Hirdetés

Koca Csoki: nem sertés…, bocs, sértés ajándékozni

Szabolcsihír

2019.04.10. 11:46

Koca Csoki: nem sertés…, bocs, sértés ajándékozni
Fotók: Facebook

Ütősre sikerült Cégénydányád belépője a 2011-es Utazás Kiállításon.

Hirdetés

Hirdetés

Az ország legnagyobb turisztikai seregszemléjére a szatmári település úgy bérelt standot méregdrágán, hogy igazából nem is volt mit eladnia. Még. – Semmink nem volt, de azt mondtuk, menjünk el, hogy megismerjék, megjegyezzék Cégénydányád nevét – emlékszik vissza Kelemen Róbert polgármester. – Vittük magukkal a mátészalkai Szatmár Néptáncegyüttest, a hajdú-bihari Bakator zenekart és Kádár Ferkó vándorfotográfust, Békésből. Egy hét alatt olyan hangulatot, szatmári életképet varázsoltak a cégénydányádi sátor elé, hogy ami díjat lehetett, besöpörtük. Adj’ Isten Szatmárban! – mondta a polgármester, kalapját megemelve.

Próba volt, elfogyott

A marketinget a háttérből segítette egy tehetséges nyíregyházi csapat, amelyiknek egyebek között az volt a feladata, hogy az internetre tegyen fel mindent, amiről úgy gondolja, amiatt Cégénydányádot majd keresni fogják. Úgy is tettek. Keresték is.

A Koca Csokiért. Nagyot is nézett Kelemen Róbert, amikor egy illető azzal állt elé a kiállításon, hogy nagyon sok Koca Csokit venne. Jó, vegyetek. De mi az? – kérdezett vissza a polgármester, aki hamar kivágta magát: „persze, mi gyártjuk, de még csak próbagyártás volt, elfogyott.” Kiderült: a roppant szellemes és tehetséges marketinges csapat addig ötletelt, míg kitalálta a Koca Csokit. Az ő fejükből pattant ki a véreshurka-chips is. Az egész „Adj’ Isten Szatmárban!” – ami viszont a polgármester ötlete – grafikai megjelenítése is az ő munkájuk volt.

 Kézműves, helyi termék

 – Azok a szakemberek, akikkel mi dolgozunk, pörgős tempót diktálnak, amihez fel kell zárkózni – mondja a 650 lelkes település polgármestere. Azért az okozott némi fejtörést Kelemen Róbertnek, hogy úgy kezdték el reklámozni a Koca Csokit, hogy nem is létezett. De nem sokáig. Régi jó barátja egy élelmiszermérnök hölgy, akit megkeresett, segítsen megoldani a problémát. Ő pedig megtervezte a Koca Csokit. Elkészült a teljesen kézzel gyártott termék: apró tepertődarabkák, étcsokoládéban. Egyedi, malackás csomagolásban. Ez a felnőtteknek szóló verzió. A gyerekeknek Pulya Csoki dukál: étcsokoládéba töltött szatmári szilvalekvár. A csoki marketingje annyira szárnyal, hogy a cégénydányádiak nem tudnak annyit gyártani, amennyi elég lenne. Először a kíváncsiság vezeti az embereket, hogy vajon miként fér meg egymással a tepertő és a csoki, aztán „kérek még”, merthogy ízlett. Egyik ötlet szüli a másikat – nemsokára fagyi is lesz, tepertődarabokkal a koca-, szilvalekvárral és a pulyaváltozat.

Adj’ Isten Szatmárban!

Hogy mit jelent az „Adj Isten Szatmárban!”? Mindent! Köszöntést, szlogent, egyesületet. Az egyesület finanszírozásában adták ki például Kölcsey és Kende levelezését, ami irodalmi csemegének számít. A polgármester, mint mondja, Szatmár az első. Meggyőződése, hogy ez a vidék ma Magyarországon az első három között van, amit látni kell. Szatmár az egyenes gerincű emberek hazája. Ha rájuk lenne bízva minden, ez a terület ma vetekedne Győr-Moson-Sopron megyével – állítja határozottan.

