Amiket eddig nem tudtunk a ciderről

Magyarországon nagyjából két évtizede lett a piac jelentős szereplője a cider, az a gyümölcsből készülő alkoholos ital, ami nem bor, de még csak nem is pálinka. A szájder, szider, cájder, cidri és egyéb magyar becenevekkel rendelkező szénsavas vagy szénsavvmentes frissítő almából készül, és minden esetben csakis almából készül. Különféle gyümölcsös verziókat lehet kapni, de ezek ízesített almaalapú ciderek, amíg a körtéből előállított társaik körtebor, azaz perry névre hallgatnak. Ami igaz, az igaz, 25 százalékig a perry is tartalmazhat almát, ahogy a cider is körtét, de ennél magasabb arányban már nem.

A cider alapvetően a cidernek szánt almából készül, ezek a gyümölcsök nagyon kemények, savanyúak, így nem szokás őket magukban fogyasztani.  A népszerű hűsítő őshazája Anglia, ahol minden cidernek számít, ami erjesztett almaléből készül, lehet ez friss és sűrített is, ami fontos szempont még, hogy az elkészült ital alkoholtartalma nem lehet 1,2 százaléknál alacsonyabb és 8,5 százaléknál magasabb. Ahogy az előbbiekből kiderül, a hazánkban is ismert típusok közül sok tartalmaz egyéb hozzáadott anyagokat, hiszen többnyire gyümölcsösebbé teszik, vagy akár csak édesítik őket.

Hogy mennyire az angolok kultúrájának része ez az almaital, mi sem jelzi jobban, hogy egyes források szerint a középkori Angliában tisztábbnak tartották a víznél, ezért ezzel kereszteltek, de talán ennél is érzékletesebb, hogy évente hatmillió hektoliterrel fogyasztanak belőle ma is. Az alma egészségre gyakorolt hatásai közismertek, így nem meglepő, ha a ciderről is hasonló tulajdonságokat feltételeztek: a 19. században köszvény ellen is itták, míg Cook kapitány a skorbut ellen vetette be. Ha az előbbi jellemzők ugyan nem is feltétlenül állják meg a helyüket, az tagadhatatlan, hogy a bor és a sör mellett nem véletlenül lett az egyik legnépszerűbb ital az édes-savanyú cider.