Hortobágyi leépülés: Debrecen örökségét alázzák
Olvasónk jelezte rossz szájízzel, hogy a hortobágyi csárdában elmaradt az ebédhez megszokott kényeztetés, az étvágygerjesztő, szívbemarkoló cigányzene.
Hol van az aranykezű Burai Robi és a cimbalmos kollégája? Itt kétszáz éve sír a hegedű, jár a marhapörkölthöz a nóta!
– harsant fel az emberünk, de a prímás nem bújt elő egyik sarokból sem, és a cimbalomnak is csak a hűlt helyét találta.
A síri csend ihlette volna meg Petőfit, amikor papírra vetette a Hortobágyi kocsmárosné című dalát?
– tűnődött a nyájas olvasó, akinek a bosszúsága arra késztetett minket, hogy megkeressük a történet szereplőit, először is Burai Róbertet.
Felmondtak nekünk, nem tartanak a zenénkre igényt, nincs ránk pénz
– mondta szomorúan a cigányprímás, aki kimért indulattal a hangjában mesélte el: a csárdát üzemeltető Hortobágyi Nonprofit Kft. első embere közölte vele telefonon, hogy idén tavasztól nem tartanak igényt a szolgálataikra, és ezután hangfalakból szól majd a zene a több mint háromszáz éves csárdában.
Nem az fáj nekem a legjobban, hogy most munka nélkül maradtam, hanem az, hogy kétszáz éves magyar hagyomány szűnik meg, mely hagyományt a családom három generáción keresztül ápolta. A nagyapám, Burai Zsiga a harmincas években kezdett hegedülni a csárdában, ő volt az, akit az ötvenes években orrba vágott egy ávós, amiért eljátszotta egy vendégnek a székely himnuszt. Később apám vette át a zenekar vezetését, majd rám szállt a kötelezettség, hogy ezt a hagyományt folytatni kell. A hortobágyi csárda maga a történelem, s benne a cigányzene is történelem. Ezután majd betesznek egy zenegépet és 200 forintért kérhetnek egy számot a turisták?
- mondta mikrofonunkba a bánatát Debrecen nagyrabecsült zenésze.
Kérdések válaszok nélkül
Kerestük a Hortobágyi Nonprofit Kft. illetékesét is. A társaság ügyvezetőjét azonban nem sikerült elérnünk, kérdéseinket Torbik Ákos, projekt és marketingvezető tolmácsolta Medgyessy Gergely Árpádnak, aki meglehetősen szűkszavú választ küldött vissza beosztottjával.
Torbik Ákos megerősítette, hogy ebben a szezonban valóban nem tartanak igényt Buraiék szolgálatára. Arra a kérdésre azonban, hogy miért döntöttek így, konkrét választ nem kaptunk. Miként arra sem, hogy nem tartják-e rossz üzenetnek ezt, hiszen a csárda történetéhez tulajdonképpen szervesen hozzátartozik az élő cigányzene, nagyon sokan ezért is térnek vissza időről-időre Hortobágyra.
Torbik Ákos ugyanakkor azt elismerte, hogy Burai Róberték zenéje emelte a hely színvonalát, és tervezik, hogy tematikus napokon továbbra is igénybe veszik a híres zenész szolgálatait, bár erről még nem egyeztettek vele. Zene nélkül persze nem marad a hely, tudtuk meg a marketingvezetőtől.
„Autentikus népzenét hallhatnak majd a vendégek a csárdában, igaz, nem élőben.”
– mondta.
