Az öngyilkos nem meghalni, hanem menekülni akar

Az öngyilkosságot elkövető ember nem meghalni akar, hanem másképp élni. Csak nem sikerül változtatni. Talán mert nincs ereje, nincs segítsége, vagy egyszerűen nem is tudja, hogyan lehetne másképp. Kilátástalannak és reményvesztettnek éli meg a helyzetét, ahonnan csak egy kiutat lát, a halált. Az öngyilkos menekülni szeretne.

2018-as adatok szerint Magyarország a világranglistán a 4. helyet foglalja el a befejezett öngyilkosságok számában: 19 fő követ el öngyilkosságot százezer főre vetítve. 2017-es adatok szerint 2 000 fő feletti azok száma, akik nemcsak kísérleteztek, azaz megpróbálták, hanem be is fejezték, tehát „sikerrel jártak”. 

A kamaszok között ez a leggyakoribb halálok.

A férfiak jobban érintettek a témában, és ők a brutálisabbak is: gyakoribb náluk a kötél, a fegyver használata, vagy akár valamilyen közlekedési eszköz elé ugrás is. A nők leginkább a mérgeket részesítik előnyben, mint a gyógyszer és egyéb más kémiai vegyületek. Gyakoriak a különböző, váratlan krízisek bekövetkezte esetén, amely általában családi krízis: válás, bántalmazás, haláleset, de lehet egzisztenciális válság, anyagi helyzet megromlása, munkahely elvesztése.

Nem kell messzire mennünk, hiszen megtörténik a híres énekesekkel, a 24 éves fiúval a lőtéren, vagy a tanárral az iskolánkból.

Azokkal történik meg, akikről nem is gondoltuk volna. Hiszen mi baja lehet egy milliomos sztárnak, egy életét most kezdő fiatalembernek vagy bárki másnak, aki ezt elköveti. Az öngyilkosság gondolata nem ötletszerűen, derült égből jön az önmaga ellen forduló emberben. Vannak jelei, készülnek tervek, amelyek jól kidolgozottak.

Sok ember úgy vélekedik, hogy az öngyilkosság a gyengék megoldása. Azonban gondoljunk csak bele, mennyire erősnek és határozottnak kell annak lennie, aki úgy dönt, véget vet az életének. Ehhez bátorság kell. Amikor ez a döntés egy személyben megszületik, megkönnyebbül. Hiszen visszakapja a kontrollt az élete felett, még ha csak ennyire is. Ő irányít.  

Jelek

Az öngyilkosság előzményei között gyakran szerepel valamilyen mentális betegség. Leggyakoribb ok a depresszió. Korábbi cikkekben volt már szó a depresszióról, amely nem csupán egy múló rosszkedv. Egy minimum hat hónapja tartó tünetegyüttes, amely tünetek között szerepel a mindent átható negatív gondolkodás, örömtelenség, szomorúság. Elveszíti a személy az örömöt és az érdeklődését azokban a dolgokban, amelyben korábban örömét lelte. Lehet ingerült, könnyen felidegesíthető, ugyanakkor állandóan fáradt, érdektelen. Csökken a koncentráció, nem figyel, le lassulhat. És gyakran foglalkoztatja a halál gondolata. A depresszió jól kezelhető mentális zavar. Vannak erre hajlamosító tényezők, de ne feledjük, mindannyian kerülhetünk nagyon nehéz élethelyzetbe, amikor ránk törhet ez az érzés. Tehát ne ítélkezzünk az ebben szenvedők felett! Inkább vegyük észre, ha családtagunkon, munkatársunkon, barátainkon ezt tapasztaljuk, és küldjük el szakemberhez. Ha azt mondjuk: „szedd már össze magad” vagy megpróbáljuk felvidítani, csak olaj a tűzre, ettől csak még rosszabbul fogja magát érezni. Mutassunk együttérzést, és kérjünk segítséget, mielőtt egyre súlyosabbá válik a helyzet!

