Hirdetés

Debreceni 21-es: Kalmár Róbert, a lokálpatrióta országos csúcstartó

civishir.hu

2019.03.13. 13:43

Debreceni 21-es: Kalmár Róbert, a lokálpatrióta országos csúcstartó

A család és a cívisváros a mindene.

Hirdetés

Hirdetés

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Kalmár Róberttől, aki a Debreceni Sportcentrum szervezési és marketing igazgatója, a nagy debreceni sportesemények főszervezője.

1. Cívishír: Debrecenben egészen biztosan nincs olyan ember, aki több világesemény megszervezésénél bábáskodott, mint te, de még azt is megkockáztatom, hogy az országban sincs! Mi is a bűvös szám?
Kalmár Róbert: Azért néhányan vagyunk a kollégákkal. Hivatalosan 2003 óta vagyok a Debreceni Sportcentrumnál, de előtte, 2002-ben a tornász-világbajnokság szervezésében már közreműködtem. A Debrecenben, általunk szervezett nagy nemzetközi események száma jelenleg pontosan harminc, én pedig huszonkilencnek részese voltam. Csak a 2001-es junior atlétikai világbajnokság maradt ki az életemből.

2. Cívishír: Hogyan csöppentél ebbe a világba?
Kalmár Róbert: Gyerekkorom óta imádom a sportot, a kispályás futball szintjén űztem is. A sport iránti rajongás késztetett arra, hogy a polgári katonai szolgálatot a Debreceni Sportcentrumnál töltsem, 2002 nyarától le is húztam tizenegy hónapot, és ott ragadtam. A szervezési csoport vezetését kínálták fel nekem, amit elfogadtam. A sportszervezési feladatok iránt mindig is élénken érdeklődtem, és azért is választottam a sportcentrumot, hogy tapasztalatot szerezzek benne.

3. Cívishír: Orendi Mihály „szelleme” kísért még a Nagyerdőn?
Kalmár Róbert: Kísértésről nem beszélnék, új vezetés van, más típusú a menedzsment, de az biztos, hogy Orendi Mihálytól gyakorlatban és elméletben egyaránt nagyon sokat lehetett tanulni. Én ezt a munkám során végig kamatoztatom, nyilván kiegészítve azzal, amit az évek során saját tapasztalatból szereztem.

4. Cívishír: Érzékeltesd egy konkrét példával az olvasók számára, hogy egy nagy világverseny megrendezése milyen szellemi és fizikai erőt igényel, illetve mennyi időt? Vegyük a tavaly nyári junior kézilabda-világbajnokságot!
Kalmár Róbert: Elég hosszú folyamatról kell beszélni, hiszen már öt-hat évvel korábban elkezdődik a szervezés. Már akkor, amikor még az adott sportág szövetsége dolgozni kezd a pályázaton, hiszen már abban jelezni kell a helyszíneket, illetve azok felkészültségét, alkalmasságát. A kézilabda-világbajnokságot a Debreceni Sportcentrum a magyar szövetséggel közösen mintegy 45-50 emberrel szervezte meg, de ebben nincsenek benne az önkéntesek, akik nélkül nem lehetne lebonyolítani egy világversenyt sem, ezt mindig elmondjuk, de nem klisé, tényleg nagyon fontos az ő munkájuk.

5. Cívishír: Apropó! Olyan gazdag a város humánerőforrása, hogy egy csettintésre ugrik 150-200 nyelveket beszélő fiatal?
Kalmár Róbert: A csettintésénél azért több kell. Előtte mindig „kasztingolunk”, hiszen annak ellenére, hogy pontos leírást adunk a felhívásban, sokan jelentkeznek olyanok is, akik nem alkalmasak az adott feladatra. Nagyon jó a kapcsolatunk a Debreceni Egyetemmel, a sportszervezői szak kihelyezett gyakorlati helye a Sportcentrum, ebből az együttműködésből pedig sokat profitálunk. Jellemzően elsős és másodéves egyetemisták jelentkeznek önkéntesnek.

