Debrecen arculata készen van, de egy kis ráncfelvarrás ráfér. Cívishír-interjú Kováts András Ybl Miklós-díjas építésszel

">Debrecen arculata készen van, de egy kis ráncfelvarrás ráfér. Cívishír-interjú Kováts András Ybl Miklós-díjas építésszel

">Debrecen arculata készen van, de egy kis ráncfelvarrás ráfér. Cívishír-interjú Kováts András Ybl Miklós-díjas építésszel

">

Hirdetés

Az ember, akinek a legtöbb háza van Debrecenben

civishir.hu

2014.05.05. 13:43

Az ember, akinek a legtöbb háza van Debrecenben
Kováts András

Debrecen arculata készen van, de egy kis ráncfelvarrás ráfér. Cívishír-interjú Kováts András Ybl Miklós-díjas építésszel

Hirdetés

Hirdetés

Cívishír: Az Ybl Miklós-díj életműdíjnak tekinthető. Ön mit emelne ki a saját munkásságából, amivel kiérdemelte? Emellett mi az, amire büszke, akár magánemberként is?
Kováts András: Debreceni születésű emberként eddigi teljes 60 évem – 1 év katonaság és 5 budapesti egyetemi év kivételével – a városhoz kötődik. Így arra vagyok a legbüszkébb, hogy 1978-ban megkezdett pályám ma is ugyanazon a munkahelyen, a Kelettervben gyakorlom, így 36 éve folyamatosan jórészt Debrecenért, annak szebbé és jobbá tételéért dolgozhatom. E hosszú idő alatt igen sok tervet készítettünk a Kelettervben, magam is több jelentős épület tervezője vagyok. Fiatalkori munkáim közül a Thomas Mann utcai nyugdíjasházat és a körülötte épült csoportházakat említem, mint egyedi, panelből készült házakat. A 80-as években sok társas- és családi házat terveztem, melyeket 6 esetben „Év lakóháza” díjjal ismertek el. Az Egyetem sugárúti villaépületem országos Év lakóháza lett. Jelentős tervpályázatok nyertese is voltam több esetben. Országos tervpályázat 1. díjasaként bíztak meg a Hatvan utcai környezetvédő székház, a Kölcsey Központ, Modem, Lycium szálloda épületegyüttes, valamint a miskolci városi uszoda tervezésével. Fent említett házaim igazi szakmai megmérettetés nyomán épületek. Jelenleg is tervezek debreceni házakat. Nemrég adták át a kereskedelmi és iparkamara székházát a Vörösmarty utcán és a Lencz-telepi templom is lassan befejeződik. Épül egy társasházam a Péterfia utcán, nemsokára indul a Hunyadi-Péterfia utcák sarkán általam tervezett épületegyüttes kivitelezése is.

Pintér Sándor belügyminiszter átadja az Ybl Miklós-díjat Kováts Andrásnak (MTI Fotó: Soós Lajos)

Cívishír: A hazai laikus közvélemény Makovecznél megáll, ha építészetről van szó. Önnek mi a véleménye erről, és az ő emblematikus munkássága mennyire nehezíti meg a hazai szakma dolgát?
Kováts András: Makovecz Imre építészete a világon egyedülálló, utánozni sem érdemes. Épületei ikonikusak, a szakrális építészet legnagyobb hazai mestere. Szinte minden épülete templom, még ha más a funkciója is. Oly mértékben eltér az életműve a hazai kortárs építészet egyéb jelentős alkotóinak műveitől, hogy nem is összehasonlíthatóak. Nem gondolom, hogy a mai építészeinket befolyásolná a Makovecz-életmű, hiszen többségünk más elvek mentén, modern építészeti felfogás szerint tervez.

Cívishír: Ön pályakezdése óta milyen fejlődést lát a hazai építészetben? Mennyire vagyunk lekötve bizonyos hatásoknak, vagy merünk eredetinek lenni, elszakadni a mintáktól?
Kováts András: Pályám elején csak panelből és előregyártott vasbeton-vázból lehetett tervezni a házakat, a szocializmus ily módon a tervezői szabadságot is gátolta. A kötöttségek ellenére néha azért születtek színvonalas, egyedi házak. A panel-korszak vége felé (80-as évek második fele) jöttek létre az egyedi csoportházas lakóterületek (például Vezér utca, Bolyai-Mikszáth utca), melyek időtállóak lettek, ma is népszerűek. A rendszerváltás pluralitást hozott az építészetben is. A hirtelen ránk szakadt szabadság vegyes eredményeket produkált. (Ló túlsó oldala: lásd Liget-lakópark, amely építészetileg olyan vegyes lett, ami már zavaró és nemkívánatos változatosságot jelent. De amíg az orvosok bűneit a föld, addig az építészekét a fák takarják...) Komolyra fordítva a szót: a 21. század építészeti lehetőségei fantasztikusak. Technikailag szinte minden lehetséges. Csak a józan ész szabhat határokat. Nem tartom Magyarországon követendőnek a – főleg az arab – világban és Ázsiában – burjánzó extravagáns, pazarló építészetet. Mi például a mértéktartó skandinávokat, portugál építészeket tekinthetnénk mintának, akik környezetbarát, emberi léptékű házakat alkotnak. A mai elvárások a környezettudatosság és fenntarthatóság irányába mozdulnak. Ezt kellene az építtetőkkel együtt szem előtt tartanunk a magyar hagyományok figyelembevétele mellett.

