos, Tóth Katalin és Burget Krisztina nem gyakorló jogászok, de elmondásuk szerint évtizedeket dolgoztak olyan területeken, ahol a legkülönbözőbb szociális, gyámügyi, jogi kérdésekkel találkoztak.

Nagyon változó, hogy alkalmanként mennyien fordulnak hozzájuk: volt már, hogy az egyórás kitelepülés alatt tíz embernek is segítettek, de előfordult, hogy csak egynek. Ez a probléma összetettségén is múlik.

– Elsősorban a közgyógyellátáshoz, a szociális ügyekhez, a rokkantnyugdíjazás, a csok részleteihez, az örökléshez, a szomszédvitákhoz, vagyis a mindennapi élethez kapcsolódó kérdésekkel keresnek. Sűrűn tapasztaljuk, hogy leginkább nem is a megoldást várják tőlünk, hanem egyszerűen csak szeretnének beszélni a problémáról valakinek. Sokan élnek szinte kilátástalan élethelyzetben, szegénységben, amihez képest nagy türelemmel viselik a sorsukat. Az emberek többsége nem azt várja az államtól, az önkormányzattól, hogy teljesen levegye a terhüket, csak segítsen egy kicsit a hordozásában – osztották meg tapasztalataikat a Cívishírrel. Hozzátették: a Petőfi téren „eléggé eldugottnak” érzik magukat, szeretnének a főtérhez közelebb kerülni, hogy még többen felismerhessék a segítségnyújtás e rendhagyó formáját.

RaL