Hirdetés

A pszichiáter ne csak gyógyszert osztogasson!

civishir.hu

2018.03.29. 08:35

A pszichiáter ne csak gyógyszert osztogasson!

Interjú a frissen kitüntetett debreceni szaktekintéllyel.

Hirdetés

A debreceni pszichiáter vallja: nem tudjuk teljesen, mi mindenre képes az emberi lélek, de azt igen, hogy fizikai bajainkat is legyőzhetjük lelkierőnk segítségével. 

A pszichiátria terén kiemelkedő munkásságért Oláh Gusztáv-díjat kapott a Magyar Pszichiátriai Társaságtól Dr. Frecska Ede, a Debreceni Egyetem Pszichiátriai Klinikájának vezetője, a Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Felnőttpszichiátriai Osztályának orvos-szakmai igazgatója. A díj apropóján beszélgettünk lélekről, szellemről, törzsi kultúrákról, lélekvesztésről.

Cívishír: Újszerű témákat kutat: többek között kutatja a törzsi kultúrák, a természeti népek gyógyító hagyományait is. Mi köze ennek a pszichiátriához?
Dr. Frecska Ede: Túlzás nélkül, a sámánizmus a mi szakmánk, az orvoslás őse (sőt sok egyéb másé is). Ismerek elismert pszichoterápiás módszereket, melyeket törzsi gyógyítóktól vettünk át. Mi magyarok még közelebb vagyunk ezekhez a hagyományokhoz, mint a nyugat-európai nemzetek.

Cívishír: A pszichedelikumokat is feltárandó témának tartja. Hogyan viszonyul ehhez az orvostársadalom?Dr. Frecska Ede: Azt gondolom, hogy a tudományosságot nem a téma határozza meg elsősorban, hanem a módszer. Ha valaki téma alapján kutatást kirekeszt, az már az ideológia körébe esik. 

Cívishír: Gyógyszer és drog. Hol a határvonal?
Dr. Frecska Ede: A használat szándékán és körülményein múlik, mi funkcionál drogként és mi gyógyszerként. Drognak azt a kémiai anyagot nevezném, amely az élettől való menekülést, eltávolodást, leválást segíti. A drog lehet tompító, búfelejtő, amelynek segítségével a használó menekül az élettel való szembenézéstől. De lehet serkentő is, mesterséges feldobottságot idézve elő ahelyett, hogy az életet a saját jogán élvezné az illető. Ez gyökeresen ellentmond a gyógyításnak, hiszen annak az a célja, hogy a páciens képes legyen szembenézni az élet kihívásaival és élvezze életét illegális mankók nélkül.  A drogokhoz való hozzászokásnak is vannak fokozatai. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a heroinra és a nikotinra szoknak rá tartósabb használat után a legnagyobb arányban, majd jönnek az amfetaminszármazékok (speed), a kokain és az alkohol. Utánuk következik a sorban a marihuána. A klasszikus hallucinogének a lista alján szerepelnek.

Cívishír: Egyre gyakoribb téma a depresszió. Valóban több a beteg vagy csak jobban odafigyelnek a diagnózisra?
Dr. Frecska Ede: Mindkettő igaz. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint 2030-ra a depresszió lesz a vezető oka a munkából, a hasznos, élvezhető életből való kiesésnek.

Cívishír: A holisztikus gyógyítás híve. Mit jelent ez a pszichiátriában? 
Dr. Frecska Ede: A pszichiáter jobban tapasztalja, mint bármely más orvosi szakma képviselője, hogy a biológiai működést nem lehet leválasztani a pszichés és társas hatásokról. Elvárás a pszichiátertől, hogy ne csak gyógyszert osztogasson (nagyon gyakran azonban erre is szükség van). Ez azonban nem csak a pszichiátriában van így. Sok krónikus testi betegség (pl: magas vérnyomás, asztma, szisztémás lupusz, vastagbélfekély, irritábilis bél szindróma) jelentős százalékban visszavezethető pszichés tényezőkre is.

Az ember lelki hatásokra képes súlyos betegségeket szerezni.

