Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal Debrecenben
Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal - ezzel a címmel nyílik utazó kiállítás Debrecenben május 20-án, hétfőn 17 órakor a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban (Cím: Bem tér 19./D). A tárlat június 1-jéig látogatható.
A kiállítás a párbeszéd, a közös munka hatásait vizsgálja. Az egymásra figyelés és közös cél érdekében való együttműködés elkerülhetetlenül létrehoz két ember között egy kapcsolatot, ami átalakítja a résztvevők környezetükben betöltött szerepét is.
Ez a folyamat különösen jelentőssé válhat abban az esetben, ha a társadalom olyan közösségeinek tagjai találkoznak a párbeszéd során, akik között nem jellemző az interakció, hiszen a különböző közösségek kapcsolódásai határozzák meg a társadalom szövetének alakulását.
A 'nem nagyon bírjuk egymást a falakkal' című kiállításon az 'Önállóan lakni' csoport mozgássérült tagjai dolgoztak együtt fiatal magyar képzőművészekkel.
A műalkotások páros munka eredményei. Az alkotók kísérleti körülmények között, egymás számára idegenként kezdtek bele a projektbe. A párok képzőművész tagjai egy interaktív interjúfolyamatként haladtak alkotásaikkal, melyekbe különböző szintű aktivitással kapcsolódtak bele az interjúalanyok.
A folyamat jól demonstrálja azt a dinamikát, amire a kiállítás fel szeretné hívni a figyelmet. A közösséghez tartozás, vagyis kapcsolatok kialakítása, szükségszerű és identitásformáló.
A kiállítási projekt bemutatja ahogy két idegen egymás megismerése során létrehoz valamit, ami a másik nélkül nem készülhetett volna el.
Láthatóvá teszi azokat a hasonlóságokat és különbözőségeket, amik további közösségekhez való tartozás alapjait képezhetik, és azzal, hogy az én több oldalát előhívja, segíti a világban való pozícionálódást a párbeszéd bármely tagja számára. Egy mozgássérült ember esetén pedig az ilyen kapcsolatok kialakítása feltételét jelenti annak, hogy a környezetébe való integrálódás során önmagát ne csak a mozgássérült közösség tagjaként, hanem a biciklisták, az extrém sportolók, a fotósok stb. közé tartozóként definiálhassa, és ezzel társadalmi elfogadottságát is sokrétűbbé tehesse.
Bár a kiállításon bemutatott műveknek van alanya, nem céljuk portrészerűen ábrázolni őket. A másik és ezáltal az én megismerésének folyamatát mutatják be, és a párbeszéd szerepét hangsúlyozzák szerteágazó súlypontok alkalmazásán keresztül.