6. Cívishír: A legnagyobb közösségi portálon sem titkolod, hogy nagy lokálpatrióta sportrajongó vagy, no de melyik sportágak, mely csapatok állnak hozzád a legközelebb?
Kalmár Róbert: nagyon sok sportot szeretek, de egyértelműen a foci az első. Kicsi korom óta járok önállóan Loki-meccsre, tizenegy éves koromban lettem először DVSC-bérletes, tehát hosszú idő telt már el az én életemben is Loki-drukkerként. Elsősorban lokálpatrióta vagyok, aztán patrióta, de az olyan példamutató világsztárok is lenyűgöznek, mint Roger Federer vagy Lionel Messi.

7. Cívishír: Te sem úszod meg a kérdést! Feltételezem, hogy hithű Loki-szurkolóként téged is zavar a debreceni futballnihil, üresen kong a Nagyerdei Stadion, már egy fél ház is elérhetetlennek tűnik. Miben látod ennek az okát?
Kalmár Róbert: Szerintem nagyon leromlott a magyar futballt övező miliő, a sok szereplő nem mindig jó irányba tolja a szekeret. Ráadásul ma már elérhető a nappaliban az angol, a német, a spanyol foci, van viszonyítási alapunk, ezért szoktuk mondani, hogy a mi focink egy másik sportág, így voltunk vele a legutóbbi, Mezőkövesd elleni bajnokin is. Végül: elveszett a romantika, ami Sándor Tamásék idejében benne volt a levegőben, és még a Siófok ellen is vonzott hatezer embert. Ezeknek mind szerepe lehet abban, hogy kevesen járunk meccsre.

8. Cívishír: Sok sportrajongó értetlenül áll azelőtt, hogy a Főnix Csarnoknak mi a szerepe a debreceni sportéletben. Öt élvonalbeli csapatunk van a teremsportokban, egyiknek sem az otthona. Bár sportcsarnoknak épült, alig jut hely benne a sportnak.
Kalmár Róbert: Ezzel vitatkoznék! Amióta a Debreceni Sportcentrum átvette a Főnix Csarnok üzemeltetését, azaz három éve sokkal több sportesemény van a csarnokban, mit korábban. Soroljam? Csak idén már az ikszedik sporteseményen vagyunk túl, és még csak március dereka van. Kezdtünk a Főnixfittel, majd nagy nemzetközi kézilabda-utánpótlástornát bonyolítottunk le. Több mint ötezer néző előtt a Főnixben fogadta a DVSC a Bajnokok Ligája-győztes Győrt, a hétvégén ismét jön a Győr, hiszen itt lesz a női kézilabda Magyar Kupa négyes döntője, április elején pedig a férfiak négyes döntőjét is mi rendezzük meg, immár harmadjára.

9. Cívishír: Ez világos, de játsszunk el a gondolattal, hogy három kiemelt sportág élcsapatainak ad egyszerre állandó otthont a Főnix csarnok, azaz hétfőn este jégkorong-, szerdán kosár-, pénteken pedig kézimeccs, és ez csak egy átlagos hét. De szép lenne!
Kalmár Róbert: Efelé tartunk, de most még nem látom ennek a lehetőségét. A férfi kosarasok még csak másodévesek az élvonalban, a jégkorongozók újoncok, bár kétségkívül máris kinőtték a tócóskerti jégcsarnokot, azért még néhány évnek el kell telnie, hogy a Főnixben gondolkodjanak. Még a momentán legnépszerűbb, a női kézilabdacsapat esetében sem érett még az a helyzet, hogy átköltözzön a Hódosból.

