Azt írja az olvasó, kidobták a rendelőből. Nagyot csorbult az orvosi etika Debrecenben
Olvasónk levele megdöbbentő. Változtatások nélkül közöljük!
Sajnálatos dolog történt velem minap. A lányoméknál kerítésfestés közben megcsípett egy méh a combomon. Biztosra akart menni a rovarka, mind a két lábamba beleszúrta fullánkját. Allergiás reakciót váltott ki belőlem a kis szorgoskodó mérge. Azonnal rohantam a kalciumért. Nem hatott. Gondoltam, majd a második. Az sem segített.
Egyedül tartózkodtam a lakásban, autóba ültem és elmentem a szomszéd utcában lévő orvosi rendelőbe. Segítség reményében bekopogtam az ajtón. Ekkorra a torkom kezdett dagadni. Behívtak, elgagyogtam, hogy mi is az én bajom. Az orvos elkérte a TAJ- kártyámat. 46 éves, aktív dolgozó nő vagyok, a biztosításommal nem volt semmi probléma. De mivel állandó lakcímem egy Debrecen melletti település, ezért nem látott el annak ellenére, hogy látta rajtam, mennyire szenvedek. Megkérdezte, hogy hogyan jutottam el a rendelőig. Nem értettem, hogy mi köze ennek a bajomhoz, de válaszoltam, hogy autóval, melyet én vezetettem. Azt mondta, hogy akkor üljek vissza az autómba és menjek a Kenézy Gyula Kórházba, majd ott ellátnak, én nem az ő körzetéhez tartozom.
A fájdalomtól és az idegességtől már alig láttam, nehézzé vált a nyelés. Kitántorogtam az utcára. A vezetés gondolatát azonnal elvetettem, hiszen sem magamban, sem másban nem akartam kárt tenni. A rendelő mellett közvetlenül van egy patika. A patikus hölgy a bolt előtt tartózkodott. Épp tárcsázni akartam a mentőket, amikor rám nézett. Látta, hogy rosszul vagyok és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Elsuttogtam, hogy mi történt. Azonnal karon fogott, bevitt az üzletbe, leültetett és végül ő hívta a mentőket. Pár perc múlva már meg is érkeztek a mentősök és még a patikában beadták az első adrenalin injekciót. Ezután bevittek a kórházba, ahol további gyógyszeres kezelést kaptam.
A kórházban dolgozók értetlenül álltak az orvos kolléga hozzáállása előtt. Fél napos várakozásom alatt azon gondolkoztam, hogy ha lett volna nálam egy kis boríték, akkor vajon ellát-e az orvos, még ha nem is hozzá tartozom? A másik, hogy az orvosi eskü csak egy formalitás, vagy társul-e hozzá valamilyen gyógyítani akarási szándék?
Ezúton is szeretném megköszönni a patikus hölgy és a mentősök segítségét! Nagyon hálás vagyok Nekik!
F. R.
Az olvasói levelet elküldtük a Magyar Orvosi Kamara Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezetének, várjuk az illetékes válaszát!