A Kölcsey-Kende kúria (Fotó: Habarics Béla)

Menedzser

Kelemen Róbert 2010-ben lett Cégénydányád polgármestere. Amikor átvette a kasszát, 18 millió forint volt a hiány. A következő évet már 20 millió plusszal zárták. Önerőből, segítség nélkül.

 –Mindent leépítettünk, ami felesleges volt, azaz teljesen más szemlélettel láttunk munkához. Elkezdtünk gazdálkodni, utána jöttek a felújítások – magyarázta. A kérdésre, szerinte mi a polgármester legfontosabb feladata, úgy felel: menedzselni a települést. Ő maga nem főállású, hanem vállalkozó, és szerinte ezért is vezeti más szemlélettel a falut.

–  Én nem értek semmihez – állítja Kelemen Róbert. – Kereskedő vagyok, nem tudok például pályázatot írni – teszi hozzá. Viszont megtalálja azokat az embereket, akik tudnak. Olyan munkatársakkal veszi körül magát, akik értenek egy-egy területhez. Szomorúan mondja, hogy az értelmiség, az értelmesen gondolkodó emberek elmentek a környékről, s a fiatalok sem maradnak itt, hiszen ide nem jöttek munkahelyek. Mégis: – Szép lassan felépítettük ezt a települést, és bebizonyítottuk, hogy vidéken is meg lehet ma élni, ha vannak olyan emberek, akiknek vannak ötleteik. Cégénydányád ma a legnagyobb foglalkoztató a környéken – 40 főállású munkatárssal, valamint közmunkásokkal. Itt van a legtöbb új munkahely, melyet az önkormányzat hozott létre, pedig nem is feladata. Jelentkeznek ide dolgozni más falvakból is, mert megéri – mondta.

– Pályázunk, nyertünk is, de megpróbálunk mindent önerőből megoldani. Most építjük az önfenntartó, profi szociális ellátórendszert, amiért az ország másik végéből is szívesen jönnének majd ide – mesélte büszkén. „Olyanok vagyunk, mint a csillag: ma világítunk, holnap nem lát senki” – hozta a szép gondolatot, és ők azért dolgoznak, hogy Cégénydányád csillaga sokáig ragyogjon.

Idén ösztöndíjprogramot indítottak a középiskolásoknak és a főiskolásoknak, egyetemistáknak. A 4-es átlag fölött teljesítő középiskolások havi 10 ezer forintot kapnak a tanítási évben, a 3,5-4-es közöttiek havi nyolcezret. A felsőfokú tanulmányaikat végzők havi 25 ezer forintos albérleti támogatásban részesülnek. Cserébe Cégénydányádon kell a kötelező közösségi munkát elvégezniük, illetve részt kell venniük a helyi programokon, így próbálják erősíteni bennük a közösséghez tartozást.

Szüpürcsöljünk!

A közösségi hálóra feltöltött képeket nézegetve nem találtunk igazi „polgármesteres” – öltönyös, nyakkendős – képet Kelemen Róbertről. Jobban is illik ahhoz, amit képvisel, a patyolatfehér vászoning és a mellény, amit szívesebben visel. Ebben könnyebb dolgozni. Ha kell, a pajtában helyet foglaló vendégeknek ebédet felszolgálni, közben a helyi termékekről, a faluról mesélni, Adj’ Isten!-t kurjantva kalapot emelni. Vagy éppen pálinkás butykossal a kézben Szatmár folyékony aranyát kínálni. Mint azon a képen, ahol a háttérben, a molinón a felirat arra buzdít, hogy: „Szüpürcsöljél velünk!” Hogy mit jelent?

Hát mi mást, mint pálinkakóstolást! Aztán – neveti el magát Kelemen Róbert – eljön a pillanat, amikor már csak szüpürcsölünk.

Isten-Isten!

Cservenyák Katalin

Galéria

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.