10. Cívishír: Az Egyesült Államokban, hogy tudják megcsinálni azt, hogy egyik nap hokimeccset, másnap már kosármeccset játszanak ugyanabban a csarnokban?
Kalmár Róbert: Az alkalmankénti 20 ezer néző „kitermeli” a tárgyi feltételeket, tehát nem kell egy nap alatt a jeget leolvasztani, hanem rátesznek egy szigetelő borítást, és mehet rá a kosárpálya, utána pedig csak visszabontják, ha megint jégkorongra kell. Egy ilyen borítás súlyos tízmilliókba kerül, ennek beszerzése is a terveink között szerepel. Haladunk, egyre biztatóbb képet mutat a debreceni sportélet, de még van hová fejlődni.

11. Cívishír: Van az a pénz, amiért elhagynád Debrecent?
Kalmár Róbert: Nem pénz kérdése, előfordulhat, hogy az életkörülmények úgy alakulnak, de én azért az utolsó töltényig kitartok.

12. Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Kalmár Róbert: Minden, amitől lokálpatrióta lettem. Ismerem az utolsó zegzugot is a városban, ide köt a család, a baráti kör, az iskolák, az egyetem, a Sportcentrum, minden, ami debreceni.

13. Cívishír: Mi a legrosszabb?
Kalmár Róbert: Sokszor még nekem, echte debreceninek is nehéz megküzdenem a nyakassággal, belterjességgel. A fejlődéshez ugye mindig új impulzusok kellenek, és nagyon nehéz Debrecenben ezeknek utat törni, bár kétségtelenül az utóbbi időben tapasztalok pozitív elmozdulást.

14. Cívishír: Melyik a legjobb hely a városban?
Kalmár Róbert: A lakásunk, ahol a feleségemmel és a két lányommal élünk, mert számomra a családi kötődés a legfontosabb, de mondok mást is: a Nagyerdő. Oda köt a munkám és ott élhetem ki a sport iránti rajongásomat is.

15. Cívishír: Ki a legjobb debreceni arc?
Kalmár Róbert: A barátaim, akikkel meccsekre vagy éppen koncertekre járunk, őket nem nevesítem, de ha mindenképpen nevet kell mondani, akkor legyen Lukács László. Annyira elfogult vagyok a Tankcsapdával szemben, hogy nem is tudnának olyan rossz albumot csinálni, amit én ne szeretnék.

16. Cívishír: Cézársaláta vagy babgulyás, sok csülökkel?
Kalmár Róbert: Előfordul olykor, hogy megeszem a cézársalátát, de húsimádó vagyok, tehát ez a kérdés számomra nem kérdés.

17. Cívishír: Sör, bor vagy pálinka?
Kalmár Róbert: Most már inkább a bor, de a meccsek azért még mindig sörösök. Nemrég beszéltük a barátokkal, hogy 40 után az ember megérik a borozásra, s még annak is megvan az időszaka, hogy mikor fehér, mikor vörös…

18. Cívishír: Modern Talking vagy Metallica?
Kalmár Róbert: Metallica! Az egyik kedvencem, de egyébként is a rockzenéért rajongom. A már említett Tankcsapdán túl a rockzene széles palettájából szinte minden szeretek, a régi Pokolgépen át a Queenig.

19. Cívishír: Halljunk három alapművet!
Kalmár Róbert: Itt is széles körből szoktam meríteni. Nagy élménnyel olvastam korábban Márai Sándor naplóit, abból jutottam el a Szent Lajos király hídjáig, amely – amikor először olvastam – magával ragadott. Egyszerűen gyönyörű. Legyen végül egy sportos könyv is: meg tudnak érinteni az önéletrajzi könyvek is, ilyen volt például az André Agassié, aki nem volt kedvenc teniszezőm, de lenyűgözött a története, az az elhivatottság és küzdeni akarás, amivel világelső lett.

20. Cívishír: Kívánj hármat 2018-ra a Cívishír angyalától!
Kalmár Róbert: Adjon az ég mindent, amit szeretnék. Boldog, harmonikus családi életet és egészséget.

21. Civishír: Melyik lenne álmaid rendezvénye, amelynek lebonyolítását megszerveznéd?
Kalmár Róbert: Egy magyarországi olimpiai szervezésében szívesen részt vennék.

Cs. Bereczki Attila

Kalmár Róbert

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.