Itt magasabb a víz ólomtartalmának a kockázata Debrecenben
A Világgazdaság cikke szerint eddig összesen 2700 vízminta érkezett a Nemzeti Népegészségügyi Központba (NNK), ahol egy 500 millió forintos projekt keretében vizsgálják a csapvíz ólomtartalmát. A mérések szerint elsősorban a régi épületek vízvezetékei jelentik a nagyobb vízminőségi kockázatot. A beküldött anyagok csaknem ötödénél találtak eltérést a szakemberek, az eddigi vizsgálatok szerint jellemzően a régi épületekben mutatható ki határérték feletti ólomkoncentráció.
A mérési eredmények alátámasztották, hogy a csapvíz kifolyatása jelentősen csökkenti az ólomtartalmat: az erősen érintett régi épületekben folyatás hatására a határérték feletti minták több mint kétharmadában a határérték alá csökkent a fém koncentrációja – írja a lap az NNK közlésére támaszkodva.
Az alábbi úgynevezett csapvíz-ólomtartalom kockázati térképen az 1945 előtt épült háztömbök láthatók. Az ivóvízben levő ólom kockázatának becslése az épülettömbökben található épületek átlagos kora alapján történt. Természetesen egy régi építésű, magas kockázatúnak ítélt tömbön belül lehet új építésű – alacsonyabb kockázatú – épület, ahogy fordítva is igaz.
Ami a debreceni kocázatokat illeti, a térkép alapján alapvetően a belvárosra jellemző a csapvíz magas ólomtartalmának rizikója. Említhető még a Péterfia-Csapó-Nyíl utcák közötti városrész, de általában a közepes kockázat a jellemző. Fontos, hogy az olyan népes lakótelepek, mint a Tócóskert, az Újkert vagy a Vénkert, alacsony kocázati besorolásúak. Hajdú-Bihar megye más településein alig találni olyan helyet, ahol nagyon aggódni kell a cikkben említett probléma miatt.
