Egy debreceni elárul minden titkot a Szent Koronáról
Idén 40 éve, hogy hazatértek Amerikából a magyar koronázási jelvények. A történelmi ereklyék tengerentúli „kalandjairól” Glant Tibor, a Debreceni Egyetem docense több évtizedes kutatómunka alapján írt könyvet. A kötet szerdán jelenik meg.
A szovjet hadsereg elől menekülő nyilasok parancsára a II. világháború végén a koronaőrség 1945 márciusában német földre – a mai Ausztria területére – menekítette a Szent Koronát, a jogart, az országalmát, a kardot, a koronázási palástot és a Szent Jobbot. Utóbbi kivételével – amelyet Magyarország még abban az évben visszakapott – az ereklyék hamarosan amerikai kézbe kerültek. Így kezdődött a kegytárgyak 33 éven át tartó kényszerű „emigrációja”, ami átmenetileg Fort Knox-ban, az állami pénzverde lerakatában ért véget.
Magyarország több sikertelen próbálkozása után, az amerikai magyarok tiltakozása ellenére a Carter kormány 1978. január 6-án juttatta vissza a nemzeti kincseket jogos tulajdonosának. A nagyközönség először a Nemzeti Múzeumban kiállítva csodálhatta meg a kegytárgyakat, amelyek ma már a Parlamentben találtak végleges kiállítóhelyükre.
A korona több évszázados kalandos sorsának ezt a néhány évtizedét kutatta hosszú éveken át Glant Tibor, a Debreceni Egyetem Észak-Amerikai Tanszékének docense, akinek tollából ebben a témakörben ez már a második kötet, amely a hazatérés 40. évfordulójára jelent meg.
Sokan tudják rólam, hogy rajongok a koronázási ékszerekért, ha csak tehetem, elzarándokolok a kiállított kincsekhez
– mondta az unideb.hu portálnak Glant Tibor. A szerző azt is elárulta, hogy tizenévesen hatalmas csalódás volt számára, amikor utólag kiderült, hogy az „élőben közvetített” 78-as átadási ünnepséget valójában a nagyközönség két órás eltéréssel láthatta a televízióban.
Talán ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy vannak még feltáratlan titkok, amelyeket érdemes lenne megismerni
– fogalmazott az egyetemi docens.
