A magyarok és a kubaiak egy vérből valók - mondja a kubai, aki Debrecenben lelt otthonra

Cívishír: A debreceni belváros ikonikus figurája vagy, lefogadom, senki más nem beszél olyan szépen magyarul spanyol akcentussal, mint te! Mondd csak, hogy kerültél ide a „világ végéről”?
Yanko Lopez Miranda: Ez egy nagyon hosszú történet, de megpróbálom röviden összefoglalni. A szüleim kubai diplomaták voltak, azaz kalandoztunk szerte a világban. Édesapám állomáshelye volt Moszkva, ahová például négyéves koromban kerültem, de később éltünk Prágában, Berlinben, majd a Szovjetunió szétesése után Kijevben is. Ott ismerkedtem meg egy magyar, nyíregyházi lánnyal, aki szintén diplomata családból származott. A szerelemből házasság lett, előbb Kubában éltünk három évet, majd Nyíregyházán telepedtünk le, ahol nagyon szép éveket töltöttünk, megszületett Miguel, a fiunk, de a kapcsolat válással végződött. Ezután három évig Spanyolországban éltem és dolgoztam, de a szívem hazahúzott. Debrecenben helyezkedtem el egy prosperáló élelmiszeripari cégnél, ahol spanyol-orosz tudással kerestek munkatársat. Mintha csak nekem találták volna ki. Ennél a cégnél ismertem meg Beát, életem szerelmét, aki által már teljesen debrecenivé váltam. Kislányunk, Letizia Lopez Takács ötéves.

Cívishír: A szíved hazahúzott. Magyarországra?
Yanko Lopez Miranda: Nekem Magyarország is haza, Kuba is haza, de én már Magyarországon élem le az életem, itt a családom, itt élnek a gyerekeim, nagyon jól érzem magam, imádom ezt az országot, az embereket. Valamikor biztosan visszatérek Kubába, legfeljebb majd meghalni, de 38 évesen még nem gondolkodom ezen. Mindenesetre az első feleségem úgy érezte, hogy Magyarországon nagyobb az esély a boldogulásra. Így lettem én is magyar.

Cívishír: Pálmafák, tenger, szivarok, rum és karibi nők – hogy lehettél képes mindezt otthagyni?
Yanko Lopez Miranda: Gyakran kell válaszolnom erre a kérdésre, hiszen szinte mindenki nekem szegezi Magyarországon. A válaszom mindig az, hogy igen, képes voltam, és a mai napig nem sajnálom.

Cívishír: A világ legnehezebb nyelvét spanyolajkúként kiválóan beszéled. Zseni vagy!
Yanko Lopez Miranda: Nagyon megszenvedtem vele, és a magyar tényleg a világ legnehezebb nyelve. A spanyol mellett anyanyelvi szinten beszélek oroszul és angolul, egyik sem könnyű, de a magyarhoz egyik sem fogható. Még Nyíregyházán jártam nyelviskolába, mert úgy gondoltam, hogy ha már Magyarországon élek, akkor kötelező megtanulnom a lehető legjobban magyarul, és az nem mentség, hogy világ legnehezebb nyelve, tehát elég csak felületesen, gyengén beszélni, mert úgyis elnézik nekem. Rögös úton jutottam el erre a szintre, ami még messze van a tökéletestől, de napról napra fejlődöm. Csak az a bonyolult ragozás ne lenne!

Cívishír: Akiben ilyen elszántság van, annak bárhol könnyű lehet a beilleszkedés. Ez természetes neked?
Yanko Lopez Miranda: Nagyon sokat segített a sport, a foci. Korán csapatot találtam, játszottam Nyíregyházán nagy- és kispályán, ezek a közösségek sokat segítettek abban, hogy megismerjem a magyarokat közelebbről. A pályán ugyebár mindenki egyenlő, nem számít, ki honnan jött, rengeteg barátra, ismerősre tettem szert, én lettem a kubai tirpák. Nagyon szép tíz esztendőt töltöttem Nyíregyházán, nagyon tartalmas időszaka volt az életemnek. Debrecenben most ugyanolyan jól érzem magam, mint korábban Nyíregyházán. Családi életet élek, dolgozom és focizom. Immár egyéni vállalkozó vagyok, magyar cégek exportját segítem. Nekem az a hazám, ahol boldog vagyok.

Cívishír: Kubai tirpáknak itt jó vagy, de Kubában mi vagy? Európai gyarmatosítók leszármazottja?
Yanko Lopez Miranda: Vér szerint száz százalékban hispán vagyok. Az anyai dédnagyszülőkről konkrétan tudom, hogy egyikük Katalóniából, a másik ág pedig a baszkföldi Navarrából származik. Édesanyámnak erről dokumentumai is vannak, ezeknek köszönhetően kaptam meg a spanyol állampolgárságot egy éven belül.

