Milyen a jó lelkész? Debrecenben véleményt mondtak

Őszinte, elfogadó, hiteles – több mint kétszáz ember véleménye szerint ilyen a jó lelkész, legalábbis ezeket a tulajdonságokat nevezték meg a legtöbben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem pavilonjában. Dobos Zita, az intézmény kommunikációs referense arról számolt be, hogy az őszinteséget a válaszók 20, az elfogadást 19 százaléka jelölte meg.

Az „őszinteség”, az „elfogadás” és a „hitelesség” mellett a „példamutató”, a „kedves” és az „odafigyelő” jelzők is szerepeltek a listán.

A valós és vélt elvárásoknak Hajdúbagos fiatal lelkésze szerint alapvetően nem nehéz megfelelni. „Az ember természetéhez ezek a jegyek alapvetően közel állnak. A gond inkább az, hogy az alaptermészetet számtalan külső tényező befolyásolja. A lelkésztől nagyon egyenletes és kiszámítható érzelmi életet, reakciókat várnak el. Holott a családom, egészségi állapotom, anyagi helyzetem és még számtalan tényező befolyásolja, hogyan reagálok egy helyzetre” – mondta Czeglédi Péter Pál egyetemi doktorandusz (képünkön), hozzátéve, a lelkész „feszültségcserét végez, az otthoni feszültséget viszi a gyülekezetbe, a gyülekezetben kapottat pedig haza”.

Számára a szelep, ami megóvja életének mindkét területét, a hit és a sport. „Feltöltött lélekkel és »rommá« mozgatott testtel az ember több feszültség átalakítására képes. A megye településein mindenki ismer mindenkit és mindenkiről véleménye van. Ez örök érvényű igazság. Lelkészként ez azért nehéz, mert nagy a kísértés arra, hogy kirakatba tegyük magunkat és mindig a szebbik felünket mutassuk. Ennek a látszatnak a fenntartása fárasztó és veszélyes, mivel csalódásokhoz vezet. Én igyekszem ugyanaz az
ember lenni mindenütt. Így kevésbé csalódnak és megértik azt is, hogy a hit nem csupán a szentek játékszere, hanem minden embernek öröme és vigasztalása” – vallja.

Istent szolgálni kétségekkel?

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemre idén húszan jelentkeztek lelkésznek többen, mint egy évvel előtte. Az egyetem rektora, Kustár Zoltán (a képen) szerint ez azt mutatja, hogy a hivatás továbbra is vonzó. Az előbb sorolt elvárások azonban az utóbbi évtizedekben erősödtek fel. – A rendszerváltás előtti korokban az emberek ahhoz voltak szokva, hogy egy megkérdőjelezhetetlen tekintélytől készen kapják az igazságokat. Ma a demokratikus világban természetes igény az értékek megvitatása, közös megfogalmazása az azonosulás érdekében. Isten igéjével kapcsolatban is igénylik, hogy mögé lássanak. Természetesen vannak hitigazságok és etikai normák, amelyek megkérdőjelezhetetlenek, de a mai gyülekezetek jobban igénylik a lelkész emberi arcát. Olyan őszinte embert szeretnének látni, akiben szintén kétségek, gyötrelmek vannak, akinek magának is meg kell birkóznia az Isten igéjével. Látni akarják, hogy a lelkész is egy maguk közül, és akkor el tudják fogadni azt, amit Isten nevében a számukra közvetít” – emelte ki a rektor.

Mit tehet a teológia a végzett lelkészek felkészültségéért?

Kustár Zoltán szerint lelkész-jelöltjeik számára az önismeret a legfontosabb. – A jövő tanév kiemelt feladata lesz a lelkészképzés átgondolása. Szeretnénk kötelezővé tenni a leendő lelkészek számára az önismereti jellegű kurzusokat. Nagyon fontos ugyanis, hogy a lelkész tudjon önmagára reflektálni. Az őszinteség és a hitelesség elképzelhetetlen önismeret nélkül. Ameddig valaki felvett jelmezként tekint a lelkészi hivatásra, addig sem őszinte, sem hiteles nem lesz. Kálvin János Institúciójának a kezdő gondolata is ez: „Ismerd meg Istent és ismerd meg önmagad” – jelentette ki a rektor.