Kétszáz éves üzenetet adott át Kósa Lajos Debrecenben
Több mint 200 éves, helytörténeti értékű dokumentumot adott át Kósa Lajos megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter hétfőn a Déri Múzeumban.
A dokumentum egykori debreceniektől származó üzenet a mai debrecenieknek: nem városi vagy egyházi vezetőktől származik, hanem „a közösség egyszerű tagjai” rögzítették az eklézsia állapotát, a város dolgait, mindazt, amit a környezetükről fontosnak tartottak eljuttatni az utókornak – mondta a miniszter. Az „emlékeztető láda” egy klasszikus alapkő, amit nem a földben, hanem a Nagytemplom egyik tornyában helyeztek el üveglapok között, s így maradhatott meg az utókornak – magyarázta Kósa Lajos, majd a Déri Múzeum kupolatermében Komolay Szabolcs kultúráért felelős debreceni alpolgármesterrel elhelyezte a dokumentumot egy tárlóban. Hozzátette: az eredeti kéziratra néhány évvel ezelőtt bukkantak rá a debreceni régiségpiacon, aki árulta, egy hagyaték felvásárlásával jutott hozzá.
Huszonhétezer lélek
Angi János, a múzeum igazgatója bejelentette: április 14-ig, a város napjáig a debreceniek ingyen tekinthetik meg a nekik szóló 200 éves üzenetet.
A jól olvashatóan megmaradt dokumentum úgy kezdődik, hogy „emlékeztető láda: melyet április 16-ik napján 1806-ik Esztendőben a Nagy Templom tornyának napkeleti szegletében Nemzetes Szőke Ferenc háza felől tettek be egy üvegbe”. Az egykori krónikások azt írják: „ide tevődik emlékezetnek okáért ez az írás, oly véggel, hogy ha valamikor, sok századok múlva ez a templom vagy erőszak által elpusztíttatnék (amitől a Gondviselő Úristen ezt kegyelmében őrizze meg), vagy az idő és régiség által megemésztetnék: akkor ennek eredetét és az Eklézsiának mostani állapotát ebből tudhatja meg a Maradék”.
Az írás ezután részletesen leírja, hogyan pusztította el a tűzvész 1504-ben a városnak előbb a déli, majd az északi részét, milyen volt a korábbi leégett templom, hogyan lett hamuvá az új templom két tornya az 1802-es tűzben, ami miatt újra kellett önteni az „öregbik Rákóczi György erdélyi fejedelem” által 1638-ban adományozott 50 mázsás harangot, s hogyan fogott 1805-ben ismét templomépítésbe az eklézsia.
A dokumentum hírt ad arról is, hogy abban az időszakban „isten kegyelméből virágzó református eklézsia” volt Debrecenben mintegy „huszonhétezer lélekből”, a római katolikus eklézsia elérte a 900 lelket, a Református Kollégiumban lakó tanító diákok száma 500, az alsóbb rendű tanítóké 1550 volt.
Név szerint sorolja fel az írás a főbírót, a szenátorokat, a nótáriusokat, az esküdteket, a prédikátorokat, a professzorokat és a kántorokat, de részletes összehasonlítást tesz „Nemes Szabad Királyi Debrecen Városa” és Bethlen Gábor fejedelem címere között.
A páratlan debreceni dokumentum szerzői a főrésztől csillagokkal elválasztott utolsó mondatukban „hűségnek példájaként” említik a város ítélő bíráját.