Cívishír: Diplomata családban nőttél fel, tudsz egyáltalán mesélni a kubai valóságról. Mi van a Varadero pálmafái, homokos partja mögött?
Yanko Lopez Miranda: Az életem nagyobb részét külföldön töltöttem, nekem 1985-ban Moszkvában Gabi tusfürdőm volt, amit édesanyám hozott Budapestről. Nyilván nem az átlagos kubai gyerek életét éltem, de azért kijutott nekünk is egy kemény időszak az életben. 1989 után édesapámat hazarendelték, akkor megtapasztaltuk, mit jelent a nélkülözés. Nem volt áram, hús, tej, megtanultunk ezek nélkül élni. A szüleim nem burokban neveltek engem és a két testvéremet, amit én máig nagyon köszönök. Megértettük, hogy egy ideig ilyen körülmények között kell boldogulnunk, tízévesen megtanultam azt, hogy nincs többé saját labda, saját játék, saját bicikli, hanem minden közös az utcabeliekkel. Ezek voltak a legkeményebb idők Kuba életében. A Szovjetunió szétesése súlyos válságba sodorta a szigetországot.

Cívishír: Már Fidel Castro sincs. Hogyan élnek ma a kubaiak?
Yanko Lopez Miranda: Mi azt hittük, Fidel halála után is minden megy majd az általa kitaposott úton tovább, de a testvére, Raul Castro nyitása a meglepetés erejével hatott mindenkire, ezt követte Barack Obama történelmi jelentőségű látogatása Havannában. Az 1959-es forradalom óta Obama volt az első amerikai elnök, aki hivatalosan Kubába látogatott, alig hittem a szememnek. Trump győzelmével sajnos a tárgyalások elakadtak, de azért a remény megvan arra, hogy Kubát lassan megérinti a szabadság szele. El tudnék képzelni egy kínai típusú Kubát, ebbe talán Castro és követői belemennének, azaz egy párt maradna, de megjelenne a gazdaságban a magántőke. Egyelőre azonban továbbra is nélkülöznek a kubaiak. Van, amikor autógumi nincs, máskor vécépapír, előfordul, hogy tisztálkodó szerekből van hiány, vagy éppen kóla nincs a Cuba Libréhez, hogy az állandó gyógyszerhiányról ne is beszéljek. Mindeközben alig kétezer forintért vehetsz egy üveggel a világ legjobb rumjából. Magyar szemmel sok a furcsaság a mai Kubában.

Cívishír: A Szovjetunió bukása - mit gondolsz - miért nem rántotta magával Fidel Castrót, mint ahogyan elsöpörte Ceausescu vagy Honecker rezsimjét Közép-Kelet-Európában?
Yanko Lopez Miranda: Ez azért nem történhetett meg, mert Fidelt a többség ma is pozitív figurának tartja. A hatvan éve tartó amerikai embargó nagy hatással volt és van a kubaiak életére, összekovácsolta a kubai népet. Fidel Castrónak a mai napig nagy a kultusza, bár a megítélése vegyes. Sokan neki köszönhetik a felemelkedésüket a szegénységből, a nyomorból, mások pedig miatta vesztették el a földjüket, a javaikat. Mindenki a saját sorsa felől viszonyul hozzá, illetve az emlékéhez.

Cívishír: Szabadságot Kubának! Ez azonban azzal is jár, hogy Burger King, McDonald’s és KFC gyorséttermek szabják át a havannai utcaképet.
Yanko Lopez Miranda: Ahogy megkapják az engedélyt, ezek 24 órán belül ott lesznek, abban biztos vagyok. Az USA alig 90 mérföldre van Kubától. A szabadság pedig azzal is járna, hogy Paris Hilton kopogtatna az ajtón Havannában azzal az egyébként jogos igénnyel, hogy a nagyapja által épített, a forradalom után államosított szállodákat kéri vissza. Kapja vissza, mit bánom én, és kapja vissza minden amerikai azt, amit jogtalanul elvettek tőle vagy a felmenőitől 1959-ben! Nagyon szeretném az amerikai embargó végét, és bízom benne, hogy Kuba meg tudja őrizni azt követően is az identitását. Legyen privatizáció, de a szivar, a rum mindig maradjon kubai kézben!

Cívishír: A magyarok azt tartják a kubaiakról, hogy minden nehézség ellenére is életvidámak és kedvesek, és ezt a képet te tovább erősíted. No de milyennek látszunk mi, magyarok kubai szemmel? Csak semmi udvariaskodás!
Yanko Lopez Miranda: Ami a szívemen, az a számon! Elegem van abból, amikor azt hallom a magyaroktól, hogy a magyarok pesszimisták, irigyek, nem tartanak össze. Ez úgy hülyeség, ahogy van! Annyi szeretetet kaptam Magyarországon, hogy azt szavakban ki se tudom fejezni.

