A hajdúböszörményiek az ország legjobb sírásói közé tartoznak
A Nagy Róbert és Paska János József alkotta páros második, míg a Kovács László és Szathmári Antal duó harmadik helyezést ért el a Magyar Temetők és Temetőt Üzemeltetők Egyesülete által megrendezett V. Országos Sírásó Versenyen, Tatán szeptember 3-án.
A Paraklétosz Nonprofit Kft. alkalmazásában álló sírásók már három évvel ezelőtt letették névjegyüket a hivatásuk országos versenyén, hiszen az akkor Székesfehérváron megrendezett megmérettetésen a harmadik helyet hozták el. Az akkori győztesek a tataiak lettek, ezért rendezték – a koronavírus miatt kétévi kihagyás után – az idén a Komárom-Esztergom megyei városban az országos versenyt.
Az idén a kisvárdaiak vitték el a győzelmet, így 2023-ban az ő városukban lesz a szakma országos döntője.
– Az általános temetői törvény 210 centiméter hosszú, 200 centiméter mély és 80 centiméter széles sírt ír elő úgy, hogy négy óra alatt kell kiásni. Ehelyett a versenyen egy 200x160x80-aFs sírt kellett kiásnunk, amire a szintidő két óra volt – beszél a versenyzők önkéntes szóvivője, Paska János József. – Lényegében ugyanazt kellett csinálnunk, ami a munkánk itt, Hajdúböszörményben. A sírásó csapat két emberből áll, és mindig csak egyikőnk tartózkodhat a sírban, azaz végezheti az ásást. Ennek biztonsági okai vannak, hiszen, ha a föld beszakad, maga alá temetheti az embert, és ha nincs aki a bajbajutotton segítsen, az omlásnak bizony súlyos, tragikus következménye is lehet. Visszatérve az ásásra, ha elfáradt a sírt készítő ember, akkor váltunk. Erre a versenyre lényegében nem lehet felkészülni, pontosabban, a munkánkkal folyamatosan készülünk. A sikerhez három tényezőnek kell együttállnia: a jó erőben lévő, jó állóképességű és a munkában kitartó embernek, a kiváló minőségben tartott szerszámoknak és persze a földnek. Mi, itt a böszörményi temetőben ismerjük egymást, így álltunk össze két csapatba. Az ásónkat, lapátunkat, csákányunkat megbecsüljük, karbantartjuk. A föld minősége sokat számít a munkánkban. Tatán a böszörményinél sokkal könnyebben ásható föld volt, a tetején 40 centiméter feketeföld, majd másfél méter mélységig agyag, onnantól kezdve kezdődött a homokos rész – mondta.
A versenyt tehát a tatai köztemetőben rendezték meg, és ott is voltak érdeklődők, sőt drukkerek is. Természetesen ők sem mehettek a versenypályára, a sírok kiásására kijelölt területre, így egy elkerített helyen nézhették a versenyzőpárosok munkáját.
Először kisorsolták a sírok helyét, majd dudaszóra indulhatott a verseny. Először deszkákkal kijelölték a hant helyét, majd elkezdődött az ásás. A sír méretének ellenőrzését lécekkel, mérőszalaggal végezhették. Ha elkészültek, jelezték a zsűri tagjainak, akik a sír előírt méretének megfelelő kalodával ellenőrizték, hogy a versenykiírásban szereplő hosszúsági, mélységi és szélességi paramétereknek megfelel-e a versenymű. Ha a kaloda akadálytalanul ment a sírba, akkor már csak az időtényező számított. A második helyezett böszörményi csapat egy perc öt másodperccel maradt le a dobogó legmagasabb fokáról, míg a harmadik helyezést elért csapat további hét és fél perccel. A sír kiásásával azonban még nem ért véget a sírásópárosok munkája, hiszen – ahogy az a temetéseken is van – vissza kellett temetni a sírgödröt, és az ugyancsak megadott méretek szerint el kellett készíteni a sírhantot. Erre 15 percük volt a versenyzőknek.
Az elsők 100 ezer, a másodikok 60 ezer, a harmadikok 40 ezer forint pénzjutalmat kaptak, hozzá kupát, oklevelet, emléklapot és sok-sok promóciós anyagot.
– Aki ezt a hivatást választja, annak az embernek lelke van! A sírásást, a halottak temetésre való előkészítését, mert ez is a feladatunk, csak lelkiismeretesen lehet végezni. Összeszokott társaság a miénk, aki idekerül, hosszú ideig meg is marad ezen a pályán – folytatja Paska János József. – Azért is jók ezek a versenyek, mert így egy kicsit a figyelem középpontjába kerülhet a sírásók munkája, és talán javul a társadalmi megítéltsége, megbecsültsége. Ha meghallják, hogy valaki sírásó, nem egy alkoholista ember képe ugrik be nekik. A mi szakmánkat csak szívvel, lélekkel lehet végezni, hiszen a szeretteik gyászában, mélységes fájdalmukban kerülünk kapcsolatba az emberekkel. Ebben pedig mi nem tehetjük meg, hogy ne a legjobbat adjuk és azt a legnagyobb együttérzéssel tegyük.
Lukács Míra