Cívishír: Munkásságának mely része a szíve csücske, és miért: a tervezés, publikálás, oktatói vagy szakmai képviseleti feladatok? Esetleg van olyan területe a munkájának, amit kifejezetten nem szeret, csak szükséges rossznak tartja?
Kováts András: Legjobban tervezni szeretek, különös élvezetet okoz, amikor a terv életre kél, vagyis kivitelezik a házat és az álom valósággá válik. (Tapasztalat: 10 tervből 1 épül meg). Nagy felelősség van az építészen, évtizedekre – a szerencsésebbek évszázadokra – eldöntik hogyan alakul át az emberi vagy természeti környezet, a ház fala, tetője miként osztja fel külső és belső részekre a teret, hogy értelmesen használják és még esztétikai és térélmény is keletkezzék. A szakmai közéleti képviselet, az oktatás, publikálás mind járulékos ügyek, melyeket azért lelkiismeretesen csinálok. Ezek foltokban kísérik pályámat, mikor melyik kap nagyobb hangsúlyt. Az előző ciklusban a Magyar Építészkamara elnökségi tagjaként dolgoztam, előtte a Hajdú-Bihar Megyei Építészkamara alapító elnöke voltam. A Debreceni Egyetem építész tanszékének címzetes egyetemi docense vagyok. Feladataim jelentős részét jelenti a Keletterv 25 éve tartó menedzselése. Ez okozza a legkisebb örömöt, mivel sok stresszel jár az, hogy mindig biztosítva legyen a munkája a cégnek, és felszínen maradjunk a változó beruházási környezetben. Felelősségem van abban, hogy a dolgozóink kenyérkereseti lehetősége folyamatosan meglegyen. Családok sorsa múlhat ezen.

Cívishír: Egy családban két építész. Nem sok ez egy kicsit? Hogyan férnek meg egymás mellett, hogyan tudnak együtt dolgozni, hogyan, milyennek látja Ön a testvére munkáját?
Kováts András: Nem sok két építész egy családban, többi is lehetne. Ezen azt értem, hogy gyermekeink nem építészek lettek, így nem folytatják amit elkezdtünk.
Egyébként miért olyan különös, hogy 2 testvér azonos szakmában tevékenykedik? Számos példa van erre, jogászoknál, orvosoknál, tanároknál és sorolhatnám. Még politikusoknál is. Most nem a két Castrora gondolok, de például volt, hogy egyidőben a lengyel elnök és miniszterelnök ikerpár voltak. (Kacsinszky-testvérek) Internetes hozzászólók többször gyanúsítanak, hogy a városi főépítész testvérem miatt nekem előnyeim vannak a tervzsűrinél, és a megbízásom is emiatt sok. Ez persze nevetségesen hangzik és messze nem igaz. Ákos öcsém (5 évvel fiatalabb) nem tiszteli idősebb testvéri státuszomat, meg általában senkinek semmilyen addigi érdemeit, csak a konkrét tervet igyekszik bírálni. Nem egyszer keveredtünk szakmai vitába. Az ő főépítészi munkája nagyon sokrétű, több területen eredményes. Sokat tesz azért, hogy Debrecen épített környezete javuljon. A városközpont életben tartása és az építészeti színvonal emelése munkájának központi eleme. Ezzel együtt főépítészi tevékenysége sok konfliktust generál, de ezt felvállalta. Nem irigylem tőle. Az építészkedés különben is harcos szakma. Ahhoz, hogy egy ház az építész elképzelése szerint tökéletesen megépüljön, sok csatát meg kell vívni az építtetővel, a társtervező kollégákkal, tervzsűrivel, a hatóságokkal, a kivitelezővel, sokszor a lakosságot, a politikát kell győzködni. Nem véletlen, hogy kevés nő marad meg a tervezői pályán, holott az egyetemen fele-fele az arány. Bírni kell a gyűrődést, erős karizma kell ehhez a szakmához.

Cívishír: A város legújabb "gyermeke" a Nagyerdei Stadion. Ön milyennek látja, éke lesz Debrecennek? Tervezői szemmel tetszetős a koncepció?
Kováts András: Az új stadion építészetileg és kivitelezését illetően is magas színvonalú létesítmény, korunk elvárásait maximálisan kielégíti, a világ bármely részén megállná a helyét. Ez bizonyos értelemben a hátránya is, hiszen méreteiből adódó dominanciája folytán a Nagyerdőhöz nem képes kellően szervesülni. Ezzel nem azt mondom, hogy nem a Nagyerdőn a helye a stadionnak. Már csak a hagyományok alapján is jó döntés volt e helyen megépíteni. Mivel nem előzte meg tervpályázat a beruházást, nem tudhatjuk, milyen alternatív tervezési megoldások lehettek volna egy esetleges szervesebb környezet-kapcsolatra. Minden esetre egyedi létesítmény született, ami valóban egyik ékévé válhat a városnak. Fenntarthatóságáról, működéséről nyilván használatban eltöltött megfelelő idő után lehet képet alkotni, mivel az építtetői szándéknak megfelelően egy extra komplex létesítmény született.

Cívishír: Ha építészként kellene jellemezni Debrecent, a város arculatát, hogyan foglalná össze? Mitől szerethető vagy nem szerethető ez a város?
Kováts András: Debrecennek vannak hagyományos fix pontjai, melyekre a mai építészek is támaszkodhatnak. Karakteres zártsorú utcái, terei, zöld felületei adottságként szolgálnak. Mindig meg kell találni a tervezés során azt a támpontot, amihez igazodni érdemes. Persze, hogy szerethető a városunk, különösen annak, aki itt született és vele együtt lélegzik. Magam soha nem unnám meg ezt a jellegzetes cívisvárosi légkört, nem élnék máshol, pedig sok helyen megfordultam már a világban. Debrecen arculata valójában kész van, de mindig ráfér egy kis ápolás, ráncfelvarrás, sminkelés. Ezért lesznek a jövőben is építészeti feladatok.

- patrikov -

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.