Cívishír: Te egy aranyos kubai vagy, téged mindenki szeret, de milyennek látod a magyarokat egymás között?
Yanko Lopez Miranda: Ugyanolyannak, ahogy hozzám viszonyulnak. Magyarországon hatalmas baráti társaságok vannak, szeretik egymást az emberek. A magyarok ráadásul minden alkalmat megragadnak arra, hogy a baráti társaságok együtt lehessenek, együtt beszélgethessenek, együtt italozhassanak. Ez az alkalom lehet foci, gyerekszületés, keresztelő, születésnap, névnap vagy éppen temetés, mindegy. Inni kell, és kész! Milyen pesszimizmus? Ugyanolyanok a magyarok, mint a kubaiak.

Cívishír: Tessék?
Yanko Lopez Miranda: Szeretnek bulizni, sok szép nő van Kubában is, Magyarországon is. Szinte minden ugyanaz.

Cívishír: Kaba vagy Kuba – azért nem mindegy! 
Yanko Lopez Miranda: De a cukor összeköti Kabát és Kubát, vagy legalábbis régen összekötötte. Nagyon sok szép város van Magyarországon, és csak két helyre nem jutottam még el, az egyik Sopron, a másik Pécs. Ismerem tehát Magyarországot. Budapesten is éltem két évet, ott született a lányom, de inkább a nyugisabb Debrecent választottuk a feleségemmel. Itt minden megvan, ami kell a boldogsághoz: gyönyörű főtér, jó vendéglátóhelyek, Nagyerdő, DVSC, termálfürdő.

Cívishír: Sportoljunk egy kicsit! Ha megfeszülök, se tudok kubai futballistát mondani. Hogy lesz valakiből Kubában focista?
Yanko Lopez Miranda: Négyéves koromban nem baseballütőt vagy bokszkesztyűt kaptam ajándékba, hanem egy focilabdát. Így! Egyébként ismert kubai futballista nincs, ha csak Diego Armando Maradonát nem nevezzük annak, aki Kuba nagy barátja. Ha már sportról beszélünk, akkor el kell mondanom, hogy rendkívül büszke vagyok a kubai sportolókra, akik az ország adottságaihoz képest igencsak erőn felül teljesítenek az olimpiákon. Na ugye, hogy ebben is hasonlít Kuba Magyarországra?

Cívishír: Ez igaz, de azért a kubai sportolóknak van egy cseppet sem elhanyagolható genetikai előnyük…
Yanko Lopez Miranda: Magyarország ezért már önmagában világbajnok!

Cívishír: Apropó! Etnikai jellegű összetűzésekről nem hallani. A meglehetősen színes Kuba a tolerancia hazája?
Yanko Lopez Miranda: Kuba történelmében is vannak sötét fejezetek, 1959 előtt például voltak olyan tengerparti szakaszok, ahová csak a fehérek mehettek, de a szegregáció érintette a buszon való közlekedést, a szórakozóhelyeket. Ennek már nyoma sincs, a legnagyobb sportolók vagy salsatáncosok, azaz Kuba igazán nagy sztárjai szinte mind feketék, és mindenki békében él a másikkal. Egyébként kialakulóban van a harmadik rassz Kubában: a cappuccino, ahogy mi nevezzük, a spanyol és az afrikai keveréke.

Cívishír: Játsszunk a gondolattal! Mit vinnél innen magaddal Kubába?
Yanko Lopez Miranda: A magyar konyhát. A töltött káposzta és a babgulyás a két legnagyobb kedvencem, minden nap tudnám enni. Megmutatnám a kubaiaknak azt is, hogy másnaposan, vasárnap délben egy finom húsleves életmentő tud lenni. A magyarok a kulináris élvezetekben is világbajnokok.

Cívishír: Hozzunk ide valamit Kubából!
Yanko Lopez Miranda: Csak egy kis tenger hiányzik. Minden más megvan itt.

Cívishír: A magyar közélethez miként viszonyulsz, érdekel egyáltalán, mi zajlik Magyarországon a politikai élet frontján?
Yanko Lopez Miranda: Természetesen érdekel, hírfogyasztó, érdeklődő ember vagyok. Ha szavazhatnék, és holnap lennének a választások, akkor inkább a mostani kormányra szavaznék.