Szélsőséges példa erre a tabuhalál jelensége: néhány népnél olyan erősek a tabuk, hogy egészséges, életerős fiatalok a tabu megszegése után rövid időn belül meghalnak a lelkiismeret-furdalástól és a vélt súlyos következményektől félve. Az orvosi beavatkozások mellett (pl. műtét, gyógyszerelés) a beteg pszichés problémáival is foglalkozni kell. A placebohatás előnyeit nem szabad elhanyagolni (persze az orvosetika határain belül): ugyanis pszichés hatásokra akár a laborértékek vagy szervi-szövettani eltérések is kimutathatóan javulhatnak. Ennek ellentéte a nocebo, amivel szintén számolni kell: pszichés hatásokra romolhat a páciens állapota. Ezért fontos a jó orvos-beteg kapcsolat. 

Cívishír: Az orvostudomány jelen állása szerint mit tudunk a lélekről? 
Dr. Frecska Ede: Azt talán soha nem fogjuk megtudni tudományos megközelítéssel, hogy mire képes a lélek (még a fogalom sem tudományos), csak sejtéseink vannak. A törzsi kultúrák eléggé egybehangzóan beszélnek a lélek hármas tagoltságáról, bár az elnevezés nyelvfüggő, így kifejezésük változik. A mi szóhasználatunkban ők megkülönböztetnek mentális lelket, testi lelket, és halhatatlan lelket. Tulajdonképpen különböző kultúrákban ugyanarról van szó. Nagyon sok kiváló tudós mélyen vallásos is. Ők vajon hogyan viszonyulnak a lélek halhatatlanságához? Nem tudom a választ, de a kérdés foglalkoztat. Az utóbbi pár évtized fizikájának alapvető elve lett az információmegmaradás törvénye. Az energiamegmaradás törvényéből az következik, hogy

ami vagyok, az halálom után atomjaira bomlik. Az információmegmaradás törvénye azonban sokkal messzebbre és biztatóbbra vezet: a téren és az időn kívül van nekem egy lenyomatom. Tehát nem tűnök el a semmibe (még a fekete lyukba sem).

Ez lehet az a pont, ahol vallás és tudomány találkozhat. De szép is lenne…

Cívishír: Lelki problémái időnként mindenkinek vannak: de honnan lehet tudni, igényel-e kezelést?
Dr. Frecska Ede: A háziorvos az első lépcsőfok általában. Ő jó szakmai tudással látja, hová kell fordulnia a betegnek. Örvendetes tendencia, hogy egyre több háziorvos érdeklődik a pszichoterápiás képzés iránt. A gyásznak, a válásnak (hogy csak a leggyakoribb, nem patológiás példákat említsem) van egy folyamata, aminek feldolgozásához bizony idő kell, és ennek támogatása nem mindig az orvos feladata. Az ipari és posztindusztriális társadalmak azt várják el a gyászolótól, hogy rövid időn belül folytassa úgy az életét, mintha mi sem történt volna (vagy annak ellenére, ami történt). Ez irreális elvárás. Más kultúráknak van egy jól kiépített tradíciója erre. 

Cívishír: Létezik olyan, hogy valakinek a lelke helyrehozhatatlan károsodást szenved?
Dr. Frecska Ede: Súlyos traumáknál igen. Tapasztaltam ezt, amikor háborút megjárt amerikai katonákat kezeltem. A tankönyvi tüneteikre alig ismertek rá, de amikor a lélekvesztés kifejezés elhangzott, azonnal jelezték: igen, ez az, amit átélnek. A traumát fel lehet dolgozni, de nem lehet meg nem történtté tenni. Ellenben számos példa van arra, hogy az illető gazdagabb, erősebb lesz egy trauma átélése után, ha kap segítséget, támogató közeget a feldolgozáshoz. Tehát az "ami nem öl meg, az megerősít" ezzel az utóbbi feltétellel valóban igaz lehet. Nagyon fontos, hogy a pszichiáter semmit nem old meg a páciens helyett, a páciensnek magának is kell akarnia a javulást. A munka nem megspórolható! Rá kell vezetni a segítségkérőt a megoldásra.

Gulyás-Czibere Anikó

 

Kenézy KórházpszichiáterDr. Frecska Ede

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.