A debreceni lány, aki ott van, ahol eltűnhet öt napra

A debreceni Mecsei Csenge Új-Zélandig jutott, de utazásai még csak most kezdődnek. Fél évet töltött ebben a távoli országban, élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.

Cívishír: Új-Zéland nem hétköznapi választás.
Mecsei Csenge: Pontosan fél éve lakom Queenstownban, ami turistaközpont. Egy teraszos-báros étteremben találtam munkát. Kíváncsi voltam, milyen messzire juthatok el Magyarországról, erre lényegében a földgolyó másik pontján találtam magam. Új-Zéland különösen kedves nekem, hiszen nagyon európai a kultúrája. Hiába vagyok távol az otthonomtól, nem annyira felfoghatatlan minden. Hihetetlen tájak vannak itt: átmész a hegy másik oldalára, és a sivatagból hirtelen egy erdőben találod magad.

Cívishír: Hogyan lehet kijutni oda?
Mecsei Csenge: Egy Fly to work nevű programba jelentkeztem. Ők kiközvetítettek egy itteni partnerhez. Készítenem kellett egy turizmusközpontú jelentkezési videót, egy héten belül jött a válasz. Segítettek a vízummal, de magamnak tettem bonyolulttá a folyamatot. Ha külföldről utazol Új-Zélandra, semmire nincs szükséged, turistáskodhatsz kedvedre három hónapig, de ha több ideig maradsz, mindenféle egészségügyi papírra van szükség.

Cívishír: Új-zélandi magyarok?
Mecsei Csenge: A srác, aki előttem az én posztomon volt, szintén magyar, egymást váltottuk. A főnökeim is itthoniak, sőt a konyhán is dolgozik hazai lány. Viszont annyira rászoktunk már az angol nyelvre, hogy ha magunk között vagyunk is, nem mindig váltunk át magyarra, inkább keveréket használunk.

Cívishír: Mi volt az első benyomásod?
Mecsei Csenge: Megérkeztem, a repülő havas csúcsok között szállt le, ehhez képest Queenstownban szinte sosincs hó. Eszméletlen gyönyörű magasságok, terek vannak. A másik benyomásom, hogy nem találkoztam kiwikkel (új-zélandi lakosok – a szerk.). Errefelé nem nagyon élnek, az egész város egyfajta utazó közösséget tart fent.

Minden csak időszakos, mindenki csak átmenetileg lakik itt.

Nemzetközi a társaság: brazilok, kínaiak. Nehéz ezt megszokni, pedig Magyarországon is sokan vannak. Új-Zélandot erősen meghatározza az ázsiai kultúra, sok a kínai és thai étterem. Megtapasztaltam, milyen a rasszizmus áldozatául esni: lakáskereséskor az egyik helyen azért utasítottak vissza, mert nem vagyok kínai.

Cívishír: Sokan mediterrán országnak gondolják Új-Zélandot.
Mecsei Csenge: Többnyire havas az idő ilyenkor, piszok hideg van. Queenstown síközpont is, bár az itteni pályák meg sem közelítik az európaiakat. A tavasz nehéz átmenet, nyáron pedig vagy forróság van, vagy esőzés.

Erősebben süt a nap, mint otthon. Nem lehet az időjárást megjósolni: folyton változik.

Cívishír: Furcsa szokások?

Mecsei Csenge: Mezítláb és pizsamában járkálnak – nemcsak a városban, de az étteremben is. Nagyon lazán veszik a dolgokat: nem zavartatják magukat a parton, simán levetkőznek félmeztelenre.