Cívishír: Egyenes beszéd, de miért is?
Yanko Lopez Miranda: Én a családi örökség által is egy baloldali érzelmű ember vagyok, és Magyarországon a Fidesz hajt végre baloldali programot, a súlyos hibái ellenére is. Nagyon tetszik például az, ahogy a magyar kormány megpróbálja a magyar érdekeket képviselni. Mondok erre egy példát! Nekünk Kelet-Európában nem mindig esik egybe a gazdasági érdekünk a belgákéval, franciákéval, németekével, ők nincsenek rászorulva annyira az orosz kapcsolatra, mi azonban igen, már csak a gáz miatt is, és ez még nem minden.

Cívishír: Ne hagyd abba, furdal a kíváncsiság!
Yanko Lopez Miranda: Külkereskedelemben dolgozóként elmondhatom, hogy Magyarország nagyon erős az élelmiszerexportban. Most én konkrétan kilóban, tonnában, milliárdokban nem tudom kifejezni, de Magyarország rengeteg élelmiszert képes lenne az orosz piacon értékesíteni. Húst, zöldséget, gyümölcsöt, mindent. Az ukrán-orosz konfliktus okozta EU-s embargó miatt Magyarország elvesztett egy óriási piacot, és ez már több éve tart. Nekem vannak olyan partnereim, akik csak magyar kukoricát keresnek, mert az a legfinomabb, a legédesebb, és nekik se a szerb, se a lengyel kukorica nem kell. Ráadásul a magyar kukoricáról biztosan tudják, hogy nem génmódosított, azaz világbajnok! Az embargó miatt azonban nem adhatunk el Oroszországnak, de nem csak neki, hanem például az orosz gazdasági föderációhoz tartozó Fehéroroszországnak vagy éppen Kazahsztánnak sem. Nem adhat el egy magyar cég - mondjuk tizenöt tonna - kukoricát olyanoknak, akik előre fizetnek. Rengeteg magyarországi élelmiszeripari, gabonaipari vállalat szenved emiatt, ha éppen nem ment már csődbe idáig. Tudod, mi lesz az embargó végén?

Cívishír: Csupa fül vagyok!
Yanko Lopez Miranda: Az oroszok megtanulnak olyan kiváló élelmiszert előállítani, mint mi, és majd mi vesszük meg tőlük.

Cívishír: A pokolba Brüsszellel?
Yanko Lopez Miranda: Á, dehogy, nem ezt mondom, mert az EU-s tagság sok-sok előnnyel jár, azt tudja mindenki, azt azonban hibának tartom, hogy Brüsszel nem enged kereskedelmi önállóságot a tagországoknak. Magyarország miért nem üzletelhetne Oroszországgal, ha azt az ország érdekei úgy kívánják? Nem könnyű elpasszolni az Európa Unión belül 2500-5000 tonna kukoricát, amit az orosz piac rendelne tőlünk.

Cívishír: Nem minden a biznisz. Orbán Viktor leépíti a jogrendszert – ez az ellenzéki sláger.
Yanko Lopez Miranda: Az elmúlt választások eredménye nem azt mutatta, hogy így lenne.

Cívishír: Hagyjuk a „csúnya” politikát! Ha a feleségemmel elmegyünk Kubába, mire vessük vigyázó szemeinket? 
Yanko Lopez Miranda: Együtt semmire. A havannai reptéren váljatok szét, és majd ugyanott találkozzatok a hazaút előtt, 13-14 óra alatt a repülőn lesz időtök mesélni egymásnak. Kubában mindenki feltalálja magát. Külön-külön is!

Cívishír: Ezt az asszony meg ne hallja! Komolyra fordítva a szót: a tengerért és homokért nem utazunk annyit, azt találunk közelebb is. 
Yanko Lopez Miranda: A spanyol gyarmatosítás minden öröksége megvan, hatalmas római katolikus templomokban és palotákban, erődítményekben gyönyörködhet a turista. Castro nem rombolta le az egyházi szentélyeket, hogy írjunk valamit a javára. Érdemes felkeresni továbbá egy cukornád- vagy dohányültetvényt is, amilyent az ember sehol máshol a világon nem talál. Turistáknak erősen ajánlott Havannában lehetőleg minden este elmenni egy-egy salsaklubba. Kubában készül a legfinomabb szivar és rum. A kubai szivar például azért a világ legjobbja, mert csodálatos mulatt lányok a belső combjukon tekerik a dohányt. Tudtad?

Cívishír: Most ugratsz?
Yanko Lopez Miranda: Legendának egész jó, ugye?

Cívishír: Illúzióromboló!
Yanko Lopez Miranda: Akkor mondok mást, a parton le se kell szedned a kókuszdiót a fáról, leszedi neked egy mulatt lány, és ráírja a héjára, hogy Bereczki Attila. Ilyen Kuba!

Cívishír: Legendának ez sem rossz!
Yanko Lopez Miranda: Ez nem legenda! Gyere, nézzük meg!

Cs. Bereczki Attila