Hirdetés

Debreceni kocsma határozó: Trófea söröző

civishir.hu

2013.09.23. 07:41

Debreceni kocsma határozó: Trófea söröző

Az épület önmagában tanulmány, korábban zöldséges volt. Pogány Gábor rovata

Hirdetés

Hirdetés

Most nyakunkba vesszük a várost, mondhatni nagy ugrásokkal indulunk kicsinyt arrébb a Bem tértől, hogy keresztülvágva a városon eljussunk a Vezér utcáig, ahol is találjuk következő célunkat, a Trófea sörözőt. Amennyiben arra az elvetemült gondolatra jutnánk, hogy a tisztes távot gyalogosan tegyük meg, úgy elébb érintjük a Simonyi-kaput, amelynek névadója bizonyos huszár volt, mégpedig a legvitézebb huszár, ahogyan azt a népi hagyomány mondatja a történések íróival; ki már 17 évesen katonának állt be, s 45 volt, mikoron végre békét akartak véle találtatni. Nem sikerülhetett, mert ritka kegyetlen parancsnok hírében állott. Elég csúf véget is ért élete, merthogy bizonyos okirathamisítások és a fentebb említett kegyetlenkedések miatt – elég szövevényes módon – várfogságra ítélték, s az aradi várban, büntetésének letöltése közben hagyta itt az árnyékvilágot. Aki vele kapcsolatban többre is kíváncsi, olvasson például Jókait. Szóval a Simonyi-kaput odébb hagyjuk – Debrecenben is állomásozott ezredével, valószínűleg innen a név, esetleg a Malompark nevezetű vásári központ felé koslatunk, amelynek hűlt helyén állt valaha az István gőzmalom, amit Debrecen városa az 1848. esztendőben építetett fel, s ahol például a pekárolásnak nevezett liszt tisztasági meghatározás kitalálója, Pekár Imre is dolgozott.

Kicsit odébb sétálva, a szocialista lakásépítésnek a 70-es években épült mintapéldányára bukkanunk, a reá bukkanás pedig azért sem véletlen, mert elébb a tízemeletes épületek tarolják a látóhatárt, pontosabban zárják inkább azt. Délre tőlünk a Vénkertnek nevezett térség, a Füredi út másik oldalán, a panelek közt a bezárt irodalmi múzeummal, a valahai Borsos villával. A szecessziós ház 1913-ban épült, a múzeum 1980-ban nyílt meg, Debrecen gazdag irodalmi hagyatékát lett volna hivatott bemutatni. Azután a 2010-es esztendő körül a múzeum bezárt, nem látogatható, úgyhogy térjünk vissza az Újkertbe, hogy mielőbb a Trófea sörözőben tudjunk egy sert lehajtani. Debrecen cívisei ezeket a földeket a 18. század közepe táján vonták tulajdonukba és művelésükbe. Jelenleg a központi részeken tizen-akárhány és tízemeletes panelek uralják az Újkertet. A széleken persze négyemeleteseket is találunk. Talán enyhítésként.

De hogy a lélek is találjon kapaszkodót: Cs. Uhrin Tibor szobrász és grafikus és életművész alkotta domborművek, kisplasztikák(?) díszítik, jelzik az egyes lépcsőházakat, a 70-es évek családideálja szerint. Hogy a kulcsos gyerek is vagy a műszak után kicsit kiengedett apa is hazataláljon? Akinek van rá szeme és türelme, nézze meg mindet. Érdemes.

Hosszú sétánkat lassan befejezzük, sokat is mentünk, átértünk a Nyulasba, onnan a Vezér úti lakótelepnek nevezett, sokáig sláger lakóövezetbe, elérünk a Trófeáig, ami igazából már csak neve szerint az, pedig korábban tényleg sok-sok trófea díszítette falát. Jelenleg azonban bérlő üzemelteti a helyiséget, mert a tulajnak már nem érte meg dolgozni is benne, inkább külföldön keresi meg – a bérleti díj mellett – a kenyérre és a hitelre valót. A hírek szerint nagy élet folyt itt a korábbi másfél évtizedben, gyakorlatilag a környék információs és találkahelye volt ez, nem mellékesen pedig még szórakoztak is az itt lakók. Mostanság kicsit változott a vendégkör, több a fiatal, az idősebbek inkább visszahúzódtak, de alapvetően maradt a helyi jelleg. Az épület önmagában tanulmány, korábban zöldséges volt, valamifajta könnyűszerkezetes szocreál, kívülről valami eszement műanyag zöld borítással. A belső tér megmaradt a korábbi, fa és zöld, tehát vadászos jellegűnek, pusztán az agancsok, koponyák, szarvak, agyarak hiányoznak. A tulajdonos némi nosztalgiával emlékezett vissza a korábbi évekre, amikoron különböző alkalmak adta ünnepek esetében bizony időnként kicsinek bizonyult a hely a vendégek száma szempontjából, minden jelentősebb ünnepet, névnapot megülve. Manapság sajnos be lehet férni bármikor a sörözőbe.

Trófea söröző

A Vezér utcai lakótelepen találjuk, a város egyik felkapottabb lakóövezetében. Itt nincsenek olyan elveszett emberek, mint korábbi fejezeteinkben írtuk, ide az érdekérvényesítési állapotok szerint még kiterjed a hivatalok figyelme is. Találni itt kiváló játszóteret is, valamint egy világban is ismert cég telepítette a közelbe – minden bizonnyal zsebre ható befolyást sem feledve, mármint városi tekintetben – ájtí központját. A vendégek jó része a környéken lakókból kerül ki, bár a tulaj szerint egy kicsit a fiatalabbak felé billent a korosztály összetétele.

A söröző italkínálatát és árszínvonalát tekintve átlagosnak mondható. Nyáron, kihasználva a nagy kerthelyiség adta lehetőségeket, tengerparti hangulatot álmodtak a szabad ég alá, és ezzel együtt koktélokat is kínáltak. Helyet adnak főzésekre, bográcsozásra, alkalmas eszközöket is lel az erre vágyó szomjas csapat. Nagy képernyős tévé, kivetítő is szórja a szórakoztatást. Ottjártamkor, bár épp alig volt vendég, nem ragyogott a vécé a tisztaságtól és sem szappant, sem kéztörlőt nem találtam, de ez minden bizonnyal egyszeri állapot volt a nyári nagy hőségben. Délelőtt nyit és inkább tovább várja a szomjas embereket.                       

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.