Cívishír: A Facebookodat nézve nagyon aktívan töltöd a szabadidőd kint is.
Mecsei Csenge: Kifejezetten szeretem a túrákat. Otthon is gyakran mentünk 1-2 napra kirándulni. Queenstown az aktív szórakozás központja: a jet skitől, a river boardtól kezdve minden extrémsport űzhető. Három-négy bungee jumpingot is ki lehet próbálni: az egyik a munkahelyem közelében van. Hangsúlyos a turisták kirándultatása: körbe vagyunk véve hatalmas hegyekkel, és ami a legérdekesebb, hogy el tudsz menni úgy egy városból, hogy három napig nem kerülsz haza. Nagyon megszerettem a vadkempingezést és a tervezett túrákat. Vannak híres túrák (úgynevezett Great Walkok), ahol a kialakított menedékházakban megszállni nagyon drága út közben, random helyeken pedig nem lehet csak úgy megpihenni, mert védik az állatvilágot, de nagyon messzire el lehet vándorolni a többiekkel. A legemlékezetesebb a Stewart Island: a parton mentünk végig, sehol nem volt senki, viszont csodálatos madarakat láthattunk. A többi túra menedékházaira becsületkassza alapon jegyet kell váltani. Queenstown-ban nagyon változatos a táj: hideg a víz, mégis minden száraz körülötte. A múltkor erdőtűz volt: majdnem bent is rekedtünk a munkahelyen. A hegy túloldalán félsivatagos környezet van, oda mentem nem rég vadászni az egyik magyar barátommal, ez az egyik hobbim. Lényegében ez természetvédelmi vadászat: a kecskék itt nagyon kártékonyak szoktak lenni. Télen is voltunk, szeptemberben. Kihívás volt három napig odafagyott sátorban táborozni. Van egy kanyon is nem messze, ahol a combig érő folyón keresztül kell vágni.

Cívishír: A munka és a sport mellett még blogolni is jut időd.
Mecsei Csenge: Leginkább a túrákról szól. Akkor kezdtem el írni, amikor az egyik kirándulást mindenkinek el akartam mesélni, de inkább úgy döntöttem: olvassák el!

Cívishír: Kezdtél kicsit új-zélandivá válni?
Mecsei Csenge: Szokásokban, viselkedésben igen. Vágyom arra, hogy öt napra eltűnjek az erdőben; nincs akkora komfortigényem, mint előtte. Nagyon nehéz úgy berendezkedni, hogy tudod, csak fél évig maradsz. Az első hetekben nem nagyon ismertem senkit, a munka volt az életem. Nyitott voltam, de nehéz egyedül lenni. Mostanra otthonosan érezném magam, ám pont most megyek el, így picivel nehezebb.

Cívishír: Rád tört olykor a honvágy?
Mecsei Csenge: A család és a barátok nagyon hiányoznak: egy-egy ölelés, személyes beszélgetés. A magyar beszéd szintén, már rászoktam arra, hogy félig-meddig angolul gondolkodom.

Cívishír: Visszatérnél még Új-Zélandra?
Mecsei Csenge: Bármikor. Queenstownba is akár, hiszen könnyen lehet munkát találni.

Cívishír: És aki ott szeretne élni?
Mecsei Csenge: Ha szervezetten érkezik, bármiben segítenek neki. Bárkinek ajánlanám, hogy ha Új-Zélandra akar jönni, válassza Queenstownt. Egy-két héten belül talál magának munkát: kapkodnak az emberek után. Ha egyedül jön, mindenképpen legyen annyi nála, hogy elég legyen a visszaútra is. Munkával össze lehet szedni annyi pénzt, hogy utazgatni tudjon utána. Máshol nehezebb munkát találni, de Queenstown viszonylag drága. Nagyon rugalmasnak kell lenni, aki kijön: túlélőszellem kell az itteni élethez. El kell viselni a körülményeket, nehézségeket. Érdemes nyitottnak lenni. Kalandvágyó embernek hittem magam, itt kiderült: mégsem vagyok az annyira. Ha valamit nem tudsz, kérdezz! Minden megoldódik, csak nem szabad kétségbeesni.

Cívishír: Tervek?
Mecsei Csenge: Körbeutazom Új-Zélandot, eddig a keleti részt ismertem meg csak. Túrázni is fogok, majd egy hetet töltök Ausztráliában. Megállok Malajziában is, utána megyek haza.

Gönczy Anna