Konok riválisok állnak a debreceniek útjában
A DEAC kedden este megkezdi első rájátszásos párharcát: a négy győzelemig tartó küzdelemben a szintén ligaújonc Gyergyószentmiklós lesz az ellenfél. Érdekes, hogy csak a székelyek szempontjából nevezhető történelminek ez a szereplés, hiszen a DEAC elődjének tekintett DHK mindhárom MOL Ligás idényében elérte a rájátszást, míg a Gyergyó ilyen magasságokig nem jutott még a magyar központú Kárpát-medencei bajnokságban, igaz, ezt megelőzően csak egyszer, az első kiírásban (2008/2009) indult, amikor lemaradt a rájátszásról.
A közelmúlt Debrecenben fényesebb, de a régmúlt…
A két klub jelenében találunk hasonlóságot, hiszen mindkét együttes új alapokra építkezve jutott el idáig az Erste Ligában, a székelyföldiek azonban sokkal gazdagabb múltra tekinthetnek vissza. A zord éghajlatú Gyergyószentmiklós sportkedvelői már 1882-ben klubot alapítottak Korcsolyázó Egylet néven. Később a jeges sportok iránti rajongás vírusként terjedt a Gyergyó-medencében, a székely fiúszék gyerkőcei nagyjából egyszerre tanultak meg járni és korcsolyázni, a legények pedig a legkisebb faluban is elkezdtek hokizni.
A hokista székely „termék”
A konok természetükről ismert, a meghátrálást nem ismerő gyergyóiak eredményességben ugyan elmaradtak a nagy rivális csíkszeredaiak mögött, a gyergyószentmiklósi „anyaegyesülethez”, később a magyarországi klubokhoz özönlöttek a tehetségek Csomafalváról, Remetéről, Ditróból vagy éppen Újfaluból. Ugrás a jelenbe: a magyar válogatottnak most is van gyergyói tagja, a korábbi fehérvári és dunaújvárosi, jelenleg a Csíkszeredát erősítő Becze Tihamér gyergyószárhegyi származású. A gyergyói hoki azonban nem csak meghatározó játékosokat nevelt ki, hanem remek edzőket is. Kercsó Árpád – van, ki e nevet nem ismeri? – karrierje Gyergyócsomafalván indult a nyolcvanas években, később a Dunaújváros felvirágoztatásával, és szövetségi kapitányként új korszakot nyitott a magyar jégkorongsport életében.
Gyergyói fölény Debrecenben
A székelyföldi hoki a magyar jégkorong bölcsője – fogalmazott korábban Such György, a magyar szövetség elnöke, aki ugyan azt tette hozzá, hogy a kéz, amely ezt a bölcsőt ringatja, a csíkszeredaiaké, mi azonban látjuk a bölcső mellett szorgosan munkálkodni a gyergyóiakat is. Már csak azért is, mert ők a debreceni jégkorongsport életére is nagy hatással voltak, illetve vannak a mai napig, mi több, építik a jövőjét! Ki ne emlékezne például a Köllő testvérekre a jégkorongos berkekben? Újabban azonban nem a pályán, hanem az edzői stábban kamatoztatják tudásukat a gyergyóiak a debreceni hokiért. Máthé Csaba a DHK utánpótlásigazgatója, aki kollégái között tudja három korábbi csapattársát, György Istvánt, György Józsefet és Köllő Istvánt. Mind a négyen előbb játékosként tették le a névjegyüket Debrecenben, összehordva az alapját a mai DHK-nak, illetve az Erste Liga-együttesnek is.
Az marad állva, aki lélekben is erős
A gyergyói hoki a rendszerváltáskor szenvedte el a legnagyobb válságát, az állami vállalatok támogatása híján mély álomba szenderült. Többször is felélesztették, de egyik próbálkozás sem bizonyult tartósnak. Az új korszak tavaly kezdődött, amikor a klub fennállásának 70. évében helyi üzletemberek karolták fel a gárdát, és Gyergyói Hoki Klub néven beneveztek az Erste Ligába. A székely hokisokra épülő, orosz légiósokkal megerősített együttes a középszakaszban az alsóházból vívta ki a továbbjutást.
Papíron a pályaelőnyt élvező DEAC esélyesebb, de aki a hoki ügyeiben jártas, jól tudja, a rájátszás egészen más kávéház. A playoffban minden meccs élet-halál harc, esélytelenek kaphatnak szárnyra, élcsapatok omolhatnak össze egyik pillanatról a másikra. Egy rendkívül hosszú alapszakasz (40 mérkőzés) és középszakasz (10 mérkőzés) után csak azok maradnak talpon, akik lélekben is a legerősebbek. Hatalmas küzdelmet, drámai csatát ígér a DEAC-Gyergyó is. Mindent bele!
Cs. Bereczki Attila