Több mint háromezer menekültet fogadott be Hajdúnánás
A Székely Menekültek Emléknapját tartották meg Hajdúnánáson a Katolikus Templomban, annak tiszteletére, hogy kilencvenkilenc esztendeje 1916 őszén az I. világháborúban Magyarország keleti vármegyéit ért román támadás miatt menekülni kényszerült több mint 220 ezer székely.
Nánáson 2011 óta minden év szeptember végén egyházi és világi személyek együtt emlékeznek meg az immár 99 éve történt több mint 3200 székely menekült befogadásáról.
Az V. Székely Menekültek Emléknapja a hajdúnánási római katolikus templomban szentmisével vette kezdetét, melyet Főtisztelendő Monsinyor Dr. Darvas - Kozma József pápai káplán, címzetes esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia plébánosa mutatott be, aki prédikációjával az egész Székelyföld, egész Erdélyország üzenetét hozta el a megjelentek számára. A szentmisét követően a templomkertben megkoszorúzták a Székely Menekültek Emlékoszlopát.
A XX. század leghatalmasabb magyar népáradatából 20 ezer főt a hajdúk, ebből 3200 főt Hajdúnánás városa fogadott be – emlékezett vissza a Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója. Buczkó József kiemelte:
„Ezen a helyen, ahol az imádságos lelkületű katolikus székelyek az ő Babba Máriájukhoz jöttek imádkozni, 2011-ben a menekülés 95. évfordulóján emléket állítottunk a befogató szeretetnek. Az akkoriak emberbaráti cselekedetükkel, amikor székely testvéreikkel megosztották hajlékukat és utolsó falatjukat, egyben hidat is építettek a hajdúk és a székelyek között.”
Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere így szólt az egybegyűltekhez:
„Itt van a száz éves évforduló, legyen ez az üzenetünk nekünk, hajdúságiaknak és csíkiaknak a világ magyarsága felé, hogy mi, magyarok képesek vagyunk összefogni, tudunk egymásra számítani. Ennek az elmúlt száz évnek is egy fontos üzenete, de a következő száz év számára még fontosabb üzenet.”
A beszédek után a résztvevők Székelyföldről hozott porszemeket helyezték el annál az emlékkereszt lábánál, amely az 1916 és 1918 között Hajdúnánáson elhunyt 38 székely menekült emlékére állítottak, ezzel is erősítve az összetartozást, az egységet.
