Debreceni tetkósok: büszkeség, önkifejezés, művészet és egy kis függőség

Az elnagyolt, szétfolyó, homályos börtöntetkó már a múlté. Mára művészeti szintre emelkedtek a bőrre rajzolt ábrák – mondja Luki, Debrecen egyik legismertebb tetoválója (tisztes, polgári nevén Lukács János), aki körülbelül 20 éve van a szakmában. 
Mi most a tetoválásdivat?
– Nehéz ezt meghatározni, nincs kifejezett divat. Talán a pitypang, a tollas motívumok mentek egy időben, de ma már a tetoválók is specializálódtak. Én a realisztikus ábrákat szeretem, pl. nagyon sok portrét készítek. De technikailag minden megvalósítható ma már. 
Előfordult-e, hogy valaki megbánta a tetoválását?
– Ez már csak azért is ritka, mert hónapok múlva tudok időpontot adni, tehát mire kitalálja valaki, mit szeretne, még van jópár hete, hogy meggondolja magát. Egy srácra emlékszem, aki a barátnője portréját varratta a combja belsejére, majd a szakítás után átrajzoltuk: predátor lett belőle. 
Mi motivál valakit arra, hogy alávesse magát a tűnek?
– Erre ennyi idő után sem tudom a választ. Önkifejezés?
 Lehet-e beosztás, munka, életkor, bármi szerint kategorizálni a vendégeket?
– Nem olyan egyszerű. Fiatalok közül jönnek, illetve a 40-es, tehetősebb korosztályból is sokan. Valamiért nálam feltűnően sok rendőr tetováltat, de ügyvezetőtől a diákig mindenki megfordul itt. 
Tényleg igaz, hogy függő lesz valaki, tehát az első után jön a következő ábra?
– Ezt én is tapasztalom, de ez nagyban függ az első benyomástól.
Mikor történt meg a fordulópont a börtöntetkótól a divatos, realisztikus portrék felé?
– Egy pontot nehéz megnevezni, több van. A rendszerváltás után lettek legálisak a tetoválóstúdiók, pár év múlva futottak fel. 2005-6 körül,amikor jöttek az első reality show-k, ekkor ennek hatására megint sokan akartak tetováltatni. 

Debreceniek, akik válallják

Gulácsi Nikolett : tetoválásaim nagy részét rózsák kötik össze különböző színekben. Jelenleg jobb teljes kar, bal alkar, mell allatt és között és egyelőre jobb comb. Számomra a tetoválás önkifejezés, negatív és pozitív történetek lerajzolása. Nem bántam meg a tetoválásaimat, és még vannak is tervben.

Szoboszlai Fanni : Mindig is vágytam tetoválásra, de soha nem csináltattam volna hirtelen felindulásból vagy meggondolatlanul egy semmitmondó, snassz mintát. 
Az alkarom belső részén egy kolibri található, ami a kedvenc filmem egy monológjához kötődik. Egy óra van még rajtam, mely a keresztlányom, a szüleim, a sajátom, és a nővérem születési idejét mutatja. Az alkarom külső részen egy holland festő idézete :"Nem a látszatot keresem, hanem a lényeget, azt, ami a jelenségek mögött rejlik, azt, ami az élet titka." Ehhez pedig egy iránytű, ami irányt mutat mindig az életemhez, és tudom, merre menjek.  A mellkasomon és a kulcscsontomon is található tetkó,  az viszont nem publikus.

Tassonyi Márk: Egy origami daru van az alkaromon. A kedvenc sorozatom a Szökés, ebben nagyon nagy szerepet kap a család és a családi szeretet. Mivel családcentrikus vagyok és bármit képes vagyok megtenni a családomért, ezért szerettem volna egy olyan tetoválást, amivel ezt ki tudom fejezni. A Távol-Keleten a családi értékek szimbólumává vált a daru, éppen ezért döntöttem mellette. Semmikép sem akartam olyat, ami sok embernek van, ezért választottam az origamit.  Nem bántam meg, hogy megcsináltattam, mindig jó érzéssel tölt el, hogy a karomon van.

Kiss Ákos: A két felkarom full tele van, van az oldalamon egy nagyobb minta (egy angyal és egy idézet Bayard de Montbrum Desertor Fidei című művéből) , és néhány kisebb, elszórtan a lábaimon, a hátamon. Mind a stílus, mind a tartalom elég vegyes: vannak feliratok, logók, személyek, helyek. Egy a közös bennük, mindegyik hozzám, az életemhez kötődik. Személyes vonatkozású darabok mind. Az egyik karomon klasszikus Old school minta van, dobókockák, lángnyelvek, szív, biliárdgolyó stb. Ebbe van "belecsempészve" a családi tartalom. Szóval ez egy családi rockabilly minta, amiben helyet kaptak a gyerekeim és a feleségem is.   A másik karom vegyes, van rajta indián, japán, és régivonalas minta egyaránt. Itt van például a Bushido Spartan Kempo klub logója is, ami egy felnőttkori átalakulásomhoz köthető, és arra emlékeztet, hogy sokkal többre vagyok képes, mint azt elsőre gondolnám.

Van a hátamon egy kicsi minta, ez a feleségemmel közös „eljegyzési” tetkónk. A lábamon van pár dolog, pl. a Debreceni Búvár Klub logója, amiben ugyan most nem vagyok aktív, de gyermekkoromban, később pedig felnőtt éveimben is versenyző voltam, és a víz, mint elem nagyon fontos az életemben.

Az első találkozásom a tetkók világával a rockzenéhez köthető. Már egész fiatalon eldöntöttem, hogy ha nagy leszek, nekem is lesz tetkóm, mint a hőseimnek, a Guns N Roses, a Red Hot Chilli Peppers és a Mötley Crüe tagjainak.

Amint lehetett – 18 évesen – el is készült az első darab, amit folyamatosan követtek a többiek. Később valahogy természetesen jött – illetve jön, folyamatosan –, hogy

számomra fontos dolgoknak, történéseknek emléket állítok egy-egy tetoválás formájában. Így „naplózom” az életemet.

Érdekes módon, elég sok minta van rajtam, de az a figyelmeztetés, amit a  szülők, idősebbek mondtak, hogy majd bűnözőnek néznek és nem lesz munkám, meg hasonlók, egyáltalán nem jöttek be. Mindig volt munkám, a velem találkozó embereknek ez nem visszatetsző.
Az első két tetkóm volt olyan, amit egyszerűen csak esztétikai alapon választottam. Szóval az volt a lényeg, hogy tetsszen a minta, és hogy legyen. Később

ez a folyamat sokkal tudatosabbá vált, és olyan dolgok kerültek rám, amiknek személyes vonatkozásai vannak. Így mindegyik tetkóm jelent valamit,

van, ami egy klub jelkép, amihez szívesen tartozok vagy tartoztam, egy családi vonatkozású dolog, vagy egy életbölcsesség. Volt olyan tetoválásom, ami takarva lett később egy nagyobb mintával, de ez nem a tartalom, hanem a gyenge kivitelezés miatt történt.  Olyan nem történt velem, hogy valami szélsőséges dolgot varratok magamra, amit később megbánok. Nekem minden tetkóm személyes kötődésű, az én életemről szólnak. 

Gulyás-Czibere Anikó