Az öngyilkosságra készülők az esetek nagy részében küldenek jeleket. Ez az úgynevezett „cry for help” kommunikáció, amely gyakorlatilag egy segítségért esedezés. A személy beszélhet az öngyilkossági szándékáról. Beszerezni próbálhat a választott módszerhez szükséges eszközöket: fegyvert, kötelet, mérget. A negatív gondolkodási szűrő elhatalmasodik, elhangozhatnak ilyen mondatok: „ebből már nincs kiút”, „ezt már nem lehet megoldani”, „mindenkinek jobb lenne nélkülem”. Ha ezeket a mondatokat halljuk, kapjuk fel a fejünket, ne csak legyintsünk, hanem kérdezzünk, ajánljuk fel a segítségünket! Gyakori a befelé irányuló agresszió, a saját maga bántása, verbálisan és fizikailag is, mely megnyilvánulhat extrém viselkedésekben. Előfordulhat, hogy elindul egyfajta végrendelkezés, eladja a személy a javakat, megválik olyan tárgyaktól, amelyek korábban sokat jelentettek neki. Elkezdhet eltávolodni a barátoktól, családtól, folyamatosan lemondja a találkozókat, nem mozdul ki, kihagyja a szokásos programokat. De az is előfordulhat, hogy váratlanul felhívja a hozzá közelállókat, mintha búcsúzkodna. Amikor az elhatározás megszületett, a korábbi depresszív viselkedés megváltozhat, megnyugodhat, felszabadulhat, mintha egy kő esett volna le a válláról. Erre különösen figyeljünk, ez nem a gyógyulás jele vagy a rosszkedv elmúlása, csak egy rossz döntés megszületése. Vegyük észre ezeket a jeleket! Merjünk segítséget kérni!

Tévhitek

Vannak gyakori tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatosan. Azt gondolják, hogy aki megpróbált már véget vetni az életének, és nem sikerült, csak figyelmet akar. Ezt azonban a kutatások nem támasztják alá: minden befejezett öngyilkosság 80 százaléka előtt már volt kísérlet. Tehát ne legyintsünk erre sem! Aki meg akar halni, úgysem lehet megakadályozni! Ha valaki időben segítséget kap, akkor csökkenthető az esélye az újbóli előfordulásnak. Aki öngyilkosságot követ el, az nem normális, elmebeteg! Ez sem igaz, itt krízishelyzetről van szó, amely bárkivel előfordulhat, aki nehéz élethelyzetben van. Aki öngyilkos akar lenni, nem akarja, hogy megmentsék. Dehogynem. Szeretne másképp élni, szeretné megoldani a problémáját, de a jelenlegi eszközei nem elegek erre, nem tudja, hogyan csinálja. Aki egyszer megpróbálja, megpróbálja máskor is! Akinek problémái vannak, sem mindig akar öngyilkosságot elkövetni, vannak nehezebb időszakok, amelyeknél újra felütheti a fejét ez a gondolat. Az öngyilkosság hirtelen jön, nincsenek előjelei. Erről már fentebb írtam,  az esetek nagyon nagy százalékában megvannak a jelek, amelyekre figyelni kell.

Sajnos a jelenlegi egészségügyi rendszer nem rendelkezik öngyilkosság-prevenció programmal, nincsen erre stratégia, ahogyan a mentális vagy lelki egészség megőrzősére irányuló stratégia sem. Fontos lenne a mentális problémákkal rendelkezők mielőbbi szakszerű kezelése, az ebben szenvedők mihamarabbi ellátása, hogy az öngyilkosság megelőzhető legyen. Mivel mást nem tehetünk, figyeljünk egymásra, a jelekre, ne ítélkezzünk, inkább beszélgessünk, érdeklődjünk őszintén a másikról, még akkor is, ha néha kellemetlennek érezzük is. Lehet, hogy egy-két jó szóval, jól elkapott mondattal a másik fél szebbnek látja a világot és érzi, hogy törődnek vele.

- FGYN -